tag:blogger.com,1999:blog-76134838300728174202024-03-05T06:50:26.804-08:00RUSH - Let The Game Begin...Skyler Wilsonhttp://www.blogger.com/profile/16275919425516223427noreply@blogger.comBlogger12125tag:blogger.com,1999:blog-7613483830072817420.post-40717362513102970772018-01-24T15:09:00.000-08:002018-01-29T03:47:30.962-08:007. Sikoly - Szépek és átkozottak<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Sokakat meglephet a visszatérésem, de valójában soha nem tűntem el teljesen, ahogy a <i>Hajsza</i> sem ért véget, úgy a blogot sem szeretném félbehagyni, amíg nem érek el az epilógusig. Az időm nagy részét az életem ezen szakaszán nem az írásnak szentelem (sajnos), hiszen rengeteg más elfoglaltságom akad, ha pedig éppen nincs dolgom, akkor pihenek és az ihlet messze elkerül. Azonban, amint kedvem tartja bővítem a fejezetek sorát!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Remélem van még, aki nem felejtett el és továbbra is kíváncsi a történetemre!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást,</div>
<h3 style="text-align: right;">
<i>Skyler</i></h3>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "unthrift second personal" , "serif"; font-size: 48.0pt; line-height: 115%;">Hetedik Sikoly</span></div>
<div>
<span style="line-height: 115%;">
</span>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br />„Az
istenek, a mennyország és a pokol mind benned lakozik.”<o:p></o:p></span></span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #9e7c7b; font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 28.0pt;"><br />VIII. NAP</span><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="color: #9e7c7b; font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 18.0pt;"> </span><span style="color: #93c47d; font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 18.0pt;">2013. 09. 06. „Valhalla Sziget”, Valahol a
Csendes-óceánon</span><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span><span style="line-height: 115%;"></span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"> Vihar közeledett. A füstszürke ködfátyolon keresztül a sziget panorámája a múlt századok fekete-fehér melankolikus drámafilmjeit idézte. Messze volt még az alkony, de a Nap már a vészjósló felhőcsoportok árnyékában pihent és úgy tűnt még hosszú ideig nem táncol saját dicsfényében. Nem akart többé részese lenni a Valhalla kegyetlen színdarabjának, amelyben a színészek sem önszántukból szögezték végtagjaikat a forgatható céltáblára, hogy egy őrült bohóc gyakorolja rajtuk a késdobálást. </span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span><span style="line-height: 115%;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPa_tbG0vg4ONMcJeEtAyAAQa3c2FrKPR8jeXZm7_o9RjnXnlkbVGZuiJQNlnYD8I8OUsHyy_t2FRi9LwwOd24Z9Bdp-3BbaVxaw1myaeiy8nP-DMZJsHQC64Pwdn3mjM6AtMtl0MlEvc/s1600/GrossFakeHerring-size_restricted.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="196" data-original-width="350" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPa_tbG0vg4ONMcJeEtAyAAQa3c2FrKPR8jeXZm7_o9RjnXnlkbVGZuiJQNlnYD8I8OUsHyy_t2FRi9LwwOd24Z9Bdp-3BbaVxaw1myaeiy8nP-DMZJsHQC64Pwdn3mjM6AtMtl0MlEvc/s320/GrossFakeHerring-size_restricted.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Anja felhúzott térdeire hajtott fejjel, a tajtékzó tenger egy szegletére meredt. Okkersárga spagettipántos topján hamufolt éktelenkedett, távolról sötét lyukként tátongott a medencecsontjánál, legalább olyan sötéten, mint a barna szemek alatt húzódó karikák. Az emberi test a lélek tükre. A harc, ami bennük zajlott, kirajzolódott a bőrük alkotta vásznon. Ő maga ritkán nézett tükörbe, ugyanis félt, hogy a látvány kiábrándítaná és még ennyire sem lenne képes fenntartani a létezés illúzióját, azonban a többiek szánakozást nem palástoló tekintete mindent elárult számára. Szemük tükröt tartott elé, amelyben látta lelke romkertjét. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Az élet számára a szigeten egy önkívületi állapot volt, amelyben minden levegővételért botrányos árat fizet, és soha nem tudhatja melyik lesz az utolsó. Közöttük talán csak Phoenix volt az egyetlen, aki nem vívott verbális szócsatát a lelkének halkan búgó hangjával, hiszen már rég elhagyta testét, anélkül, hogy ő biológiailag meghalt volna. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Ahogy a móló szélén, bal lábát a tenger felett lóbálva ült, kirajzolódott gerincoszlopának szabályos görbülete és a belső szerveit közrefogó bordáinak körvonala. A szűk top nem sokat takart hetyke melleiből, előrelógva préselődtek egymáshoz két térde szorításában. Megroggyant tartása, kifejezéstelen arca, kicserepesedett és véresre rágcsált ajkai, tövid rágott, letépdesett körmei, illetve a belőle áradó alkohol meg cigarettafüst bűze egy megtört, erejét vesztett emberről tettek tanúbizonyságot. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Azonban ostoba az, aki mindig hisz a szemének. És Riley sok negatív tulajdonság birtokosaként szolgált, de az ítélőképessége mindig is a helyén volt. Úgy méregette az embereket, mint egy röntgengép és legtöbbször elméjük legféltettebben őrzött zugába is belátott. Jóllehet önmagáról eltorzított képet vetített: egy ízig-vérig harcos amazonnak látatta magát, aki senkitől meg nem retten és a vér látványa csak felpezsdíti mindennapjait. Nem született kegyetlenségre, de szívesen elhitette magával. Az vagy, amit magadról hiszel és a bokszoló egy rettenthetetlen fenevadként járt fel-alá közöttük. Senki nem tudta, hogy valójában sebesült vad, akit egy hevesen repkedő kolibri is képes lenne megriasztani. Minden éjjel néhány kósza könnycseppet itatott fel a párnájával, amelyek Romanért hullottak. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
De az esze kétségtelenül olyan gyorsan járt, mintha olvasna a többiek fejében. Így pontosan tudta, miközben az ajtófélfának támaszkodva Anját bámulta, hogy a lánynak eszében sincs feladni a játékot. Aki képes baltával ilyen pontos vágásokkal felkaszabolni egy holttestet alig néhány perc leforgása alatt, az nem veszíthette el a reményt. Még a bivalyerős Phoenix és a bagolyeszű Meredith is eltörpült számára Anja rejtélyessége mögött. Csendes gyilkosnak vélte: halkan kibelez, és nem mondja el senkinek… </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Az ujjai között füstölgő cigaretta egyre keserűbbnek hatott. A nyálkahártyáit teljesen kikezdte a nikotin és az alkohol egyvelege, így ha lenne esélye tisztességes emberi táplálékhoz jutni, az ízeket nem tudná élvezni. Olyan lenne, mintha gyermekeknek szánt műanyag ételeket rágcsálna. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Számára hetek óta halott volt minden, ami a külvilághoz tartozott: rosszul volt Meredith levendulás samponjának illatától, Riley részegen előadott bokszolói karrierjének történeteitől, már Lex hímvesszőjének érintése felhevült bőrén sem volt képes ugyanazt kiváltani belőle, mint előtte. A sziget elvett tőle minden apró örömöt az életben, amelyek még adottak voltak számára ebben a környezetben. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Mindezek ellenére azonban egy percig sem fordult meg fejében a halál nyugodalmat ígérő gondolata. Meg akarta gyógyítani az elméjét, de ehhez előtte el kellett merülnie az önsajnálat döglött polipokkal és fekáliával teli tengerében. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
A nagyváros zajai után füle hozzászokott a különös neszekhez; az őserdő világának dallama éltető melódiaként ringatta álomba éjszakánként és ébresztette hajnalban. Nem rázkódott bele a vadállatok különböző frekvenciájú üvöltésébe, ahogy az egymással trillázva vetélkedő operaénekes madarak sem táncoltak már idegrendszerének húrjain. Most mégis ismeretlen morajlást szállított magával az óceáni szellő. Felemelte a fejét és az elé táruló látványtól hátrahőkölt ültében. Egy hófehér lakóhajó közeledett a sziget partjai felé, célirányosan araszolt a közel tíz méter magasan hívogató sziklás zátony felé, amely a mesterségesen formált, polip alakú homokos parttól keletre húzódott és csupán a tengeren keresztül lehetett biztonságosan megközelíteni. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Anját elkábította a látvány, izzadt kezétől nedves cigarettája hamut szórva végiggurult combján, miközben lassan felemelkedett és kiáltani próbált, de hangját elnyomta a tenger habját fodrozó, vészjóslóan közeledő szörnyeteg kürtjének lármája. Meredith és Riley is kisiettek a tehénbőgésre emlékeztető, ismeretlen jelzésre. Arcukra döbbenet ült ki. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
A következő pillanatban távolba vesző, sötét alakok jelentek meg a fedélzeten. Egy megbéklyózott, mozdulatlan testet húztak magukkal, a súly ellenére olyan könnyedén mozogtak, mintha tollpárnát cipelnének. Az utolsó tagbaszakadt férfi egy faládát vitt, amely pontosan úgy festett, mint amibe a régi idők szerint akkor pakoltak, ha a család legidősebb lánytagjának bekötötték a fejét. Ahogy a monstrum széléhez közeledtek, szándékuk egyre egyértelműbbé vált. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
A parton álló lányok haját tépázta a feltámadó viharos szél, az idegen betolakodók miatt háborgó Poszeidón pedig egyre szilajabb hullámokat küldött feléjük. Szinte hallani lehetett, ahogy a víztömeg újra és újra a hajó oldalának csapódik. Bumm-sssh-bumm. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Egy sirály körözött a sötét felhők alatt, széles szárnycsapásai tekintélyt kölcsönöztek számára, éneke veszélyről zengett: „betolakodó van a szigeten, hívatlan a vendég, hívatlan a vendég”. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Anja tartózkodott a legközelebb a járműhez, így esélye nyílt jobban szemügyre venni az impozáns játékszert. Megakadt a tekintete az oldalába gravírozott arany betűkön, amelyek azt hirdették, hogy a vízi szörnyeteg a „Pokol urának tulajdona”. Ezen kedve lett volna felnevetni, de a helyzet koránt sem kívánta meg gunyoros kacaját. A pillantása tovább kúszott a fedélzetre és találkozott az üvegkabin fedezékében kormányzó férfi sötét ábrázatával. Zölden világító szeme egy kígyóra emlékeztette, megkeményedett vonásai, szigorú vonalba préselt ajka és barázdált arca volt. Anja egész testében megremegett, a szervei mintha összepréselődtek volna, vaginájának rugalmas falai összehúzódtak. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Észre sem vette eközben mi történik körülötte. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Ugyanis a fedélzeten a mozgolódás abbamaradt, a legénység tagjai most már a korlát előtt álltak. Az egész pusztán egy másodperc örökérvényű műve volt. Ennyit tesz egy élet. Egy szempillantás sem késő és véget ér. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
A megkötözött testet könnyedén lendítették át a peremen és az, akár egy hatástalanított rakéta, fejjel a cápákkal teli tengerbe zuhant. A láda pár méterrel arrébb követte. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Meredithnek elég volt az a kósza másodperc, hogy felmérje a helyzet súlyát és társa, illetve saját esélyeit a túlélésre. A számok nem hazudnak. Az egyenlet a biztos halállal lett egyenlő, de ez nem ingatta meg elhatározásában. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Biztosan tudta, hogy az élő szervezet, - ha egyáltalán még dobogott a szíve az alanynak – mikor nem tud magán segíteni, gyorsan feladja a küzdelmet egy bizonyos tengerszint alatt. De úgy érezte, ha meg sem próbál segíteni, az még jobban emészteni fogja. Valahol élt benne a remény, mikor hatalmas elánnal, az ellendrukker Riley elhaló ordítása kíséretében a vihartól háborgó tengerbe rohant, hogy a test Isaacé és újra láthatja őt. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Felhevült teste megpróbált küzdeni ellene, nehezen sikerült rábírnia szervezetét az együttműködésre, de az adrenalin eszelősen hajtotta előre. Úgy úszott, akár egy őrült miközben próbálta nyitva tartani égő szemeit, hogy helyes irányba haladjon. Mikor pár méterre feltűnt a lebegő test, odatempózott hozzá és a két hónalja alatt karolta át. A víz alatt egy ember pehelysúlyúnak számított, ezért viszonylag könnyedén haladt visszafelé. </div>
</span></div>
<div>
<a href="https://data.whicdn.com/images/288903664/original.gif" style="clear: right; float: right; line-height: 115%; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="84" src="https://data.whicdn.com/images/288903664/original.gif" width="200" /></a><span style="line-height: 115%;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="line-height: 115%;"> A parthoz közeledve egyre jobban fáradt. A levegővétel technikája sem volt megfelelő és a sodrás is </span><span style="line-height: 115%;">túl erősnek bizonyult. A homokos résztől távolabb, az egyik móló talpazatának segítségével sikerült felkapaszkodnia, hogy levegőt vegyen, és valahogy jelezzen a többieknek, aztán visszaevickélt, hogy felnyújtsa a testet. A deszkákon térdelve Riley és Anja várta. Ketten húzták ki a felismerhetetlenségig összevert, kék-zöld és lila véraláfutásokkal erezett, falfehér testet. Nem láttak sok esélyt arra, hogy túlélte, és belül Riley ennek kiváltképp örült.</span></span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span><span style="line-height: 115%;"></span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"> Anja azonban nem tudta volna ennyiben hagyni. Félrelökte a lányt, majd két kezével a fiú mellkasára tenyerelt és teljes erejével pumpálni kezdte a szívét. Egyre több energiát adott bele, de túl gyengének számított. Könnyes szemekkel, segítségért könyörögve nézett Rileyra, de a lány csak felemelkedett és hátrálni kezdett tőlük. Úgy tűnt hiába próbálkozik. Zokogás rázta a testét. Meredith a bokszolót félretaszítva sietett oda, pont akkor érkezett, mikor Anja a kék ajkakra tapasztotta sajátját, miközben a nyaki pulzust tapogatta. Még utoljára összeszedte minden erejét. </span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span><span style="line-height: 115%;"></span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"> Lex ekkor sípoló tüdővel, levegőért kapkodva és vizet felöklendezve kezdett vergődni, ő pedig hátrébb csúszott és átölelte a mellette álló Meredith lábait. Csendben figyelték társuk küzdelmét, majd miután az kellő vizet köhögött fel és a szíve megfelelő ritmusban kezdett verni, együtt kapták fel és fektették le a benti kanapéra. </span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><b>∞</b></span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="line-height: 115%;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"> - Nem akarom elhinni, hogy képes lettél volna végignézni a halálát! Úgy látom te vagy az egyetlen, akit valóban szörnyeteggé változtatott ez az eszelős! – soha nem hallották Meredith-t ilyen ingerült hangnemben beszélni, de a bokszoló minden emberből képes volt kicsikarni a legrosszabb oldalát. Ez pedig legbelül kivételes örömmel töltötte el. Ez volt a saját, szellemi orgazmusa. Aztán a rókavörös hajú lány elhalkult és sajnálkozóan elmosolyodott. – Vagy talán mindig is az voltál – ezzel pedig lezártnak tekintette az egyoldalú beszélgetést.</span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span><span style="line-height: 115%;"></span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"> Továbbra sem szeretett veszekedést szítani, mert elvei szerint az ő becsmérlő szavai nem változtatnak meg egy embert, aki magától nem képes fejlődni. Riley pedig túlságosan határozott és önimádó volt ahhoz, hogy belássa hibáit, a változtatás pedig még annyira se játszó tényező nála.</span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span><span style="line-height: 115%;"></span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"> - Úgy látom még nem fogtátok fel az egyébként a napsugaraknál is világosabb képletet: vagy ölsz, vagy meghalsz! Nincs több válaszút. Közülünk csak egy ember maradhat életben és részben rajtunk múlik, meddig húzzuk az időt. Lex előbb utóbb úgyis meg fog halni. A lelketek ennyit nem bír el? – sóhajtott. Maga alá húzta az egyik műanyag bárszéket, kissé görnyedt testtartással ült rajta.</span></div>
<span style="line-height: 115%;">
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Az említett szemhéja megremegett. Újabb köhögőroham tört rá. Még hallgatni is fájdalmas volt és a szőnyegen térdelő Anja a fejét is felordította az ajkak közül előbuggyanó véres nyál láttán. Lehunyt szemmel összeszedte magát, majd nedves törlőkendőjével letörölte Lex száját. Az elmúlt órákban legalább a huszadik alkalommal. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Mégis mikor a fiú óvatos mozdulattal az arcához emelte a kezét, ő hálás mosollyal Istenhez, amiért sikerült visszahoznia őt az élők közé, hajtotta bele fejét a nyirkos tenyérbe. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
- Phoenix meghalt – ez volt az első összetett mondat, ami elhagyta a száját. Hangja karcosan remegett, szavai alig érthetően buktak ki belőle, mégis döbbenetet keltettek a többiekben.</div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
A vadembert legyőzte a körömnyi esze. Várható, mégis meglepő fordulatként érte őket. A tudat, hogy már csak négyen maradtak, nem számított annyira megnyugtató ténynek, mint gondolták az elején. Viszont Phoenix halálhíre annál inkább. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
- Mi történt? – természetesen Riley szólalt meg először. Hangjában nyoma sem volt meglepettségnek. Meredith rosszalló pillantására csak kinyilvánítva nemtörődömségét megvonta a bal vállát. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Lex szóra nyitotta a száját, de a mellette ülő lány gyorsabb volt.</div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
- Csak akkor mondd el, ha készen állsz rá – letörölte a verejtéket a homlokáról. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
Úgy tett, mintha meg se hallotta volna, a plafonra emelte a tekintetét. Memóriája oda vetítette számára az előtte este történteket. </div>
</span><span style="line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;">
- Életem leggyalázatosabb napjaként fogok emlékezni a tegnapira – kezdte összekulcsolt kezekkel. A többieknek közelebb kellett húzódniuk hozzá, ha minden szavát hallani akarták. – A lapockámat verdeste a Roman rothadó koponyáját tartalmazó zsák, de az átható szag, illetve a folyton ellepő szárnyas gyilokgépek egyébként is emlékeztettek a küldetésünk céljára. Azonban ennél is jobban megviselt Phoenix nyomasztó társasága. Mivel a hátamon nem volt szemem és nem engedhettem meg magamnak, hogy folyton hátrafelé tekintgessek, bizalmat kellett szavaznom számára. Az elején úgy éreztem eszében sincs keresztbe tenni nekem és sokkal inkább lefoglalja az, hogy vadászkutyaként szaglásszon. Miután átkeltünk egy völgy felett teljesen megváltozott a viselkedése. Lemaradt, aztán már csak arra eszméletem fel, hogy a folyó sziklás pereménél rám veti magát és elsodor. Teljes súlyával nehezedett rám, miközben én próbáltam megvédeni magam, de a szemei vérben forogtak. Valószínűleg megállt vacsorázni az egyik nadragulyabokornál, amelyek mellett elhaladtunk. Eszembe juthatott volna figyelmeztetni a csökevényes eszűt… - újabb percek teltek el velőtrázó köhögéssel. Bár mindent egy hangnemben mondott, meséje így is hatásosnak bizonyult. Anja a kanapénak dőlve figyelmesen hallgatott, Meredith a fotelbe süppedve, arcán elismeréssel bíztatta Lexet, Riley pedig közönyösen méregette körömágyát, de a szíve hevesen vert. – Maga alá préselt, de már nem éreztem fájdalmat, a koponyám ugyanis a sziklának csapódott és néhány másodpercig elvesztettem az eszméletem. A saját túlélési-ösztönöm és az adrenalin, Phoenix tenyerének képében, pofozott vissza az öntudatlanságból. Összeszedtem minden erőm, mikor oldalra pillantva megláttam a szétnyílt zsákból kigurult koponyát. Szerencsére elég közel akadt meg egy kiálló gyökérben, ezért az ujjaim bele tudtam akasztani az üresen tátongó szemüregekbe. Fellendítettem és Phoenix fejéhez ütöttem. A harmadik után elernyedt és le tudtam lökni magamról. Térdre kászálódtam, hogy két kézre foghassam a rögtönzött szerszámom. Legalább harminc csapást mértem le rá. A tízedik körül már halott volt. Aztán néger rabszolgák jöttek. Valószínű leütöttek, mert elvesztettem az eszméletem és a hajón ébredtem gúzsba kötve. Ott a fájdalomtól újból elájultam. A többit pedig már tudjátok. Az életem köszönhetem nektek és azt hiszem, soha nem tudom ezt meghálálni – megszorította Anja kezét. – Nem tudom, mit tehetnénk, hogy ez a pillanat örökké tartson, vagy legalábbis ne kelljen így meghalnunk – ezek költői szavak voltak. Mindegyikük tudta, hogy csak a whiskyvel lekísért fájdalomcsillapítók mondatják vele. Jól esett nekik a remény, de naivság lenne hinni a csodában. Még hárman biztosan meghalnak. Az üres rubrikák a mikor és a hogyan voltak.</div>
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<b><span style="color: #9e7c7b; font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 28.0pt;">X</span></b><span style="color: #9e7c7b; font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 28.0pt;">I. NAP</span><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #9e7c7b; font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 18.0pt;"> </span><span style="color: #93c47d; font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 18.0pt;">2013. 09. 09. „Valhalla Sziget”, Valahol a
Csendes-óceánon<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 14pt;">„Ahogy vétkeztünk, úgy szenvedünk.”</span></i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az éjjel fekete lepelként borult a szigetre. Az éjszaka sötétje a legkecsegtetőbb szörnyeteg, amely lesben figyel, és bájos mosollyal győz meg arról, hogy a másnap soha nem jön el, a következmény pedig nem játszó tényező. A szégyenkező hajnal mentségekkel takarózva mossa kezeit, hogy aztán a Nap megvilágítson minden elkendőzött mocskot. </div>
<div style="text-align: justify;">
A Valhalla felett már régen nem kelt fel a reménnyel kecsegtető égitest. A borús nappalokat viharos esték követték. A szélviharok dermesztő hideget hoztak magukkal és ezzel még több nehézség elé állították a túlélőket, akik kedélyesebben küszködtek volna a vérszívó szúnyogokkal és saját, verejték áztatta ruháik kényelmetlenségével. </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith hófehér bőre mégis perzselt. Szeplői a zavaráról árulkodó pírja mögé rejtőztek, miközben hideg remegés futott végig lábujjától egészen a fejbúbjáig, ahogy felhevült, meztelen teste a hűvös matracon landolt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Józan gondolkodását megcsalta a szenvedély felelőtlen varázsával, amely minden nappal egyre közelebb hozta ehhez a pillanathoz. A legtöbb kérdésre tudományos válasszal tud szolgálni, de az oxitocin valós hatása a szervezetre, még számára is megmagyarázhatatlanul, sötét lyukként tátongott. A történelem tele van a vágyakozás kémiája által okozott, helyre nem hozott károkkal. A legtöbb nagy szerelem megörökített és valóban örökkön örökké tart, történetük nemzedékről nemzedékre száll és nevüket senki nem felejti. De a közhiedelemmel ellentétben a szerelem ritka és kihalással fenyegetett „állatfaj”. Az akarat nem könnyen párosul valódi, mindent elsöprő szerelemmel, csupáncsak szép élményeket okozó illúzió. Egy gonosz varázslat, amelyet a szívünk akar elhitetni velünk és mi folyton bedőlünk neki. Elgondolkodni azon, hogy miért hajszoljuk ezt a fantazmagóriát, felesleges időpocsékolás. Amíg élvezzük egy ellenkező nemű ember társaságát és nem jár önostorozással, már megérte beleesni a csapdájába. Azonban az igaz szerelem akadályokkal és mérhetetlen gyötrelemmel jár. Nem a másik fél önzősége okozta szenvedéssel. A „nem lehetünk egymáséi” apokaliptikus, öngyilkosságba hajszoló fájdalma az, ami a szerelmeseket űzi. Ha túl könnyen kapsz meg valakit, őt a sors csak átutazóba küldte. A nagy szerelmek vér-áldozatot követelnek és sírig tartanak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith nem volt szerelmes. Nem az a férfi állt előtte, akire türelmesen várt és kész lett volna feláldozni érte önálló életét, hogy megossza vele mindenét. Azonban már hetek óta nem gondolkodott a jövőről. Nem akarta magát álmokban ringatni. Eszébe sem jutott bízni a ”majd”-ban. Sokáig töprengett a fiú hozzá intézett szavain, illetve felé irányuló túlzott törődésén. Hiába próbálta összeilleszteni a kirakós darabjait, azok sehogy sem passzoltak egymáshoz. Tudta, hogy Lex Anjával kefél minden éjszaka, de ennek semmi nyoma a kapcsolatukban. Nem beszélnek egymással, csak olykor félszeg mosolyokat váltanak. A lány egy escort volt és a Hazug eszerint használta őt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tisztában volt azzal is, hogy Lex minden mondata ámítás. Ebből kereste a kenyerét. A hazugság olyan számára, mint átlagos emberek között a köszönés: megszokásból jön. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig mindent túlgondolt, ezért a fiatalsága elszaladt mellette.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most nem akart gondolkodni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felnézett a fiúra. A Hold fénye megvilágította szikár, mégis kimunkált testének körvonalát. Pálmalevelek árnyai táncoltak bőrén. Pihés, világos szőrzete ezüstösen csillogott, hosszabbra nőtt haját összekuszálta a szél, egy hullámos fürt a homlokába hullott. Úgy festett, mint Dávid szobra, akire khakiszín boxert rángattak. Meredith pillantása megállapodott a combon pihenő nemi szerven, ezen pedig Lex kedélyesen felnevetett, mire a lány zavara csak tetőzött és félig ökölbe szorított kezét a szájához emelte, mintha zavarát jobban szégyellné, mint a testét. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amelyet éppen a fiú mustrált. A kissé kiálló kulcscsonttól, a tenyérnyi formás melleken időzve, amiken a megkeményedett bimbók hegyesen meredeztek a plafon felé, a lapos hason át, végig az összeszorított lábakon, egészen a pici ujjakig. A fehér bőrön tökéletesen fognak mutatni a lenyomatai – gondolta magában. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mereditht is buja gondolatok kínozták. Már nem számított, hogy jó ötlet-e Lexnek adni az ártatlanságát, amelyet eddig becsben őrzött. Lehet, hogy holnap reggel holtan találják. Már nem bír jelentőséggel a tartás. Talán a kinti világban sem számított soha. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lex közelebb lépett és leereszkedett az ágy szélére. Végigsimított a lány arcán. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell félned. Ígérem, hogy nem okozok neked fájdalmat, ha te nem akarod – bíztató mosolyra húzta az ajkát, aztán kinyújtotta a kezét és mikor Meredith megfogta, finoman az ölébe ültette. A lány ösztönösen átkarolta lábával a derekát, miközben először a finom csókokat viszonozta, majd felfalta az ajkát és nyelvük heves csatába kezdett. Ujjaival a fiú tarkóját cirógatta, miközben néha a hajába markolt. Lex egyik kezével a mellét markolta és hüvelykujjával a bimbót ingerelte, miközben a másik a csípőjén pihent. Utóbbival közelebb húzta magához, hogy érezze a vágyát, aztán végigsimított a gerince vonalán, alulról a hosszú vörös hajba túrt. A kezére tekerte, aztán óvatosan hátrahúzta a fejét és a csókokkal a nyakára tért, finom harapások után végigcsókolta a kulcscsontjának vonalát, aztán a melleibe fúrta a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végül egy határozott mozdulattal a matracra fektette, ő maga kibújt az alsónadrágjából, aztán a lány</div>
<a href="https://media.glamour.com/photos/5942e2c2c50f631fb8db0a9f/master/w_1280,c_limit/tumblr-sex-11.gif" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="107" src="https://media.glamour.com/photos/5942e2c2c50f631fb8db0a9f/master/w_1280,c_limit/tumblr-sex-11.gif" width="200" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
combjai fölött térdelt. Az arcára kiült őszinte döbbeneten, félelmen és játékosságon elnevette magát. Meredith szólni akart, de az ujját az ajkához érintve hallgatatta el. Széttárta a lábait, hogy közéjük férjen. Két ujját a lány szájába dugta, másik kettőt a nedves, kitágult vaginába. Sok dolgot tudott a női szervezetről, amiket sokszor ők maguk sem, így például tisztában volt vele, hogy a hüvely befogadóképessége nyugalmi állapotban mindössze tizenöt centiméter, ezért eszébe sem jutna hevességével fájdalmat okozni a lány számára. Teljesen más bánásmódot igényelt, mint Anja, de ezt is pont úgy élvezte. A szűz lányoknak is megvan a maguk varázsa.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor magáévá tette és hímvesszője átszakította a szűzhártyáját, vérezni kezdett. Nem törődtek vele, a gyönyörhöz minden lökéssel egyre közelebb kerültek. Ujjaik összefonódtak, testük ösztönösen, egymásra hangolódva mozgott. Halk és egyre hangosabb kéjnyögések, sóhajok váltották egymást. Lex orgazmusa Meredith számára öröm volt, de a nagy könyvben is megírták, hogy számára fájdalmas lesz. Borzogatóan, jólesően fájdalmas.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>∞</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel a keleten nyújtózkodó Nap nem gyönyörködtette a szemeket. Minden ridegen és a szokásosnál is barátságtalanabbul festett. Az örök nyár birodalmába beköszöntött az ősz, amiért senki nem járt örömtáncot. Meleg napfényben meghalni sokkal kecsegtetőbben hangzik. Az időjárás mindnyájukat szülővárosukra, Chicagóra emlékeztette, a szeles metropoliszra. Talán ezért telepedett keserűség a szívekbe. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét a nappaliban ültek. Egyre kevesebb helyet foglaltak, ami még közelibbé hozta számukra az utolsó napokat. Már nem latolgattak esélyeket, nem méregették, hogy hány grammos a másik lelke, csak egyszerűen sodródtak az árral. Nem is nagyon beszélgettek. Akár az állatok: testbeszéddel és mimikával kommunikáltak, ha nagyon muszáj volt. Lassan saját jelbeszédük volt, a ’jó reggelt’ például egy kurta biccentésnek felelt meg, a ’kérsz egy kávét?’ pedig a csésze felemelésének. Külső szemlélőként szívszorítóan fájdalmasnak tűnhet, ha egy társaság örökké halk. A csend ugyanis köztudottan a leghangosabb segélykiáltás.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyikük sem szeretett a nappaliban összegyűlni, mert minden kín itt fogant meg, innen indultak a soha vissza nem térés útjára. A szokáshoz hűen Riley állt eléjük a levéllel, amely valójában egy meghívóként szolgált.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szeretett Urunk meghívja Önt és kedves társait a ma este nyolc órai kezdéssel tartandó ünnepi vacsorára, amely egy jótékonysági bál keretein belül zajlik le. A mulatság mindenki számára kötelező! Öltsék fel a kincses ládában található öltözékeket és a sofőrjeink a kezdés előtt magukért mennek. Aki nem készül el, halott. Az Úr nem szereti, ha szívét-lelkét kiteszi és visszautasítást kap válaszul.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Tisztelettel,</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>A Pokolból</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A láda hallatán Anja és Meredith kővé dermedtek. Egymásra sem kellett nézniük, hogy tudják, mire gondol a másik. Az estélyik a tenger fenekén fekszenek, hiszen a fiúval egyszerre vált meg tőle a legénység. Mikor a többiekkel is megosztották nem túl bíztató felismerésüket, Riley arcára mosoly ült ki, ez pedig őszintén meglepte a többieket. Tudták, hogy kárörvendősége nem érdemel figyelmet, most mégsem értették boldogságának tárgyát. Pillangót lehetett volna fogatni vele, mikor elrohant a bőröndjéhez és kivett egy fekete kisbőröndöt. Letette az üvegasztalra és felnyitotta. Összehajtogatva egy használatlan búvárruha feküdt benne. A kérdő pillantásokra felsóhajtott. Megelégelte, hogy komplett hülyének nézik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ti nem nyaralni jöttetek ide? Vagy nektek szólt valaki előre, hogy ez egy csapda? – kérdezte lekezelően, felvont szemöldökkel. – Szóval… - kivette és megrázta a ruhát, hogy eredeti állapotában is láthassák. – Apával sokat búvárkodtunk – hangjába cseppnyi szomorúság vegyült, ahogy lenézve a szerelésre elöntötték az emlékek. Alig észrevehetően megrázta a fejét, mintha ezzel elhessegethetné a múltat, vagy kitörölhetné gazdag gyerekkorát. – Lemerülök érte – közölte végül, de közben már sarkon is fordult, hogy felöltse magára.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>∞</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Indulásra készen álltak a nappali parkettáján. Mindenki a tőle telhető legszebb formáját igyekezte hozni, ezért hosszú időket töltöttek készülődéssel. Nem tudták hova mennek és irtóztak a tudattól, hogy milyen megpróbáltatások várhatnak rájuk, de emberek voltak és valahol megmaradt bennük az ilyen események előtti jóleső izgalom. Meg talán annak a vágya, hogy mindenkinek leessen az álla a látványuktól. Egy-egy gyönyörű ruha pedig képes megmutatni a bámulatos szépség egy új dimenzióját.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith készült el legelőször. A társaság egyetlen férfi tagja ekkor már fekete szmokingban, kényelmetlenül feszengve ült a kanapén. Éppen a nyakkendőjével ügyködött, ami sehogy nem akart engedelmeskedni neki és lassan önálló életre kelve fojtotta meg viselőjét a durva bánásmódért.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szoknyáját felfogva sétált át a mólón és lépett be az ajtón. Ez a jelenet elég volt ahhoz, hogy Lex álla a földön landoljon és megfeledkezzen a rakoncátlan nyakkendőről.</div>
<div style="text-align: justify;">
A lány karcsú testén egy smaragdzöld Zara ruhaköltemény feszült. A mellrésze átlapolt megoldású, merészen kivágott volt, kicsit bővebb hatást keltett, mégis nőies maradt és követte az alakját. Vállrésznél és a hasnál fenyőág alakban aranyszínű csipkék helyezkedtek el. Derékban egy szinte láthatatlan öv fogta össze az anyagot, amely a comb felső részétől kivágott szoknyában omlott al, a jobb lábat teljesen szabadon hagyva. A lenge öltözékhez arany, csipkeszerű ékszereket kapott és az egész koncepciónak köszönhetően úgy festett, akár egy görög istennő, aki Zeusz mellől hullott le az égből. Haját egy hosszú fonatban viselte, arcán enyhe arany smink csillogott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith kényelmetlenül érezte magát a merész darabban, de Lex reakciójától magabiztosabbá vált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy látom komoly gondjaid adódtak – vigyorodott el, miközben az arany magassarkújában kissé bizonytalan léptekkel a kanapéhoz sétált. Leült a fiú mellé és kibogozta a csomót, amit kreált, hogy aztán helyes mozdulatokkal megkösse.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem a Roxfortból kaptuk. Egy varázsnyakkendő, ami csak a bájos lányoknak engedelmeskedik – fújtatott, akár egy folyton összeesküvés elméleteket gyártó kisfiú. Végül nyomott egy puszit Meredith homlokára köszönetképpen. – Gyönyörűen festesz. Ez a szín nagyon szépen kiemeli a szemed – évek se kellettek, hogy megtanuljon bókolni. Tudta, mitől nyílnak záróra után is a női lábak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor Anja is csatlakozott hozzájuk. Beléptekor felé fordultak és Lex hirtelen elfelejtette a bájosság varázsát. A lány úgy festett, akár egy tüzes latin szerető, aki epekedve üli meg a legvadabb bikát is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pántnélküli vörös, szatén estélyi költeményt viselt, amely kiemelte dús kebleit és pontosan követte idomait. A dekoltázson ezüst kövek csillogtak és vonzották oda még inkább a figyelmet. A szoknya a mennyasszonyi ruhákhoz hasonlóan omlott alá, uszályban végződve. Ezüst ékszereket és kihívó sminket viselt. Füstös szemei még nagyobbnak hatottak és ajkán halvány meggyszín szájfény pompázott. Kiengedett, frissen mosott csokoládébarna haja a vállára omlott és még inkább vonzotta a tekintetet. Ő maga túl szűknek vélte az öltözékét, de ez mozgásán egy cseppet sem látszott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hű és ha. Az eszméletlen Rosalinda is megérkezett közénk – emelkedett fel Lex és kiment a</div>
<div style="text-align: justify;">
konyhába tölteni magának egy korty whiskyt. Ezt a pillanatot választotta Riley arra, hogy csatlakozzon hozzájuk.</div>
<a href="http://78.media.tumblr.com/49ea3d8cf31bb22709d0633132719af9/tumblr_inline_n7pwu7WbDx1sf2695.gif" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEhISppctMQGdWkXzzanCbU5kzKXbyiYjl8i8D8ENybA0S1r274KjwfXAKuvINIVPk2d8-hO2HDZ4c_9uPcr_DsvdTtuuC-KnOrZVFRDpK1gPX5KFMRhRM2p9aTLRBlI10aLqqmpKGPUBtJvffbyjOtPmsZUMXT52g8zeySYay_jX8jjJmBFc2zUawFxLdPSCOoIL_ESgKNNSGjDJJkS69c=" width="200" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Egy sötétkék sellőszerű darab készült számára. Hosszú ujjai csipkeanyagból készültek, vállait meztelenül hagyva simultak bőréhez. A szoknyarész sokáig kísérte lábainak vonalát, végül tölcsérszerűen omlott alá, hogy megkönnyítsék a járást. Sötét haja hullámos fürtökbe keretezték be arcát és eredeti hosszától rövidebbnek tűnt. Gyöngysort viselt, amely ártatlanságot kölcsönzött számára. Teljesen idegen volt a természetétől.</div>
<span style="text-align: justify;"> Lex rajta is elismerően nézett végig, miközben a pultnak döntött csípővel legurította torkán az italt.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
- El kell ismernem az Ördög fiának hibátlan az ízlése – újra töltött magának és a lányok felé emelte a poharát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te sem panaszkodhatsz – jegyezte meg Riley, majd csatlakozott hozzá a konyhában és ő is öntött magának egy aperitifet, mielőtt elkezdődne az este.</div>
<div style="text-align: justify;">
Időben cselekedett, ugyanis egy perc sem telt el, három néger férfi és egy nő jelent meg köztük, hogy kísérőik legyenek a báli forgatagban, ahová magánrepülővel utaznak.</div>
</div>
<!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F78.media.tumblr.com%2F49ea3d8cf31bb22709d0633132719af9%2Ftumblr_inline_n7pwu7WbDx1sf2695.gif&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEhISppctMQGdWkXzzanCbU5kzKXbyiYjl8i8D8ENybA0S1r274KjwfXAKuvINIVPk2d8-hO2HDZ4c_9uPcr_DsvdTtuuC-KnOrZVFRDpK1gPX5KFMRhRM2p9aTLRBlI10aLqqmpKGPUBtJvffbyjOtPmsZUMXT52g8zeySYay_jX8jjJmBFc2zUawFxLdPSCOoIL_ESgKNNSGjDJJkS69c=" -->Skyler Wilsonhttp://www.blogger.com/profile/16275919425516223427noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7613483830072817420.post-63453189437649863902017-05-28T09:28:00.000-07:002017-05-28T09:28:46.898-07:00A folytatásról<div style="text-align: center;">
<b>Kedveseim!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfnmbKlOcgDPR31bLNghyBgfWEdnhw4lmWv9kPVjrrtP3KnXfLfgfo6sC0If2J-3eoZLppXikO9KsSFpfS31nBVUNcQcuhTyQJwfWCHg597i5KZgly4Up8mVQF881MZWfDvv-eXj2fo4s/s1600/tumblr_mvfwtdiCpv1sxljiyo1_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="175" data-original-width="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfnmbKlOcgDPR31bLNghyBgfWEdnhw4lmWv9kPVjrrtP3KnXfLfgfo6sC0If2J-3eoZLppXikO9KsSFpfS31nBVUNcQcuhTyQJwfWCHg597i5KZgly4Up8mVQF881MZWfDvv-eXj2fo4s/s1600/tumblr_mvfwtdiCpv1sxljiyo1_250.gif" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem nincs annyi szó a világon amennyi kifejezné azt, hogy mennyire sajnálom ezt a hosszú kimaradást! Talán már minden reményetek elveszett, amelyet a folytatást iránt tápláltatok, de remélem még nem vesztettelek el benneteket teljesen! (Egyszóval: remélem sikerül valahogy kiengesztelnem titeket!) Rengeteg magyarázatot és mentságet tudnék felhozni magam mellett, de soha nem volt kenyerem a kifogások mögé bújás, maradjunk csak annyinál, hogy új életet kezdtem egyetemistaként Szeged csodás városában és mikor időm is lett volna írni, inkább töltöttem a barátaimmal, vagy pihenéssel. Azonban ez nem jelenti azt, hogy búcsúzni is szeretnék a történettől, vagy az írástól, hiszen akkor nem írnám nektek "<i>szánom-bánom soraimat". </i>A Hajsza következő négy része, ami az epilógusig hátra van, természetesen a nyár és ősz folyamán felkerül teljes hosszában! Eszembe sem jutna tovább kétségek közt hagyni benneteket, vagy ami még szörnyűbb, befejezetlenül hagyni életem egyik legkidolgozottabb, legkedveltebb történetét! Alig várom, hogy újabb fejezettel kápráztathassalak el benneteket, de addig is szenvedek a vizsgaidőszakkal! Június végén találkozunk, addig is legyen szép hónapotok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölelés, Skyler</i></div>
Skyler Wilsonhttp://www.blogger.com/profile/16275919425516223427noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7613483830072817420.post-37790861647569328452016-08-07T05:54:00.000-07:002016-08-14T09:32:19.203-07:006. Sikoly - Kicsi Felfedezők<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok Kedveseim!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Az ígért időpont másnapján érkezem hozzátok, hogy közzétegyem a soron következő, az az hatodik fejezetet, amelyet nagy lelkesedéssel írtam és őszintén remélem, ti is hasonló örömmel fogadjátok!</div>
<div style="text-align: center;">
Magamhoz képest igen gyorsan érkezett a részt, igyekszem egyre többet írni, de nem merek semmire esküdni, így az egyetem derekán. Egy azonban biztos: az epilógusig meg sem állok, addig azonban ki tudja mennyi időnek kell eltelnie, mindenesetre a türelem <strike>általában </strike>rózsát terem!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
UI: A prológus kiemelt jelenet, amely ebből a fejezetből származik! </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Skyler</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<h2>
<span style="font-family: "haettenschweiler" , "sans-serif"; font-size: 58.0pt; line-height: 115%;">Hatodik
Sikoly</span></h2>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 200%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: center 8.0cm;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 200%;"> „Ha túl sokat szórakozunk az ismeretlennel, valami rettenetes fog
történni.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #ea9999;"> </span></span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #9E7C7B;">2013. 09. 03. „Valhalla Sziget”, Valahol a Csendes-óceánon</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Véres vízsugár kígyózott a lepedékes
lefolyóban. A lehorzsolt, még érzékeny bőrfelületet égette a hűs vízpermet,
amelybe beleborzongott a mosdókagyló előtt roskadozó test. A párától homályos
tükörbe meredő borostyánszín szempár a felvillanó emlékképek gyötrő kínját, a fájdalommal
harcoló szervezet küzdelmét és a lelkiismeret maró megvetését sugározta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Azonban Riley nem egy sebeit büszkén viselő amazont
vélt felfedezni tükörképében, nem egy győzelemittas mosolytól vibráló cserepes
ajkat, nem egy büszkeségtől felszegett fejet, a lámpa fényében nem gyémántként
csillogó verejtékcseppeket; egy visszataszító szörnyeteg alakja bontakozott ki
lelki szemei előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <i>A sátán
ölében feküdt pucér, felhevült testtel és a bukott angyalok zsoltáréneket
hárfáztak körülötte.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
</span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Már nem
ugyanaz az ember volt, mint aki nagy reményekkel, az ereiben száguldó adrenalinnal,
az újabb párharc izgalmától felajzottan, egy játékos mosollyal a szájzugában
tűrte, amint egy néger katona összebilincseli karjait a háta mögött. Az összes
szempár megvetéssel vizslatta, szinte hallotta az őt szánó gondolatokat.
Tartottak tőle, mert a potenciális ellenfelet látták benne. Féltek tőle, mert
értette a játék célját és nem ódzkodott az ismeretlentől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Rettegtek tőle, mert azt gondolták,
megtörhetetlen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> De mikor szemtől-szembe került Roman ködös,
önmarcangoló tekintetével, egy pillanatig megrendült, az erekkel behálózott,
pókhálós kalitka ajtaja kitárult és a lelke felszabadult. <o:p></o:p></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://secure.static.tumblr.com/8201a9a77b40f355e15df37ec1cdc3c6/ibb4fmn/JEwnsr88f/tumblr_static_tumblr_static_4icqkjozgqkgcsokso0w8og8c_640.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="177" src="https://secure.static.tumblr.com/8201a9a77b40f355e15df37ec1cdc3c6/ibb4fmn/JEwnsr88f/tumblr_static_tumblr_static_4icqkjozgqkgcsokso0w8og8c_640.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=ktvTqknDobU" target="_blank">Radioactive</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A hím sürgető üvöltésébe belerázkódott az
állat áramvonalas teste, alázuhanó fürtös, rozsszín sörényét a szellő borzolta.
Puha mancsai alatt ropogtak az elszürkült koponyacsontok, hegyes, elsárgult
tépőfogain véres húscafatok lógtak, az utóbbi lakoma maradványai. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mindketten jól tudták: ezt a játékot régóta
nem ketten játsszák. A koreográfia előre megálmodott, a kivitelezés mesteri. Ők
csak statiszták, akik sodródnak a cselekményekkel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Riley fejében egy terv körvonalazódott. Az
agya hihetetlenül gyorsan működött, képes volt egy másodperc törtrésze alatt
reagálni, míg a másik fél éppen csak felocsúdott meglepettségéből. Mióta az
eszét tudta, csak a saját érdekei vezérelték. Kislányként a szülei felépítettek
számára egy varázslatos birodalmat, amiben ő volt a hidegvérű királykisasszony.
Minél érettebbé vált, annál jobban éhezett a hatalomra és a lelkiismerete a
vasringben még nem volt elég erős ahhoz, hogy legyőzze a túlélési ösztönét,
amely arra késztette, hogy minél gyorsabban cselekedjen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Roman a láncoknak nehezedve megbabonázottan
kísérte figyelemmel a testes vad kecses, mégis vészjósló mozgását. Szemhéja
megremegett, ujjai elfehéredtek a lánc szorításától, miközben igyekezett
visszafojtani a roham első hullámait. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A lány ismét közelebb merészkedett hozzá. Még
volt néhány percük, mielőtt az állat észreveszi mozgolódásukat, mielőtt megérzi
vérük ínycsiklandozó, vadászösztöneit felkorbácsoló szagát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Ne
gyere közelebb, baszd meg – sziszegte fenyegető éllel a hangjában. – Ne is
próbálkozz semmivel – olyan megvetéssel ejtette ki a szavakat, mintha olvasott
volna a gondolataiban. Ránézett és sötét szemeiből félelmetes elszántság
tükröződött. – Én már döntöttem és ez egyszer, nem te fogod uralni a játékot –
a hangja elrettentővé vált. Hirtelen megváltozott a testtartása:
kiegyenesedett, ruganyosan lépdelt, mintha a fájdalom az agyára húzódott volna,
mintha egy démon beleköltözött volna a józan katona testébe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Riley megingott. Nem hitte, hogy Roman képes
lenne ártani neki, de már abban sem volt biztos, hogy az a fiú áll előtte, akit
eddig ismerni vélt. A létért való harc a legszörnyűbb dolgokra képes az ember
természetével. Őszintén kételkedni kezdett a saját győzelmében. Soha nem érzett
félelem dermesztette meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Mit
akarsz csinálni? – nem mutatta ki a bizonytalanságát önmagával szemben. Ahogy a
néger közeledett felé, ő oldalazva tért ki az útjából, így egymást pásztázva
keringtek a ring közepén. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A katona kibújt véres pólójából, Riley
meghökkent megviselt, mégis gondosan kimunkált felsőteste látványától, amelyen
úgy épültek egymásra az izomkötegek, mint egy ház boltozata. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Nyers erő szaga terjengett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aztán Roman az oroszlán elé hajította az
anyagot, aki a friss vér eszenciájától bódultan kapott utána és cincálta szét
karmaival, akár egy állattetemet. Tökéletes szaglása nem hagyta cserben, a
csalétekét megpillantva felmordult és Riley szinte látta, ahogy széles pofáján
vigyor terül szét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Mit
tettél? - nyögte riadalmát nem is
palástolva. – Mit tettél? Roman! Mindketten meg fogunk halni! – öklével
ütéseket mért a katona vaskos mellkasára, egyre dacosabban, egyre szaporábban,
újra és újra felsértette a sötét bőrt, aztán mikor kifulladt, nekidőlt és
beszívta a férfi tesztoszteron és a véres verejték savanyú szagát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A húsz másodperc, amíg így álltak, az elmúlt
idők legnyugodtabb másodpercei voltak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Roman emlékezetében megjelentek a hadseregben
töltött idők elhalványodott képei: barátságok, amik az életük végéig köttettek;
harcok, amelyeket a hazáért vívtak; ígéretek, amiket soha nem tudtak betartani;
búcsúk, amelyek túl korán érkeztek el. A húga varázslatos mosolya, Isaac szavai
az álmából: „</span><i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nem mi
gyilkosok vagyunk az igazi rosszak, hanem te, aki nem tesz semmit, csak
összehugyozza magát félelmében és egy halottal beszélget, miközben a húga élve
elég!”</span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ezek valójában nem Isaac szavai voltak, hanem a saját
lelkiismeretéé. </span><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aztán az oroszlán elrugaszkodott, könnyedén
átlendült a láncok felett. Ezzel egy időben erős karok taszították el a lányt,
aki tehetetlenül repülte át a ring távolságát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Pont akkor landolt a hátán, mikor a szívós
állat a katonára vetette magát. Először leterítette, maga alá temette, aztán
mohón a húsába mélyesztette a fogait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Riley sikolyokat hallott, szörnyű sírást,
vasajtók nyikorgását, szapora lábdobogásokat, ahogy a felfegyverzett néger
rabszolgák elözönlötték a hadszínteret. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Csak miután kivonszolták és végigrángatták a
szürke folyosón, tudatosult benne, hogy a saját ordítását hallotta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <i>Mi az
őrület, ha nem ez a kígyóverem, ahová lökték?<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
</span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Le kellett
ülnie a fürdőkád szélére. Mélyeket lélegzett, lehunyt szemekkel igyekezett
megnyugodni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Úgy tért vissza a többiekhez, mint egy
megnyert bokszmérkőzés után az öltözőbe szokás és mikor Phoenix mormogó hangján
megkérdezte: <i>„Kinyírtad a niggert?”</i> Ő
mosolyogva igennel felelt. <i>„Szívós kis
ribanc vagy, kisanyám</i> – pöfékelte a szivarjának darabjait köpdösve. – <i>Egyszer dughatnánk.”</i> De miután magára
zárta a fürdőszoba ajtaját, már nem hazudhatott többé önmagának. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Megnyitotta a csapot, és míg a víz csobogott,
levette ruhadarabjait, amelyek szövetanyagai beleragadtak sebeibe és csak
hatalmas fájdalmak árán volt képes megválni tőlük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Belefeküdt a langyos fürdővízbe és fejét a
kád peremének döntve lehunyta szemeit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<b><span style="font-family: "cambria math" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #c27ba0;">∞</span></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br />
<i>11 órával ezelőtt</i><br />
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A dombok mögött alacsonyan tért nyugovóra a
lankadó napkorong, utolsó felvonásként a vérnarancs alkonnyal szemkápráztató
árnytáncot jártak a lustán hullámzó óceán felszínén. A sötét égbolt azonban nem
osztozott dicsfényükben; nem ringatott kebelén csillagokat, nem kecsegtetett
reményekkel, hogy bárki is vigyázza a szigetlakók álmát. Gyászba borult, mintha
érezné a közelgő megsemmisülés fojtogató bűzét. Az esőerdő is az elmúlás melódiáját
dúdolta; <i>kitartóan haldokolt minden élő. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A kókuszpálmák egymástól távol, magányosan
búcsúztak a forró délutántól, barázdált törzsükön éjszakai életmódot élő
rákfajok igyekezték bekebelezni a mélyedésekben nyüzsgő férgeket. Az
aranyfényben fürdőző óceán felszínén koromszínű viharmadarak vadásztak az
önfeledten lubickoló tintahalakra. Egyes zsákmányok könnyen adták életüket,
mások végsőkig küzdöttek, de az állatvilágban nincsenek kitartással elért
sikerek, nincs túlélés, csak egy végtelen körforgás. Pont olyanok, mint az
emberek; az <i>erős</i> levadássza a <i>gyengét</i>, a <i>fürge</i> utoléri a <i>lomhát</i>, a
<i>ravasz</i> pedig egy magas fagallyon
megbújva nevet rajtuk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Meredith egy napágyon ült, szerelmes
csodálattal itta be érzékszerveivel a természet gyönyörű játékát, de közben egy
percig sem feledte el, hogy mindez a megtévesztés művészi bölcsője és a látvány
csak addig tart, míg a szépség mögött észre nem veszed a pusztulást. Az ölében
nyitva fekvő füzetben egy rajz kezdett kibontakozni; a szelíden hullámzó tenger
habjaiból egy torz szirén emelkedett ki, kezében égő fáklyát szorongatott,
összekaszabolt keblén csontkukacok ficánkoltak. Egy átfirkált, félbehagyott
mondat tűnt ki alóla: <i>a Nap újra felkel,
és mi megint próbálkozunk... <o:p></o:p></i></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhT5tALFP_icr7SA8Bd4Voeh3KBdCgnMafdqd_MZs9UEFQ7NImSGK1Nj9hPWp48yneJ124_X4JndDng-ppjYB1uXYX7yS445YQ2-m63ZUTV_IxZZs_fJSXpQb5KVy5dhxfrLk8CqNTy9pU/s1600/tumblr_inline_o2svniJnbm1qlt39u_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhT5tALFP_icr7SA8Bd4Voeh3KBdCgnMafdqd_MZs9UEFQ7NImSGK1Nj9hPWp48yneJ124_X4JndDng-ppjYB1uXYX7yS445YQ2-m63ZUTV_IxZZs_fJSXpQb5KVy5dhxfrLk8CqNTy9pU/s1600/tumblr_inline_o2svniJnbm1qlt39u_500.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=OZLUa8JUR18" target="_blank">Mirror</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
</span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Köveket
morzsoló léptek zaja ütötte meg a fülét, ő pedig szinte rajtakapottan fordult a
sötétből előbukkanó alak felé. Rókavörös haja az arcába hullott, miközben
védekezően előrehajolt, hogy nem várt vendég esetén időben képes legyen
reagálni. Egy vékony alak körvonalai rajzolódtak ki, borostás arcát megvilágította
a szájában himbálózó marihuánás cigaretta parazsának fénye. Lex ábrázatára őszinte
meglepettség ült ki, mikor észlelte a lány jelenlétét. Learaszolt a meredek
lejtőn, amit behálóztak a fák feltörő mellékgyökerei, ezáltal figyelnie kellett
hová lép, aztán leereszkedett a szomszédos nyugágyra. Néhány percig őt is a
bűvkörébe zárta az alkonyat vonzereje, aztán tekintete Meredithre kúszott, aki
egy félszeg mosollyal üdvözölte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> - Hogy
lehet valami, ami ennyire gyönyörű, ilyen kárhozott?! – a fiú reszelős
hangjától a mondat még </span><span style="line-height: 18.4px;">mélyenszántóibban</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> hangzott, amitől jóleső borzongás
futott végig Meredith karján. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Most
látok életemben először óceánt – felelte hitetlen szórakozottsággal
hangszínében. Türkiz íriszében visszaverődött a hold fénye és Lex a tenger egy
cseppjét vélte látni benne. – És minden bizonnyal, utoljára – tette hozzá
beletörődéssel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A svindler felhúzta sötétkék halásznadrágba
bújtatott lábát, a cannabis émelyítő növényillata terjengett a hűs levegőben.</span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%; text-align: justify;"> - És
minden reggel, mikor tükörbe nézel – kivételes érzékkel bánt a nőkkel. Legyen
bármilyen személyiségjegyekkel felruházva, bármilyen hangulatban, álljanak
bármilyen kapcsolatban, még ha nem is akart tőle semmit, minden alkalommal tudta
mit kell mondania és nemcsak az ellenkező nemmel szemben volt hatékony. Egy
hazug minden helyzetben a megtévesztés mestere. – Én rengeteg helyen
megfordultam a világban. Láttam fényűzést, nyomort, mértéktelenséget,
hierarchiát, láttam kopár hegyoldalakat és homokos tengerpartokat. Láttam a
különböző kultúrák hagyományait. Mind különböztek egymástól, a spanyol
kisvárosok virágba borult, szűk utcái, a nagyvárosok betondzsungele, a sivatagi
faluk nyerssége. De mégis, egy valamiben mindegyik hasonlított: az erőszak ott
vibrált az utcákon és nemcsak éjjel, a nap minden órájában véres kard lebegett
az emberek feje felett. És én minden egyes napra úgy tekintettem, hogy talán ez
lesz az utolsó – az Isaac kunyhójában talált fűtől nyugalom telepedett rá. – A
bűnök vonzzák magukkal a halálfélelmet – ezzel lezártnak nyilvánította a
monológot és kiült a pihenő szélére, hogy ne kelljen folyton beszélgetőpartnerére
tekintgetnie.</span><o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Te
még nem voltál a Polipon kívül, én azonban már jártam egy pokoltáncot
Phoenixxel és olyan közel voltam a halálhoz, hogy éreztem a leheletét. A
labirintusban csak azért voltam képes túlélni, mert okosabb voltam az
ellenfelemnél, de ez nem mindig számít. Ha a megérzésem nem csal, itt nem
rajtunk múlik a végkifejlet, csak az elhalálozási sorrenden tudunk változtatni,
és nem biztos, hogy <i>megéri túlélni </i>–
ezt olyan beletörődéssel mondta, mintha egy híd korlátján inogna számvetést tartva
az eddigi életéről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Lex két könyökével megtámasztotta magát a
térdén és borostás állát a tenyerébe temette. Tudta, hogy Meredith okosabb
náluk, de itt nem sok haszna származik az integrálásból és a latin
nevezéktanból. De mindenképp az oldalára billenti a mérleget a leleményessége,
amivel mindegyikőjük előtt ott jár egy lépéssel. Egy svindler megérzi, ha titkolóznak
előtte és biztos volt benne, hogy a lány elhallgat előlük valamit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Valamit, ami miatt az az egy lépés távolság
van köztük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Hát,
ha nem küzdünk, ezt soha nem tudhatjuk meg – vonta meg a vállát. – Őszintén
hiszem, hogy az a pszichopata, aki a zsinórokat rángatja, jobban ismer minket,
mint bárki más. Mindaz, amit itt átélünk egy vezeklés a tetteinkért. Mintha egy
kibaszott halálsoron tengődnénk, bébi, és csak egy valakit mentenek fel –
szavaival őszinte érdeklődést keltett fel Meredithben, de túl elővigyázatos
volt ahhoz, hogy a bizalmába fogadja a <i>Hazugot.</i>
Akárha Luciferrel bájcsevegne, meg kellett gondolnia mennyire tárulkozik ki a
fiú előtt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> -
Szerinted ki tér vissza? – terelte el a beszédtémát és érdeklődően
oldalra billentette a fejét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Lex egy pillanatra elgondolkodott, aztán elő
is hozakodott a nézeteivel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> -
Kiszámíthatatlan. Talán egyik sem, talán mindkettő, de nagyobb
valószínűséggel végül csak egy marad talpon. Szerintem Riley veszélyes a maga
eszelős, megátalkodott módján. Ő itt a méhkirálynő, aki igyekszik sugározni a
megtörhetetlenséget, de ez nem egy bokszmeccs. Roman azonban túl vajszívű
hozzá. Eddig bármi történt ezen a helyen, ő volt az, aki segített az embereken.
Sebeket kezelt, szétszedte az egymásnak ugró lányokat… Pedig hagyhatta volna,
hogy megöljék egymást. Talán ő a legemberségesebb köztünk. De van egy erőszakos
oldala, amelyet a hadseregben szerzett és ez szívóssá teszi. Bárki is tér
vissza, fenyegetést jelent számunkra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Meredith száját fáradt sóhaj hagyta el,
hátradőlt a napozóágyon, miközben keresztezte egymáson vékony lábait. Az óceáni
légáramlat lehűtötte a levegőt, a hőmérséklet tizenöt fok alá esett. Jóleső
csend ölelte körül őket, csupán az állatvilág neszei szűrődtek át a dús
aljnövényzet mögül; kabócák csiripeltek, apró testű rágcsálók gyűjtögették
élelmüket, szárnyas rovarok zümmögtek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Azonban a természet békés harmóniájába egy
ragadozó lármás hörgése rondított bele; Phoenix förtelmes horkolása rettegésben
tartotta az élővilágot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><b><span style="color: #c27ba0;"> </span></b></span><b><span style="font-family: "cambria math" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #c27ba0;">∞</span><o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 28.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #9E7C7B;">VII. NAP</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #9E7C7B;"> </span><span style="color: #93c47d;">2013. 09. 05. „Valhalla Sziget”,
Valahol a Csendes-óceánon</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A szeszélyes
időjárás a szervezet tűrőképességével játszott. A fullasztó trópusi levegő, a
magas páratartalom és az ingadozó hőmérséklet triásza az emberi személyiséget
kénye kedve szerint formálta, mindenkiből előcsalogatva a legrosszabb oldalát.<i> </i>A lakók legnagyobb ellenségévé a sziget
vált, amely akárha életre kelt volna, vaskos indáival a torkukat szorongatta és
démonként szállta meg a tudatalattijuk még józan gondolatokat szülő zugait. <i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><i> </i>Egyre kevesebb órát töltöttek
alvással, kétségbeesetten igyekeztek felülkerekedni egy magasabbrendű hatalmon,
a maradék erejükkel azon fáradoztak, hogy röhejes elméleteket gyártsanak.
Azonban nem mindenki akarta túlélni, néhányan csak<i> szerették volna tudni, miért kell meghalniuk.</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Anja mezítelen hátát
simogatták a forró napsugarak. Régóta nem érzett melegség járta át egész
testét, szinte beleborzongott az érzésbe, hiszen a békés percekben is a
sarkukban toporgott a veszély. A folytonos rettegés félőrülté változtatta. Az
elmúlt negyvennyolc órában céltalanul tengődtek és a játék egyre
kiszámíthatatlanabbá vált. Mintha tudatlanul ácsorognának a hatalmas játéktábla
egyik mezején és képtelenek lennének megfejteni a ki nem mondott feladványt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mind az öten ridegek, távolságtartóak és
rémültek voltak. Ebben a környezetben a legfrusztrálóbb érzés, ha minden
idillikusan nyugodt és festőien harmonikus. Akár a vihar előtti csend, a
sivatagi forróság; a zsigereidben érzed a közelgő mindent elpusztító
katasztrófát. Egy fogságba ejtett, kiszámíthatatlan vaddal néztek farkasszemet,
és félő, ha valamelyikük pislogni mer, már nem fogja többé felnyitni a szemeit.
<o:p></o:p></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://66.media.tumblr.com/62b963c09df64cdd563c7c47dbc6a30d/tumblr_mudi6pEg9S1sjdn7io2_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://66.media.tumblr.com/62b963c09df64cdd563c7c47dbc6a30d/tumblr_mudi6pEg9S1sjdn7io2_250.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=F90Cw4l-8NY&index=26&list=RDe-fA-gBCkj0" target="_blank">Pompeii</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A bikini fekete
pántja lecsúszott a válláról, hosszú hajfonata a keblei között lengedezett.
Savas gyomra magát emésztette, szájában csupán a keserű nikotin ízét érezte.
Minél jobban gyengült a szervezete, annál nagyobb kísértést érzett a konyha
közelében. Rengeteg terv megfogant a fejében, amelyekkel képes lenne fájdalmat
okozni bármelyik társának, de még nem állt készen arra, hogy megtegye ezt a
lépést, még nem fordult ki teljesen önmagából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A teraszon lévő
kanapén Phoenix feküdt, alvás közben a legfélelmetesebb szörnyeteg is gyermeteg
vonásokkal szuszog, de a szadista soha nem vált öntudatlanná, olyan éberen
aludt, mint egy hüllő. Egy nyálkás, visszataszító béka. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Meredith egy pohár
vízzel a kezében jelent meg az ajtóban, a korláthoz sétált, aminek nekidőlt és
lassan elkortyolgatta a folyadékot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Jegeld a csípésed, mielőtt akkora lesz, mint
az öklöd – jegyezte meg egy halvány mosollyal a szája szegletében, amely a
törődést szimbolizálta. Két nappal ezelőtt egy azonosíthatatlan rovar
mélyesztette fullánkját Anja combjába, aminek köszönhetően belázasodott és
csupán Meredith néhány házi praktikája segített levinnie a testhőmérsékletét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Nem értem miért segítesz nekem – magyarázatra
várva fordult meg ültében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ekkor Phoenix
mozgolódni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Kuss legyen – dörmögte saját vulgáris
akcentusával. – Nem vagyok kíváncsi a leszbi pettingre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Phoenix olyan erős
szagot árasztott, hogy visszatartott lélegzettel lehetett csak a környezetében
tartózkodni, de senki nem igyekezett bemutatni a szappannak, inkább olyan
messze tartózkodtak tőle, amennyire csak lehetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ekkor megszólalt a
vészjelző és egy néger rabszolga jelent meg egy levélcsomaggal a kezében,
amelyet átnyújtott a hozzá legközelebb lévő Meredithnek, aztán egy
fejbiccentéssel távozott a szigetről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A lány a borítékra
pillantott, majd az üvegen keresztül az asztalra fektetett fehérarany
koponyákra, amelyek jelentőségteljesen csillogtak a rájuk vetülő napfényben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Végre megtudjuk mi a jelentőségük - szinte
felvillanyozta a lehetőség. Bármit is rejtenek, nem lehet szörnyűbb, mint a
tudatlanság. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #c27ba0;"><b><span style="font-family: "cambria math" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;">∞</span></span></b><b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <i>Sokkal szörnyűbb volt. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A koponyák őket jelképezték. Mindenkinek volt
egy saját ereklyéje, amelyen a rá leginkább jellemző tulajdonság állt és ezek
szerint kellett megfejteniük melyik jelző kit illet. Egyáltalán nem akadt nehéz dolguk; az
embereknek mindig a legrosszabb személyiségjegyed tűnik fel elsőre, de az öt
fiatal nem is volt képes érdemleges tulajdonságot felmutatni a másikról. Ők lettek
a pesszimizmus mintapéldányai. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A nyilvánvaló
kifejezések gyorsan gazdára leltek. A <i>Hazug</i>,
a <i>Zseni</i>, a <i>Ravasz</i> és a <i>Gyenge </i>legfőbb
vonásként mutatkozott meg a négy fiatalban, a <i>Harcos</i> cédulát Riley önként ragasztotta magára, a <i>Hűségest</i> egyszerre szavazták meg a
katonának, de egyikük se szívesen mondta Phoenix szemébe az utolsó koponya
aljára ragasztott szót: az <i>Ostoba.</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Meredith önként
vállalva állt ki eléjük a kézzel írt levéllel, amelyet megfogadott, hogy
grafológiai módszerekkel kivizsgál, hátha segít eligazodni az őket irányító
pszichopata elméjében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - <i>Kicsi
Felfedezőim! Gyönyörű napra ébredtünk ma reggel és mi sem tenné szebbé, mint
egy kis önfeledt móka és kacagás!? A Valhalla sziget egy káprázatos paradicsom,
egy felfedezetlen természeti csoda. Sajnos, már nem csodálhatjátok teljes
létszámmal. Mindegyikőtök másként látja a gyönyörű és kárhozott édenkertemet,
de mindegyikőtöket megbabonázza a varázsa. Társatok, Roman, eltávozott az élők
sorából és élettelen testére tovább nincs szükségem. A ti feladatotok lesz,
hogy utolsó útjára kísérjétek. A koponyák a sírköveiteket jelképezik és
mindegyik üregében található egy térkép, amely a sírhelyhez vezet benneteket.
Egy ősi rituálé szerint csak a halott koponyáját temethetitek a föld alá,
különben a dzsungel az ellenségetekké válik. Uratok nem végez piszkos munkát,
ezért közületek választottam ki a Hentest és két Sírásót. Aki nem teljesíti a
rá kiszabott feladatokat, az szankcióknak néz elébe!<o:p></o:p></i></span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Üdvözlettel a Pokolból!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aztán három néger
rabszolga csatlakozott a szeánszhoz. Tudatosan haladtak Anja felé, aki rémülten
nyelte vissza a sikolyát. Nem ellenkezett, hiszen nem akart saját maga
ellensége lenni. Hagyta, hogy kétes tisztaságú tűt döfjenek a nyakába, majd
belecsobbant a tudatlanság háborgó tengerébe. <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<b><span style="font-family: "cambria math" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #c27ba0;">∞</span></span></b><b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Újra felcsendült a vészjósló harang,
dallamát visszaverték a kopasz falak, belerezonáltak a semmibe néző ablakok,
még a sarokban libegő pókháló úrnője is lejjebb ereszkedett az immár második
jelzésre. Mindössze harminc perce maradt hátra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Most először
pillantott rá az előtte groteszk alakzatban elhelyezett, kivéreztetett,
felismerhetetlenségig eltorzult holttestre és összeszűkült gyomra felkeveredett
volna, ha nem csupán jelképes funkciókat töltene be. A hűtők polcai roskadoztak
az ételek alatt, ami rosszabb, mintha meg sem közelíthetnék a szilárd
táplálékot, mert a rohadéknak erre is volt játéka: csak az ehet, aki képes
fájdalmat okozni egy társának. Ha a társa sikolya eléri az ötödik csíkot, ami
körülbelül a száz-százhúsz decibelnek felel meg, az elkövető annyi ételt tömhet
magába huszonnégy órán keresztül, amennyi beléfér. Ha a bántalmazott nem sikít
elég hangosan, ha nem szenved eléggé, az alany éhen<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://s14.favim.com/orig/160718/ghost-girl-horror-scary-Favim.com-4536309.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://s14.favim.com/orig/160718/ghost-girl-horror-scary-Favim.com-4536309.jpeg" height="145" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=b-3BI9AspYc&list=RDe-fA-gBCkj0&index=40" target="_blank">What Now</a></td></tr>
</tbody></table>
marad. A túlélési ösztönök
állatokká formálták őket, a saját tükörképétől is undorodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A gondolatmenet
elvett öt percet az idejéből. Erről egy kellemes női orgánum tájékoztatta a
falra szerelt hangszórók valamelyikéből. Megint erre élvezkedik ez a rohadék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Dögölj meg! Dögölj
meg, te szarházi! – ordította magából kikelve, miközben a hajába tépett.
Nyögött, zihált, nyálat fröcsögött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Nem szabadott
elveszítenie a fejét, vagy meghal. Az előtte heverő testnek már amúgy is
mindegy – próbálta hűteni magát a sablonos módszerekkel. Az első ilyen módszer
az, hogy elhitesd magaddal: elég erős vagy ahhoz, hogy legyőzd a félelmeidet.
Erre Meredith tanította. És most hol van Ő? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ismét kínordítás
hagyta el a száját. A fizikai bántalmazásnál csak egy rosszabb van: a lelki
hadviselés. Ha az elmédbe próbálnak férkőzni, ha az érzéseiddel játszanak, ha
megpróbálnak kiölni belőled minden emberit. Ha kibaszott játékszernek
használnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Tizenöt perc
maradt hátra – tájékoztatta ismét a kurva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ekkor talpra
kecmergett. Lábaiból kifutott az összes vér, szinte nem is érezte őket, a balt
jóformán csak húzta maga után. Gyenge karjaival felemelte a földre fektetett
baltát, egy utolsót pillantott egykori társa féregjárta, bűzlő hullájára, majd
elfordította a fejét és hátralendítette az éppen alkalmazandó fegyvert, ami a
foszladozó húsba mélyedt és barnás nedvet, egykor talán vért spriccelt a baltát
szorongató kezekre, az elfordított arcféltekére, a hentes öltözékre, a piszkos
falakra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Miután különböző
darabokra hasította a ráncos tetemet, még hátra volt a kiszabott feladat
lényege: a szó, amit a maradványokból kellett kiraknia. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> ÉLEK <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> És két számot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> 9. 5.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az aznapi dátumot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Miután összeszedte
magát, az utolsó percekben a szövetzsákba tette a levágott fejet, igyekezve nem
szembenézni vele. Végül a baltát húzva maga után csoszogott ki a szobából.
Cipője talpa cuppogott saját bűzhödt vizeletétől, arcára rászáradtak könnyei. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> És lám, a <i>Gyenge</i> teljesítette a feladatot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <i>Gúnyos mosolyra húzta ajkait.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #c27ba0;"><b><span style="font-family: "cambria math" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;">∞</span></span></b><b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Görcsösen ragaszkodó
liánok gyűrűztek a fák nedves kérgein, az ágakon felborzolt tollazatú
hárpiamadarak bújtak meg, egy boltozatként átívelő gallyon lajhárköltő mélázott
az élet értelmén. Az állatvilág erélyesen kommunikált egymással; bőgőmajmok fülsértő
ordításokkal védték területeiket, miközben gyermekeikre nesztelenül lépdelő
jaguárok lestek a dús cserjék mögül; madárcsaládok csiripeltek az felkelő napot
köszöntve; kígyók sziszegtek az ébenfákra tekeredve. Az esőerdőben kiélezett
küzdelem folyt az életben maradásért, a tápláléklánc csúcsáért, és a
napfényért, amely éltette az elburjánzott, veszélyes növényzetet. Monoton
hétköznapjaikat azonban megzavarta az emberi gyarlóság.<i> A Valhalla dzsungele pedig a legrosszabb rémálmok tárháza, ha nem
tiszteled eléggé. <o:p></o:p></i></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://67.media.tumblr.com/6f12ac047835b1f07da403f13065c0a6/tumblr_ngol07JATw1u0fmw3o5_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://67.media.tumblr.com/6f12ac047835b1f07da403f13065c0a6/tumblr_ngol07JATw1u0fmw3o5_250.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=H2wxQAzuk28" target="_blank">Bohemian Rhapsody</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A hűvös szellőtől susogtak az
összesúrlódó falevelek, a fűszálak hajlongó széltáncot jártak, a csípős levegő
csontig hatolt és megdermesztette a vért a két betolakodó ereiben. Lex haladt
elöl, megfontoltan lépdelt, mintha attól félne, hogy a sűrű aljnövényzet
fellázad ellene és gúzsba köti végtagjait. A mögötte cammogó Phoenix azonban
minden lekonyuló indában, kiálló gyökérben az ellenséget látta és sokat megélt
belező késével kaszabolta le az útjába kerülő vegetációt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy örömittasan
szárnyaló azúrlepke röppent a karjára, egy pillanatig érdeklődve szemlélte az
elbűvölő példányt, aztán egy hirtelen mozdulattal agyonütötte az ártatlan
pillét. Mormogott pár kivehetetlen szófoszlányt az orra alatt, közben haladt
tovább az egyre keskenyedő, meredek csapáson, amely folyton az esés veszélyével
fenyegetett. Nem bővelkedett sütnivalóban, de annyit azért sikerült
kikövetkeztetnie, hogy ha Lex eltűnik egy pumaveremben, vagy bármilyen háló ereszkedik
rá, ő sértetlenül megússza a slamasztikát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A véráztatott
szövetzsák ott himbálózott Lex hátán, minden mozdulatánál verdesve lapockáját.
Izzadság gyöngyözött a homlokán, irtózatosan perzselte piszkos arcbőrét, ruhái
testnedveitől kipállott bőréhez tapadtak. Mélyeket kellett lélegeznie, hogy tüdeje
kellő mennyiségű levegőhöz jusson. Vérszívó rovarok ostromolták, a csípéseket már
sebesre vakarta. Émelyítő levendulaillatot permeteztek a bokrok, lábszárát
folyton felsértették a levelek éles szélei. Kezében a térképet cibálta a szél, miközben
teljes meggyőződéssel a tintával rajzolt útvonalat követte, és igyekezett nem
tudomást venni a mögötte somfordáló emberi szörnyszülöttről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Végül Phoenix törte
meg a csendet dörmögésével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Mikor érünk már oda? - hanghordozása akár egy nyűgös gyermeké. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Hamarosan – közölte szárazon. – Te csak tedd,
amit eddig: kövess, és lehetőleg ne nyírj ki – az ingerültségét nem rejtette
tovább véka alá. A hőség, a rovarok és Phoenix társasága felborították a
bioritmusát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aztán Lex kővé
dermedt. Az út egyre meredekebbé vált, az ösvény két oldalán mohatakaróval
kibélelt szakadékok tátották éhes szájukat. Gyomra görcsbe rándult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Phoenix, képes
vagy nem úgy közlekedni, mint egy oroszlánbika? – tudakolta higgadtságot
színlelve, de hangja meg-megbicsaklott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A szólított még
időben fékezett le mögötte és kapta el az egyik fa kérges törzsét. Tüdejéből
kipréselve az összes levegőt bámult a mélybe. A feje elnehezült, szédülni
kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Ez csak egy kis
árok, nem tudom miért vagy úgy oda, otthon nagyobbat ástam nyolc évesen – félretolta
az útjába álló svindlert és elindult az egy ember számára is keskeny földúton.
A szíve vadul kalapált, az epenedve fel-le szánkázott nyelőcsövén, a szemei
előtt ezernyi fekete pont vibrált, mint egy szorgos hangyaboly. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - A kis árok közel kétszáz méter mély. Ha leesel,
azzal mindenkinek csak jó teszel – szólt utána Lex, aki megfontolt, apró
lépésekkel araszolt előre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Fogd be! – levegő után kapkodott. Úgy
festett, mint egy kétségbeesett cirkuszi elefánt a kifeszített kötélen balettozva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Lex a vakmerő
akadály ellenére nehezen fogta vissza a feltörni kívánkozó nevetést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Phoenix a másik
oldalra átérve hasra vetődött az egyenletes talajon és másodpercekig fetrengett
a földön, akár egy csatát vesztett katona, miközben társa könnyeden átlépett
rajta és a bűzlő koponyával folytatta a térkép által megadott irányt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A szörny lassacskán
felszívta magát és felegyenesedett, akár a neandervölgyi. A földre köpött,
miközben a kése hegyével megvakarta a fejét. Egy szerteágazó, világos levelű cserje
előtt megtorpant. A lázadó gyomra vezette, amely háborogni kezdett a fekete
bogyótermések láttán. Lapáttenyerével rámarkolt a nadragulyaszemekre, aztán
kissé hátradőlve Lex után lesett, végül beletömte a szájába. A sötét nedv
végigfolyt a kezein és az állán, a savanykás íz felfrissítette a szájüregét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Néhány perc múlva
mélyről feltörő hörgést hallatott. Futószalagként mozgott alatta a talaj, a táj
színek kavalkádjává mosódott össze; zöld, narancs és kék árnyalatai forogtak
körülötte. Összeakadó lábakkal egy fa tövének csapódott, röhögött és zihált,
akár egy zsákmányra lelt hiéna. Kitágult pupillákkal, csupán néhány milliméterről
meredt a késére. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A nyelve
kétszeresére dagadt, a mandulája szét akarta zúzni a nyelőcsövét. A saját szervei
fojtogatták. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Négykézláb vonszolta
magát a göcsörtös földön. A homályból felderengett egy emberi alak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Mi a franc van veled ember? – a fiú hangja,
mintha a tenger alól érkezett volna hanghullámokban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Phoenix ekkor
elrugaszkodott, mind a száztíz </span><span style="line-height: 18.4px;">kilogrammjával</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> Lexnek vetette magát. Mindketten a
földre estek, összegabalyodva gurultak végig a lejtőn. A szörnyeteg zöld nyálat
fröcsögött az alatta küzdő társa arcába, akit skatulyába zárt a ránehezedő
test. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy erős sodrású
folyó sziklapereme állította meg őket. Csontok reccsentek, vér fröccsent a szikla
oldalára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Phoenix szinte
teljesen fekete íriszét vérerek hálózták be. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Vaskos ujjait a
Hazug nyakára fonta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Már rég kitiltották
őket a mennyből, a pokol trónjáért küzdöttek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mennydörgések visszhangoztak,
mint kannibálok, akik dobokat ütve törzsi táncot járnak az üst körül. Leszakadt
az ég, az eső nyílzáporként zúdult alá az égből.<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A Nap a viharfelhők árnyékába húzódott, nem
akart szemtanúja lenni a borzalomnak.<o:p></o:p></span></i></div>
Skyler Wilsonhttp://www.blogger.com/profile/16275919425516223427noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7613483830072817420.post-54647128323780942912016-07-18T05:29:00.001-07:002016-08-14T08:35:17.910-07:005. Sikoly - Haláltánc<div style="text-align: center;">
Drágáim! </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Örömmel közlöm veletek, hogy elkészültem a soron következő fejezettel, amit most meg is osztok Veletek! Szeretném megköszönni az előző részhez érkezett hozzászólásokat és a támogatást! Legyen szép nyaratok!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Ölelés,</div>
<div style="text-align: center;">
<i>Skyler</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Haettenschweiler","sans-serif"; font-size: 58.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Unthrift Second Personal"; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Unthrift Second Personal"; mso-fareast-language: HU;">Ötödik
Sikoly</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">„A
folytatás egyetlen módja, ha folytatjuk. Ha akkor is azt mondod: meg tudom
csinálni, amikor tudod, hogy nem igaz.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;">2013. 09.
01. „Valhalla Sziget”, Valahol a Csendes-óceánon</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Bomló tetemek
könnyfakasztó szaga lengi körbe az enteriőrt. A rothadó hús szörnyű bűze
elegyedik az orrnyálkahártyákat hevesen ingerlő nátrium-hipoklorit, illetve
ecet kombinációjával előállított fertőtlenítőszer aromájával. Az öntött vasból
készült bútorok lapjait ujjnyi vastagságú szürke porréteg fedi, néhol
megmagyarázhatatlan, barnás-sárgás lepedékek, nonfiguratív foltok tarkítják.
Egy sarokasztalon rozsdás szikék, különböző méretű harapófogók, mocskos
rongydarabok és többféle árnyalatú folyadékokat tartalmazó fiolák sorakoznak. A
falra erősített polcokon kisebb-nagyobb befőttesüvegek állnak, szövetanyagot
megszégyenítő pókháló köti össze őket. Bennük poshadt tartósítószerben
elszürkült emberi szervek lebegnek: ujjak, fülek, nemi szervek csonkjai.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Egy íróasztalon öreg
számítógép fekszik, a tetején katódsugárcsöves monitor, hozzá tartozó,
eldeformálódott klaviatúrával. A háttámla nélküli forgószék a ránehezedő súly
alatt keservesen nyikorog, mintha saját nyelvén könyörögne segítségért. </span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az asztalon lévő
tányérra egy körberágott, tonhalas szendvics placcsan, tűhegynyi zsiradékok
repülnek szanaszét. A mosatlan orvosi köpenyt viselő, tömzsi, gyér hajú férfi
lenyalja ujjairól a ráfolyó szószt és az orrnyergére tolja szemüvegét. Pufók
arcán a neoncsövek zöldes-kékes fényében is tökéletesen kirajzolódnak egymást
keresztező barázdái, májfoltos tokája, igénytelen arcszőrzete. A monitor
villódzó kijelzője 08:23-at mutat, mikor porcropogások közepette felegyenesedik
az ülőalkalmatosságról. Nyögdécsel egy strófányit, majd a boncasztalhoz csoszog
és vet egy pillantást a hullamerev, csupasz férfitestre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3KjKuzjqskpwHrdrXDniAAjQ7zMQeB3YHWUsLhNqxTpF69w1W6pfFTlLndv6aWGSbMm4_gOmrIr1FDuElyVK0oyqMt0eUnjN2KaUTr9rs3SunwgsfnKo86YsWDz6yF2RdRXRWMAl9_vo/s1600/tumblr_mc2rfaCaTE1rw5yn2o5_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3KjKuzjqskpwHrdrXDniAAjQ7zMQeB3YHWUsLhNqxTpF69w1W6pfFTlLndv6aWGSbMm4_gOmrIr1FDuElyVK0oyqMt0eUnjN2KaUTr9rs3SunwgsfnKo86YsWDz6yF2RdRXRWMAl9_vo/s1600/tumblr_mc2rfaCaTE1rw5yn2o5_250.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=SYM-RJwSGQ8" target="_blank">Habits</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Nem sokára kezelésbe veszlek - krákogja
rekedten. Rácsap a holttest combjára, majd cigarettát lök a szája sarkába és
két számmal kisebb faklumpájában kiklaffog a boncteremből. Az ajtócsapódás
utórezgéseit visszaverik a kopár falak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A halotti pózba
fektetett hulla márványfehér bőrén lilán rajzolódnak ki a szervezetet behálózó
erek, könyökhajlatán szúrásnyomok szederjesednek, nemi szervén szőke szőrcsomók
kunkorodnak. Arca békés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aztán megremegnek
orrcimpái. Először kapkodó, majd egyre egyenletesebb, mégis reszelős
lélegzetvételbe kezd. A finom rázkódás végigfut az egész testén, végül
felpattannak beesett, karikás szemei és összeszűkült pupillával a légyszaros
plafonra mered. A homály lassan szertefoszlik, egyre élesebb, egyre
részletgazdagabb lesz a kép: a repedések, a neoncsövek, a kattogó ventilátor. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Isaac megmozgatja
ujjait, felemeli először a jobb, majd a bal karját, végül a könyökére
támaszkodik és elkékült ajkát hamiskás mosolyra húzza. <i>Maga sem gondolta, hogy sikerülhet a terve.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy héttel ezelőtt járt utoljára
megboldogult nagyapja garázsában, ahol szegényes laborját rendezte be magának
iskolás évei alatt. Sok ópiát készült a sötét zugban, de gombák, kaktuszok,
ragasztók és egyéb oldószerek felhasználásával bármilyen hallucinogén szert
képes volt előállítani. Akár egy boszorkány, aki az öblös üstjében mérget
keverget. Régóta tervezett egy olyan "varázsszert", amely lelassítja
a szívverést és mesterséges kómába taszítja fogyasztóját. A ketaminnal már rég
ismeretséget kötött. A szert az orvostudomány is előszeretettel alkalmazza, ha
bizonyos időre meg szeretnék szakítani a páciens szenvedését: egy feneketlen
gödörbe taszítják, amelyből csak ők ránthatják ki. Azonban egy "mély
álom" még nem beteljesülés. Még nem retúrjegy a pokolba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Napokba telt mire
kiötlötte a hozzávalókat, aztán csak az arányokkal kellett játszania: néhány
gramm ketamin, pár összetört szem barbiturát, amely erős altató - és
nyugtatószer, végezetül egy csipet "angyalpor", ami hallucinogén drog,
erős idegrendszeri hatással. Miután bekerül az emberi szervezetbe, a szívverés
olyannyira lelassul, hogy a pulzus nem is érzékelhető.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Régóta kereste a
megfelelő alkalmat. Mióta rátette a lábát a Sziget homokjára és elkezdődött a
hajsza az életben maradásért, betegesen vonzotta az elme, amely megalkotta ezt
a purgatóriumot. A terve, hogy kiemeljék a többiek közül, tökéletesebb nem is
lehetett volna és az olyan csekélység, mint a következmények, már régen nem
játszottak értékes szerepet az életének nevezett szatírában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Hasogató fejfájás
kínozza, mintha egy feszítővassal próbálnák szétválasztani koponyája féltekéit.
Émelygés keríti hatalmába, de sarka, illetve könyöke segítségével ülő helyzetbe
küzdi magát. A kicsi szobában olyan érzése van, mintha egy duncos üvegbe zárták
volna poshadt vízben érlelődni az erősen tűző napsugarak alatt. <i>Szűz anyácska, mennyire felszippantana egy
késhegynyi kokaint.</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy megfontolatlan
mozdulattal legurul a vasasztalról. A térdeire zuhan a piszkos linóleumon, az
alkarjára támaszkodva húzza előre magát a padlón, aztán csontos ujjaival
megkapaszkodik az asztal lapjában. Feltápászkodik, de egy külső szemlélő
esetleg intimtornának is hihetné erőtlen küzdelmét tulajdon végtagjaival. Akár
egy élőhalott a tehetségkutató színpadán. Sziporkázik saját szellemességében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ekkor lenyomódik a
kilincs és átlátszó, mocskos esőkabátban belibben a boncnok. Elkerekedett
szemekkel a földön heverő holttetemre mered. Hitetlenkedve rázza fejét, tokája
mintha önálló életre kelt volna, másodpercekig hullámzik a mozdulatot követően.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Szűz
Mária, borogass – dünnyögi, aztán odatotyog élettelen klienséhez. Éppen
lehajolna, hogy valahogy felnyalábolja a földről, mikor a test megmoccan és egy
tisztátlan injekciós tűt döf kidülledő bal szemébe. Keserves ordítás hagyja el
a száját, aztán végleg elnémul. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Isaac erőtlenül legurítja
magáról a súlyos testet, lerángatja róla a műanyag leplet és maga bújik bele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A folyosóra szédeleg. Az erős, vörösen izzó
fény hosszú pillanatokig elvakítja, de bármennyire ellenzi testének minden
porcikája a mozgást, töretlenül halad előre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <i>Folyton folyvást összeakadó lábakkal, egyik faltól a másikig csapódva. <o:p></o:p></i></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /><span style="color: #6aa84f;">
</span><span style="color: #6aa84f;"> </span></span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 28.0pt; line-height: 115%;">IV. NAP</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A pusztító lángok
sercegve, fékezhetetlen haraggal terjednek az előtte húzódó szűk, homályba
vesző iskolai folyosón. Az égéstermékként keletkező gázok fehér füstfelhők
alakjában gomolyognak, akár a
palackból kiszökött dzsinnek. Szinte hallani
alattomos vihogásukat;<i> ha teljesítenénk
három kívánságod, mi lenne az, fiú?<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Önuralma cserbenhagyta, elméjét
immár semmi nem tartja féken és az, lidérces víziókkal kecsegteti: az anyja
aggodalomtól terhes arca, megroggyant alakja, remegő kezei villannak fel lelki
szemei előtt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Izmai megmerevednek,
mozdulatlanul rostokol a folyosó közepén, a belélegezett füst fojtogatja, úgy
marja nyelőcsövét, akár a patkányméreg. Sípoló tüdővel igyekszik levegőt
nyerni, orrcimpái kitágulnak, majd elernyednek és mindez irreálisan gyors egymásutánban,
aztán az egész teste remegni kezd, vérhálós szemei könnybe lábadnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A vörös szemű
szörnyetegként felbukkanó pánikroham rántja ki a katatón állapotból és eszetlen
cselekedetekre ösztönzi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A mennyezeten húzódó
neoncső reszkető fényét elködösíti a felfelé hömpölygő füst, a tűzjelző
fülsértő lármáját elnyomják a nedves palák pattogásai. A fémszekrények
olvadoznak a magas hőmérséklet alatt, egy ajtót hangos ricsajjal csap ki a
huzat, amely segítő kezet nyújt egy évezred munkájának lerombolásában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mert lehetünk élők,
vagy élettelenek, lehetünk nélkülözhetetlenek vagy semmirekellők, végül
mindannyian ugyanúgy végezzük: egy kémiai reakció bomlástermékeként.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Az eluralkodó
feszélyezettség mozgásra készteti, elméje, amely felett az ördög kénye-kedve
szerint uralkodik letaszítva a trónt bitorló arkangyalt, a tehetetlenségét
bírálja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Olyan, mintha egy
védőburok venné körbe testét, a lángok kikerülik alakját, miközben körülötte
mindent megsemmisítenek. Ahogy halad előre egyre felerősödik a káosz komponálását
kísérő dallam. Az egyre elhalóbb, rekedtes sikolyok, a bősz könyörgések,
ígéretek Istennek, vagy annak a személynek, aki mindenhatót alakít saját
apokaliptikus drámájában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Aztán a hangok
elhalkulnak, ahogy a lélek elhagyja a testet és az élet még utolsó fénye
megcsillan a szemekben, mielőtt végleg kihuny. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Sokan félnek a
haláltól, de a vég előtti percekben az ember már azért esdeklik, hogy minél
hamarabb megszűnjön a szenvedés. Az elmúlás pedig öröké megszünteti a
fájdalmat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A múltban sétál, de
nem az ő emlékezetében. Ő most látja először ezeket a képeket, most érzi
először ezt a mardosó kétségbeesést. Ez egy büntetés, amelyet a lelkiismerete
rótt ki rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy lángnyelv
felcsap, a lábszárát égeti meg, amelybe kínzó fájdalom nyilall, mintha a húsa
élve válna le a csontjáról. Összeszorított fogakkal nyeli vissza ordítását,
szeméből patakzik a könny, csak az érzékszervei vezetik, egészen egy
ablaktalan, apró helyiségig, melynek nyitott ajtaját hevesen ostromolják a
lángok. A gondnok szobájában szerszámok lógnak a falakon, különböző
kertészethez használt eszközök keresztezik egymást a sarkoknak döntve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Közelebb lép. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ekkor váratlanul
nekicsapódik egy tetőről lelógó, meztelen test. Vérző sebeiből férgek
lakmároznak és különféle égési sérülések hólyagosodnak szinte áttetsző bőrén. Isaac
pofáján mesterkélt mosoly játszik, szájából vér csepeg a padlóra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Felkérhetlek egy
haláltáncra? – nevetésébe belerázkódik az épület. Együtt sziporkáznak vele a
táncoló lángnyelvek. – Gyerünk, mentsd meg a húgod, katona! Védd meg! Hagyod
meghalni, miközben a hazádért harcba szálltál? Hagyod pernyeként elszállni a
romokat gyalázó szélviharral? Nem mi gyilkosok vagyunk az igazi rosszak, hanem
te, aki nem tesz semmit, csak összehugyozza magát félelmében és egy halottal
beszélget, miközben a húga élve elég! – miközben ordít letört fogdarabok,
gennyes nyálcseppek és fekete vércsomók repülnek Roman arcába.</span><br />
<a name='more'></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Olyan erővel pattant
fel ágyában, hogy az izzadt teste alatt elázott matrac még percekig hullámzott
alatta. Szúrós, savanyú testszag terjengett a szobában, felvert por keringett
körülötte a félhomályban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://65.media.tumblr.com/e1ddfc2d4ab21f633adc1d96681865e0/tumblr_n89rtlZvFg1t27ahco3_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://65.media.tumblr.com/e1ddfc2d4ab21f633adc1d96681865e0/tumblr_n89rtlZvFg1t27ahco3_250.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=MYSVMgRr6pw" target="_blank">Take Me To Church</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Levegő után
kapkodott, úgy égett a tüdeje, mint egy keszonbetegségben szenvedő búvárnak.
Megesküdött volna rá, hogy füst ízét érezte a szájában és a lábszára égő
fájdalomtól sajgott. Felpofozta magát, háromszor mért csapást tulajdon arcára,
hátha végre kitisztul a tudata és nem ostromolja rémképekkel. Gyakran kínozta
lidércnyomás éjszakánként, a hadseregben átélt borzalmak egy poszttraumatikus
szindrómát idéztek elő nála, ami rohamokkal, tévképzetekkel és irányíthatatlan
agresszióval jelentkezett. Olyan dolgokat tett, amelyek szembementek
értékrendjével, felfogásával és gyakran a józan eszével is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Kitornázta magát az
ágya szélére, talpával kitapogatta papucsát és belebújt. Izmos, fekete testén
egy alsónadrágon kívül csupán verejtékcseppjeit viselte, amelyek „versenyt
vánszorogva” folytak végig széles hátán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A természet éjszakai
csodáival mit sem törődve sétált végig mólóján, melynek deszkái nesztelenül tűrték
súlyát. A Hold felhők mögött megbújva, félénken csodálta járását, rá sem
hederített az őt megbabonázottan vonyító hegyi farkasok lármájára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Roman félresöpörte
az útjába lógó fűz lekonyult ágait, majd szétnyitotta a Pantheonba vezető
üvegajtót és belépett a kellemesen hűvös nappaliba. A csend kifejezetten
simogatta felzaklatott érzékszerveit, lelke kezdett megnyugodni, de a konyha
láttán üres gyomra háborogni kezdett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Már megtehette
volna. Annyi lehetőség adódott számára az elmúlt három napban. Bármelyik
kihasználásával élelemhez juthatott volna. Ezek az emberek az ellenségei. Rossz
emberek is vannak köztük, ő pedig fizikailag erősebb náluk. Miért nem képes az
önzésre? Csak egyszer saját magát helyezné bárki más fölé. A hadseregben
bárkinek képes volt fájdalmat okozni. Beletáplálták, hogy a szírek, a tálibok
és az ellenséges népek nem is emberek. Szörnyek, amelyeket el kell pusztítani.
Bármilyen alakot ölthetnek: életerős férfi, ártatlannak tűnő gyermek, áldott
állapotú nő, sokat átélt öregember. Nem szabad elgyengülni, mert a hazád forog
kockán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ha ezeket a
fiatalokat valamilyen formában bántaná, az olyan lenne számára, mintha
szembeköpné a szülőföldjét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> De Isaac más volt.
Azóta is látja maga előtt a holttestét. Őt nem azért akarta megölni, mert ez a
kötelessége. Egy elemi ösztönt váltott ki belőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> És máskor is
gondolkodás nélkül megtenné. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A fürdőbe ment, ahol
hűs vízpermettel frissítette fel testét. Nem húzta vissza nedves alsóját,
csupán a dereka köré tekerte a törölközőt, aztán egy sört tulajdonított el
magának és a szabadba sétált. Célirányosan a korláthoz tartott, azonban a
sötétből reszelős hangok szűrődtek ki. Mikor odapillantott Phoenix szőke,
zsírtól összetapadt fürtjei rajzolódtak ki a holdfényben. Kezében egy gallyat
szorongatott és a belezőkésével élezte. Forgácsdarabok hulltak az ölébe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Macskaszerű szemeit
Romanre emelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Gyűlölöm az éjszakákat – dünnyögte, mintha
egy kérdésre felelne, amely csak a férfi gondolatában fogalmazódott meg,
miközben megvakarta az arcszőrzete alatt szúró, bepállott bőrét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Nem lep meg. A gyűlöleten kívül nincsenek más
érzéseid – jegyezte meg egykedvűen, miközben az asztal lapjának segítségével
felbontotta a sört és kortyolt belőle. Hangosan nyelte a kesernyés folyadékot
és kézfejjel törölte le az állára folyó habot. Ekkor megfogalmazódott benne egy
kérdés, amely régóta izgatta a fantáziáját. A többiekkel ellentétben egyáltalán
nem tartott Phoenixtől. Egy erőszaktevő a nőkre veszélyes és bár gyilkos, nem
képes időben reagálni, amely mindenképp Roman felé billentené a mérleget, ha
összetűzésre kerülne sor. – Ha nem hullik ki Isaac, ki tért volna vissza? –
érdeklődés csengett a hangjában és felvonta jobb szemöldökét, mint mindig, ha
feltesz egy kérdést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Phoenix kezei
megálltak a levegőben. Nem sokat morfondírozott a válaszon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Mégis mit
képzelsz? – förmedt rá szinte arisztokratikus hanghordozásban. – Természetesen
én – önelégült vigyorra húzta keskeny ajkait. – Ki más? – döntötte oldalra a
fejét. – Csak nem képzeled, hogy egy ötven kilós kishableány képes lenne kárt
tenni bennem?! – szinte nem emberi, torokból feltörő morgást hallatott, aztán
fehér slejmet köpött a padlóra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Roman szemei egy
keskeny vonallá húzódtak, ahogy egy mosoly körvonalai rajzolódtak ki az arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Hát persze, hogy
nem – bólintott egyetértően. – Egy okos ötven kilós lány, ezt persze illik
odailleszteni. Tudod, Phoenix, mindannyian mások vagyunk ezen az elcseszett
helyen. Kiismerhetetlenek, de valahol mégis kiismerhetők. Furcsák, de valahogy
mégis annyira hétköznapiak. Az embernek vannak afféle megérzései, majd
elmagyarázom, ha esetleg nem vagy tisztában a szó jelentésével… - itt
elhallgatott, várva a szörnyeteg reakcióját, aki csak felhorkant. -… és az én
megérzésem szerint, most nem beszélgetnék veled, ha Isaac még élne – vonta meg
szinkronban a vállait, majd védekezőn maga elé emelte a kezeit. – De, ha csak
egy ujjal is hozzáérsz a lányhoz – fenyegetően közelebb lépett. – Azért, mert a
büszkeséged nem tudja feldolgozni a történteket, akkor Isten legyen a tanúm, olyan
szintű fájdalomban lesz részed, amit a nyomorúságos életed végéig emlegetni
fogsz – egy karnyújtásnyira állt Phoenixtől és a vállára ejtette vaskos kezét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A szörnyeteg
felemelte bal karját és belemélyesztette a markában szorongatott recés élű kést
Roman rekeszizmai közé, aki a földre roskadt és hörögni kezdett. Mazochizmusa
nem hagyta, hogy a fájdalom eluralkodjon rajta, de fejében átértékelődött, amit
Phoenix reakcióidejéről gondolt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Oké, haver –
válaszolt, aztán felemelkedett ültéből és megmozgatva elgémberedett végtagjait,
a kunyhója felé sétált. Hangos ásítás hagyta el a száját – Kezdek elálmosodni –szólt
vissza, miközben elnyelte az éjszaka sötétje. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A néger a vérző
sebre tapasztotta kezeit, vett néhány mély lélegzetvételt, aztán kirántotta a
szúrószerszámot, a földre dobta és a fonott székben lévő párnát négybe hajtva a
sebre szorította. Erőt véve magán a lábain szédelgett a konyhába, ahol lerogyott
a földre. Kinyitotta az egyik szekrényt, amelyből alkoholos italt vett ki véres
ujjlenyomatokat hagyva minden megérintett tárgyon. Egy szalvétát lökdösött le a
pultról, amelyre öntött a rumból és ügyelve, hogy a sebbe ne jusson az italból,
finoman fertőtlenítette a környékét. Mivel a vére sötét volt és viszonylag
lassan vánszorgott a sebből, könnyen megállapította, hogy gyűjtőeres vérzéssel
van dolga. Nem most foltozza össze magát először. Kirángatta a fiókokat, az
egyikben végre talált ragtapaszt, a másikból konyhakést vett elő és levágott
egy négyzet alakú darabot a törölközőjéből, amit a sebére fogott és több
gézcsíkkal rögzített a bőrén. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mikor végzett, a
vérveszteségtől kimerülten hátradőlt a konyhaszekrénynek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Egy órával később a
felkelő napsugarak cirógatására ébredt. Összeszedte magát, aztán feltakarította
az este martalékát és visszavonult a szobája sötétségébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="color: #c27ba0;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<b><span style="color: #c27ba0; font-family: "cambria math" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">∞</span></b><br />
<b><span style="font-family: "cambria math" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<b><span style="font-family: "cambria math" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az egymás
ölelésébe fonódó lombkoronák új napra ébredve tündököltek az első, még
erőtlenül pislákoló sugarak melengető fényözönében, az ágakon terebélyesedő
levélkoszorúk prizmaként törték meg a fényt, amely a szivárvány megannyi
színével kápráztatta szemlélőjét. A bimbózó természet különböző párlatokat
permetezett a levegőbe; intenzív orchidea – és levendulaillat elegyedett a sós
tengervíz, illetve a nedves talaj friss aromájával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> A szabadságukat
hirdető lepkefajok kecsesen repkedtek, az ágak labirintusában jóllakott kígyók
szenderegtek, a párás levegőben rovarfajok ezrei nyüzsögtek, a talajszinten
nesztelenül, dominanciát sugározva egy leopárd lépdelt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Anja napszítta,
kócos fürtjei rakoncátlanul szálldostak a zsenge szellőben, búzakalászszínű
bőrére <table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://67.media.tumblr.com/3d753d43025212380106d61ddcba8681/tumblr_inline_npxg7pnuMK1srzvf3_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://67.media.tumblr.com/3d753d43025212380106d61ddcba8681/tumblr_inline_npxg7pnuMK1srzvf3_500.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=FyASdjZE0R0" target="_blank">Roses</a></td></tr>
</tbody></table>
művészi sziluett-játékot vetítettek a lengedező szágópálmalevelek. A párhuzamos
erezetű, hosszúkás levelek úgy keresztezték egymást, majd nyíltak szét, mint
egy hatalmas olló szárai. Csontos ujjai között az utolsó szál cigaretta
parázslott, miközben kopott, vörös körömlakkját kapargatta. Szemeiben üresség
tükröződött. Cserepes ajka, kipirult bőre és kissé beesett arca
gyámoltalanságot kölcsönzött csontsovány alakjának. Olajzöld francia bugyit és
a köldökéig érő szaténtrikót viselt, melynek vékony anyagján keresztül
kitüremkedtek megkeményedett mellbimbói. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Nem kellett
hátrafordulnia ahhoz, hogy tudja; nincs egyedül. Idegvégződései azonnal
jelezték számára, hiszen finom reszketés futott végig a testén. Kiválasztott
egy pontot az előtte terülő tájképen és arra koncentrált; egy ébenfa ráncos
kérgére meredt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Száradt vérpettyek
vannak a konyhapulton – közölte Riley minden árnyalat nélkül a hangjában,
miközben nekidőlt a nyitott ajtó szélének. Ízesen harapott a kezében lévő túlérett
almába, aminek kicsorduló nedve végigfolyt karján és a padló gerendáira
csöppent. Élvezettel rágta a falatot és hangosan nyelt, csakhogy olajat öntsön
az előtte álló lány lelkiismeretében pusztító tűzre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ragyogó mosolyra
húzódtak ajkai, mikor Anja a válla felett rásandított, a szeme pedig olyan
volt, akár a nyitott könyv: kiolvasható volt belőle minden cinikus terve. A
prostituált esze nem működött borotvaélesen, de Riley játéka azonnal világossá
vált számára. Megértette az okát és a célját, de értelmet nem talált benne,
hiszen ezzel csak kitartásra késztette őt, holott hagynia kéne megrohadni a
poshadt szagú reménytelenség sötét cellájában bezárva, ahol előbb-utóbb
felemésztené a keserűség. Azonban ahelyett, hogy ezt tenné, adrenalint
fecskendez belé, amit az iránta érzett harag generál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Hallottalak tegnap este Lexxel – folytatta
Riley és tónusában ezúttal szórakozottság bujkált. Újabb roppanás, ahogy az
érett gyümölcsbe mélyesztette fogait. Anja pont akkor fordult felé és dőlt neki
a korlátnak, mikor nyelvével körbenyalta az ajkait. Csak most vette észre, hogy
áramvonalas testéhez simuló edzőcuccot visel, kényelmes Nike futócipővel és
pulzusszámláló karórával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Riley, kérlek… - kimerülten csengett a hangja,
miközben az asztal lapján elmorzsolta a cigarettacsikket. A hamu beágyazódott a
körme alá, de nem törődött vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Most még csak a farkával nyársalt fel… – meg
sem hallotta a könyörgő szavakat, kuncogva folytatta. -… de holnap. Nos, ki
tudja, lehet, hogy egy kést forgat majd meg a vaginádban – nemtörődömséget
sugározva vállat rándított. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Ehhez neked semmi közöd – sziszegte és
összeszorítva a szemeit megdörzsölte az orrnyergét. – Ennek nincs értelme,
Brooks – már arra sem méltatta, hogy a keresztnevén szólítsa. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - Amióta összezártak minket, több közünk van
egymáshoz, mint bárki máshoz a világon. Egymás ellenségei lettünk és a harag
erősebb minden más érzésnél, még a szerelemnél is. Csak szeretném felnyitni
erre a szemed, mielőtt úgy járnál, mint Isaac – az almacsutkát elhajította a
fák közé, aztán ellökte magát az ajtótól és egy helyben kocogva melegíteni
kezdett. – Most pedig, ha megbocsátasz, edzeni megyek – ezt úgy állította,
mintha ez lenne a világ leghétköznapibb elfoglaltsága egy pszichopata
mesterséges szigetén elzárva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Anja akkurátusan
megforgatta a szemeit és leroskadt egy bambusznádfotelbe a vodkája társaságába.
Kinyújtott, sovány lábait nézte, bambán ült a székében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> És akkor, abban a
percben olyan intenzív fájdalom nyilallt a sebébe, hogy erősen az ajkaiba
kellett harapnia nehogy sikoltson.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ott, azon a nyirkos
reggelen, olyan érzése támadt, mint még sohasem: halálfélelem fojtogatta vaskos
kezével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mintha vérszag
csapta volna meg az orrát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <i> A vég ott keringett a feje
felett. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="color: #c27ba0;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<b><span style="font-family: "cambria math" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #c27ba0;">∞</span><o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<b><span style="font-family: "cambria math" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Meredith a
gyűrődésekkel szabdalt, szürkés takarón hasalt, az ablakon keresztül betűző nap
megvilágította szeplőkkel hintett orcáját, világosbarna szempilláit, rókavörös
haját és a párnára fektetett keményfedeles füzet kerekített betűkkel teleírt
gyűrött lapját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "mv boli"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> </span><i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az életben vannak kivételes napok,
mikor kipihenten ébredünk az énekes madarak üdvözlőzenéjére, lelkesen
készülődünk az újabb megmérettetésre. Úgy érezzük senki és semmi nem tudja
elrontani a kedvünket, izgatottságunk pedig valósággal átragad a körülöttünk
lévőkre. Ha csak egy pillanatra, de képesek vagyunk mosolyt csalni a
legmegtörtebb emberek arcára is. A legbonyolultabb feladatok is megoldhatónak,
a legvadabb kihívások is könnyűszerrel átugorhatónak tűnnek. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Azonban más napokon a puszta létért is kiéhezett küzdelmet vívunk. Ilyenkor
minden kilátástalannak tűnik, az ég borús, az emberek gorombák, mintha a világ
egy eszelős maffiózókból álló bűnszövetkezetet kötött volna ellenünk és nekünk
egymagunk, mindenféle természetfeletti képesség nélkül kell felvennünk a harcot
velük szemben. Úgy érezzük, csak magunkra számíthatunk, de a saját elménk is a
riválisunkká válik, folyton a bukás gondolatával játszik és elkeseredetten meggondolatlan
helyzetekbe sodor bennünket. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
De a Valhalla Szigeten nem léteznek kivételes napok, csak hajnali
pirkadat és esti szürkület, még szikrázó napsütésben is reszketés. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman";"> </span><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az éjszaka közepén, mikor a szokásosnál is nehezebben jött
szemére az álom és képtelen volt <table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://66.media.tumblr.com/7a00cd4c3422395bc63c3059a5bf356b/tumblr_o1frnrp5xZ1u0wn86o3_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://66.media.tumblr.com/7a00cd4c3422395bc63c3059a5bf356b/tumblr_o1frnrp5xZ1u0wn86o3_500.gif" height="84" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=5XR7naZ_zZA" target="_blank">Runaway</a></td></tr>
</tbody></table>
kikapcsolni az őt folyton gondolatokkal
bombázó, különböző elméleteket gyártó, statisztikákat készítő elméjét, fogant
meg a fejében az írás ötlete. Tudta, hogy ezekben az emberekben nem szabad
megbíznia, a magány pedig már többször megtanította mit kell tennie a céltalan
nappalokon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Naplót írt, aminek bár eddigi életében nem jutott sok jelentőség, azonban
a szigeten történteket nem vihetik mindannyian sírba. Szeretett a kilátástalan
jövőn töprengeni és látta maga előtt a képet, mikor szövetségiek özönlik el a
helyet és egy ballonkabátos, szakállas nyomozó, kemény ajkai között füstölgő
cigarettával, a kezében fogja elsárgult füzetét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Tudnia kell a világnak, hogy miket éltek át.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
A tinta kifogyott a tollából, ezért legurult az ágyáról, a bőröndjéhez
ment, ami elé leguggolt és újabb íróeszköz után kutatott, mikor egy óvatlan
mozdulatot követően kibillent egyensúlyából és könyökével meglökte a komódot.
Mikor vissza akarta igazítani, egy fadobozra lett figyelmes. Felvette és kinyitotta
a fedelét: egy fehérarany, féltenyérnyi, aprólékosan kidolgozott koponya feküdt
benne és a következő szót gravírozták az alján lévő táblácskára: <i>A ZSENI.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
</span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy ideig
összeráncolt homlokkal meredt a tárgyra, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve
felugrott, majd átsietett Isaac kunyhójába. Félőrültként kezdett kutakodni, tíz
perc céltalan keresgélés után rálelt a dobozra. Olyan gyorsan kattintotta fel a
fedelét, hogy az szinte leszakadt. Kivette a koponyát és egy újabb jelző állt
rajta: <i>A RAVASZ.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
</span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nem
osztaná meg a többiekkel felfedezését, ha nem érezné életbevágóan fontos
fejleménynek, hiszen ez lehet akár egy újabb ördögi játék, amely egyikük
életébe kerülhet. Ugyanis kevés megérzésében volt olyan biztos, mint abban,
hogy a rejtvénnyel, minek során Roman megtudta Isaac valódi kilétét, az
ellentétek kiéleződése volt a cél. Ezen a kárhozott helyen egy öntörvényű
pszichopata mozgatja a szálakat, és aki szembemegy az akaratával, az <i>halálnak halálával hal.</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: center;">
<b><span style="font-family: "cambria math" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #c27ba0;">∞</span><o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>„Idővel mindenkinek nullára csökken a túlélési esélye.”</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Lábai megrogytak, a térdére támaszkodott, zihálva kapkodta a levegőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
A pokol küszöbén a legborzasztóbb érzés nem a közelgő halál tudata, mert
az ember, mióta az eszét tudja, ha nem is tudatosan, de készül élete utolsó
perceire. A kilátástalanság teszi a vég óráját oly kétségbeejtővé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Az ördög előtt térdelt és az, a karmaival fojtogatta. Vörös köd szállt
le. Vér kendőzte el a látását.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Bármerre fordította a fejét elszürkült emberi csontok halmai hevertek a
porban, szikkadt húscafatok simultak rájuk, elrozsdásodott katonai
felszereléseket, illetve fegyvereket görgetett a fagyos óceáni fuvallat. A hadszíntér
levegőjében ott terjengett a bukás dekadens, savanyodott bűze. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Riley a vasküzdőtér közepén állt. A nyolcszor-nyolcas, négyzet alakú
ring alapzatát vasból öntötték, körülbelül kilencven centiméter magasan, a
párnázott filc helyett fémlemez terült el lábaik alatt, a négyzet minden sarkán
egy-egy oszlop magasodott, itt a párhuzamosan lebegő kötelek helyett láncok
kötötték össze őket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
</span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Lehorzsolt
bütykei izzottak, az ujjaira húzott boxer sikamlós volt ellenfele sötét
vérétől. Izmos lábain körvonalazódtak bedurrant erezetei, a hüvelykujján lévő
körme leszakadt, bal szeme vérömlenytől lüktetett, alsó ajka felduzzadt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Riválisa megroggyant testtartással, dagadó izomzattal lihegett előtte.
Tekintete elborult, felébredt benne a szunnyadó agresszió, a rég érzett
pusztítás mámora. A roham minden elvét felülírta, csupán a katona létezett, aki
ölni sem fél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Nem mozdult. Beborította a keserű gyalázat. A provokáció, amely
támadásra, ütésre és harcra késztette, a benne lakozó sátánhoz szólt. Rázúdult
az összes kép; a barna hajzuhatag sötét karjára csavarva, a rántásoktól a
fejbőrrel együtt szakadtak ki a hajhagymák, még most is érzi az ujjai köré
tekeredett tincseket, aztán masszív koponyájával felöklelte és a vasból készült
saroknak repítette, ötször ismételte meg a mozdulatot. Szinte nem is érezte a
gyomrába mélyedő öklöt, a karmolásokat, a dobhártyáját ostromló sikolyokat. A
földre lökte, rátaposott a bokájára, a csont reccsenése ott visszhangzott a
fejében. Aztán felrántotta. Az ajkához hajolt és belemélyesztette a fogait, de
a lány ekkor az ujjain lévő fegyverrel a férfiasságába öklelt, ő pedig
hátratántorodott és a láncok állították meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://67.media.tumblr.com/f412c4e6475eb09ec3b7c59daf4d675c/tumblr_inline_nn7zbw1se11sccn28_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://67.media.tumblr.com/f412c4e6475eb09ec3b7c59daf4d675c/tumblr_inline_nn7zbw1se11sccn28_500.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=yFAnn2j4iB0" target="_blank">Where Is My Mind?</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Riley vért köpött. Erős émelygés kerítette hatalmába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Aztán rázkódva nevetni kezdett, amelyet néhol köhögésroham szakított
meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
- Nem is rossz egy olyan
katonától, aki tiszteli a nőket – hörögte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
- Annyira… sajnálom… Én… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
- Nem kell – közelebb ment,
igyekezett határozottan járni, célirányosan haladt a letaglózott Roman felé,
aki szégyenteljes harcot vívott saját lelkiismeretével. – Nincs semmi baj –
mikor odaért elé, tétován nyújtotta ki a kezét, mintha attól félne, a fiú csak
tökéletes előadást nyújt, végül mégis megérintette izzadtságtól ragadós arcát. –
Téged kedvellek a legjobban – halvány mosoly vibrált az ajkain. – Ez csak egy
játék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Ekkor hangos kattanással felnyílott a Colosseumot ábrázoló építmény
oldalán kialakított ketrec ajtaja és egy oroszlán lépdelt be, kipárnázott
mancsait szinte hangtalanul érintette a homokra és sörénye hajkoronaként
hullámzott a szellőben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Ordítása tekintélyt és kíméletlenséget sugárzott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 395.25pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
<i>Felvette a Végzet alakját. <o:p></o:p></i></span></div>
Skyler Wilsonhttp://www.blogger.com/profile/16275919425516223427noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7613483830072817420.post-31084180941229786732016-07-09T12:46:00.004-07:002016-07-09T13:10:11.653-07:00Egy éve kezdődött el a játék!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIK6Qj2j4el74tUfJuxhJt90c80mqapTTQ8_Qp1mC6KJ2_RArXqrhCBwrbe4LJ91cI0ZQvyFlKfVxjjFkaxNhXGgVRY5RWLrUjArv4mIKZUwAy6smEj8zT1yEDsmBflu3qD9c4ZIfz99M/s1600/tumblr_luqj6k9ui61qgzwweo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIK6Qj2j4el74tUfJuxhJt90c80mqapTTQ8_Qp1mC6KJ2_RArXqrhCBwrbe4LJ91cI0ZQvyFlKfVxjjFkaxNhXGgVRY5RWLrUjArv4mIKZUwAy6smEj8zT1yEDsmBflu3qD9c4ZIfz99M/s400/tumblr_luqj6k9ui61qgzwweo1_500.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Drágáim! Hihetetlen számomra hogy repül az idő! Néhány napja tudatomra ébredtem és eszembe jutott, hogy tavaly júliusban fogant meg ennek a történetnek az alapja a fejemben, és bár csak hónapokkal később, decemberben nyitottam meg a blogot, ezt rengeteg előkészület előzte meg.<span style="color: #93c47d;"> <i><b>Talán kellett is az a fél év, amíg csupán a fejemben élt, hogy teljesen kiforrja magát.</b></i> </span>Sajnos a hosszú idő ellenére nehezen haladok a fejezetekkel, de számomra hetek sem elegek egy olyan rész megírásához, amellyel teljesen elégedett vagyok és szabadidőben sem bővelkedem, amit írásra tudnék fordítani, de igyekszem és hálás vagyok a türelmetekért!</div>
<div style="text-align: justify;">
De nem csak azért tartozom köszönettel, hanem a rengeteg odaadásért is, amit mutattok felém! <b><i><span style="color: #93c47d;">A támogatásotok nélkül kevésbé tudnám kitartóan csinálni!</span></i></b> Számomra már az itt elért "siker" is hatalmas megtiszteltetés, és még egyszer köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt egy/fél évben valami hozzátett a történethez:</div>
<div style="text-align: justify;">
- elsőként <a href="http://therightfulheir-vb.blogspot.com/" target="_blank">Violet</a>nek, aki mellettem volt az elmúlt sok-sok évben és minden írásomat elolvasta, véleményt alkotott róla, videókat készített hozzájuk (Don't Speak) és sorolhatnám! Köszönöm, drága <i>(meg azt is, hogy elviselsz minden helyzetben)</i>! ♥<br />
- majd nem szabad elfeledni <a href="http://nightowl-samrow.blogspot.com/" target="_blank">Sam Row</a>-ot se, aki megálmodta és elkészítette nekem ezt a tökéletes kinézetet, amely teljesen hozzám nőtt!<br />
- külön hála <a href="http://ifi-couldfly.blogspot.hu/" target="_blank">Drusilla Edwards</a>nak és <a href="http://adriana-gonetoosoon.blogspot.com/" target="_blank">Adriana Solis</a>nak, akik Facebookon keresztül is szívesen beszélgetnek velem és meg szeretnének jobba ismerni!</div>
<div style="text-align: justify;">
- illetve mindenkinek, aki valaha írt hozzászólást a történethez, név szerint: <a href="https://www.blogger.com/profile/00301666332752950413" target="_blank">Maffiá</a>nak, <a href="https://www.blogger.com/profile/15058579991970511603" target="_blank">Tiziano Aimée</a>nek, <a href="https://www.blogger.com/profile/05171090510877891637" target="_blank">Delilah Florence Poole</a>nak, és <a href="https://www.blogger.com/profile/15574119016035112332" target="_blank">Still Life</a>nak, már egy kedves sorotokkal hatalmas öröömöt szereztetek!<br />
- és nem utolsó sorban a legjobb barátnőmnek, Alexandrának, aki mindig, minden körülmények között támogat, lelket önt belém, ha kell! ♥<br />
<br />
UI: Egy kis ajándékként megváltoztattam a karakterek menüpontot, érdemes vetni rá egy pillantást! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><span style="color: #6aa84f;">Remélem még sok időt megél a történet egészen az epilógusig bezárólag! :)</span></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Legyen szép nyaratok és igyekszem a fejezettel,</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Skyler</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Skyler Wilsonhttp://www.blogger.com/profile/16275919425516223427noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7613483830072817420.post-75131541523540926312016-05-12T03:53:00.000-07:002016-08-14T08:38:21.841-07:004. Sikoly - A Bárányok Hallgatnak<div style="text-align: center;">
Sziasztok Drágáim!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Ez az idő is eljött! Végre sikerült befejeznem a negyedik fejezetet és annyira elégedett vagyok vele, hogy meg is osztom veletek! Köszönöm a támogatásotokat, nem sikerült volna eddig sem eljutni nélkületek! Remélem örömötöket lelitek benne!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="mso-outline-level: 1; text-align: center;">
<span style="font-family: "Haettenschweiler","sans-serif"; font-size: 58.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Unthrift Second Personal"; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Unthrift Second Personal"; mso-fareast-language: HU;">Negyedik
Sikoly</span></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>„Mit ér a napvilág, ha szemünk a jelenbe néz, s ködön át csak a múltba lát?”</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #93c47d; font-size: large;"><i><br /></i></span></div>
<div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;"> </span></span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;">2013. 08. 31. „Valhalla
Sziget”, Valahol a Csendes-óceánon</span><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://media3.giphy.com/media/qMa7c1HPdN7rO/200_s.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="110" src="https://media3.giphy.com/media/qMa7c1HPdN7rO/200_s.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=60ItHLz5WEA">Faded</a></td></tr>
</tbody></table>
<i><span id="goog_187936709"></span><span id="goog_187936710"></span><span id="goog_187936711"></span><span id="goog_187936712"></span><span id="goog_187936715"></span><span id="goog_187936716"></span><span id="goog_187936723"></span><span id="goog_187936724"></span>„Darwin túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy kimondja, nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszelősebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben.”</i> A molyrágta, megsárgult lapok összesúrlódnak, mikor a férfi új oldalra lapoz, miközben fehér vászonnadrágba bújtatott lábait hanyagul keresztezi egymáson és arisztokratikus kézmozdulattal az öblös borospohár után nyúl. A Chardonnay hivalkodóan gyöngyözik, a hatalmas ablakon álmosítóan kopognak az esőcseppek. A derült égen tolakodó felhőpamacsok nyílzápora gyászos, zord kedélyállapotot ébreszt a lelkében. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mutatóujja külső felével végigsimít nedves ajkain, miközben dacosan behajtja a regényt. Az olvasás számára mindig örömteli, csak a könyvek képesek csillapítani a vágyát, a tüzet, ami folyton a keblében lobog. A pusztítás iránti ingere a legváratlanabb pillanatokban kerekedik fölé, isteni magaslatokba emeli és meggyőzi arról, hogy csak ő segíthet az emberiségnek. Ő az egyetlen a Földön, aki képes valami maradandót alkotni. És Kiválasztottként aligha szeretne csalódást okozni. Elsősorban önmagának. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tekintete végigsiklik az íróasztalon, majd a <i>Daily Chicago</i> hivalkodó főcímével néz farkasszemet:</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 95.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #93c47d;">„GŐZERŐKKEL NYOMOZNAK AZ ELTŰNT FIATALOK ÜGYÉBEN!”</span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <o:p></o:p></span>Ölébe ejti a napilap legfrissebb kiadását és szemével átfut a néhány soros, semmitmondó íráson, ami mindössze a hiszékeny, médiatranszba esett lakosság megnyugtatásául szolgál. Az embereket meglepően könnyű befolyásolni. Egy szívélyes mosollyal és néhány vigasztaló szándékú mondattal örökre eladhatod magad, még az sem érdekli őket, ha kenderültetvény zöldell a hátsókertedben és a nyugdíjasklub tagjaival végezteted el a piszkos munkát.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A tizenkilenc és húsz év körüli fiataloknak feltehetőleg az elmúlt néhány napban veszett nyomuk. Chicago utcáin látták őket utoljára, azóta semmi hír felőlük és az aggodalom egyre nagyobb méreteket ölt. Riley Brooks szülei jelentették be elsőként a világbajnok bokszoló lányuk eltűnését, őt Mrs Palmer követte, akinek a fia szintén nem tért haza huszonnégy órán belül. Isaac Blackwoodot hiába várták a Chicagói Mészárlás újratárgyalásának kihallgatásán, a fiú nem jelent meg a kapitányságon és édesanyja hitetlenül áll fia nyomtalan eltűnése előtt. Nem gyakori, hogy fiataloknak veszik nyoma a hatalmas városban, azonban ez túl véletlen egybeesés és lehetséges, hogy a diákok csoportos emberrablás áldozatai lettek. Kérünk mindenkit, hogy ezentúl fokozottan figyeljenek hozzátartozóikra és jelentkezzenek, ha látták a képen szereplő személyeket! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Utólagos megjegyzés: A Brooks család tízezer dollárt ígér a lányuk megtalálójának.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A szemetes kosárba ejti az újságot, aztán hátradönti a fejét és igyekszik kizárni a külvilág makrancos színjátékát. Ekkor bizonytalan kopogás szűrődik be, majd egy középmagas, mogyorószín hajú, szemüveges nő lép be az irodába. Terepmintás nadrágot és fekete bőrdzsekit visel, haját szoros lófarokba kötötte. Megvárja, míg a férfi szóra inti, csak ezután fog közlendőjébe. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Főnök, ezt látnia kell – kezdi, aztán elindul a folyosón az egyik kisebb iroda felé, ahol különböző méretű monitorok leledznek és a felszerelt kamerák adását vetítik eltérő szögekből. – Azt hiszem, valami szörnyűség készül, amit minél előbb meg kell állítanunk – tekintetét az asztallapra támaszkodó férfire emeli, aki elgondolkodva szemléli a képsorokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, mit kell tenned, Zoé. Nem szeretném, ha hibát követnél el.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="color: #c27ba0;"><b>∞</b></span><b><o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 28.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;">III. NAP</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nyugovóra térő nap utolsó sugarai vörösen izzottak a horizonton, bársonyos lángnyelvekkel simogatták az egekbe nyúló lombkoronák szerteágazó leveleit. A passzívan szemlélődő fák összemosódott, groteszk árnyjátékot vetítettek a Pantheon falára, az ablaküveg tükrében a kerekded Holdúrnő gyönyörködött. A természet lenyűgöző művészete azonban nem ejtette ámulatba a fotelben heverő Lexet. Hosszú ujjai között füstölgött a cigaretta, lábait lezseren keresztezte egymáson. S ahogy ott ült, a leszálló éjszaka baljós csendje vette körül és egyszerre szembesült azzal, miért nem szeretnek az emberek <i>egyedül</i> lenni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az agya kétségbeesett gondolatok tömkelegével bombázta. Emlékek villantak fel előtte, olyan fekete-fehér filmtekercs, amelyet eddig a feledéstől dacosan rejtegetett egy dobozban, elméjének egy távoli zugában. Azonban most levegőért kapkodva törtek a felszínre. A szőke fürtös kis kópé, olvadozó csokoládéfagyival aprócska, hófehér kezében. Bugyborékoló orra, könnyező szemei, pirospozsgás arca, a szégyen, amit akkor még nem érezhetett. Az apja másvilági tekintete, az erjedő alkohol orrfacsaró bűze, a rongyos flaneling, az inas, szőrös kezek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Rossznak született. Ezért aligha hibáztathatja bárki is. Ha akarna valaha változtatni azon, ami, kudarcba fulladna. A génjeibe táplálták ezt a létformát. Vagy hazudsz, vagy meghalsz. Mégis mit tehetett volna? Élni akart és ezért nem érdemli meg a kárhozatot. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A hangtalanul szendergő természet bús harmóniájával hallgatta belső monológját, miközben nyomasztó fülledtséggel nehezedett a testére. Úgy érezte, mintha egy szunnyadó vulkán kocogtatná vállát:<i> hé, haver, ki szeretnék törni, vonulj fedezékbe!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
És ekkor velőtrázó, hátborzongató sikoly hasított a levegőbe. Akárha egy villám sújtott volna összegömbölyödött testébe, megrázkódott. A vakrémület vezette, így felugrott a fotelből és összeakadó lábakkal, a cigi parázsló végével égési sérülést okozva magának, rohant a hang feltehető forrásiránya felé. Roman is így tett, a móló végénél keresztezték egymás útját, de a néger rontott előbb a kunyhóba. Anja összekuporodva, véres karját a fejéhez emelve ordított a sarokban, felette Riley állt. Szemében elszánt tűz lobogott. A lány mintha átalakult volna, testén kirajzolódtak izmai, haja felborzolódott, akár egy ragadozó vadmacska. Akár egy igazi szörnyeteg. Kapálózott, visított, dobálta magát Roman karjai között. Fröcsögött a nyála, miközben kivehetetlen szavakkal illette őket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rohadt önző ribanc! Férgek! Férgek vagytok! Gyilkosok! Meg fogunk halni, ha nem cselekszünk! Én nem fogok éhen dögleni miattatok! Úr isten, nem hagyhatom ezt! Eressz el! – fogait belevájta Roman karjába, de mintha szúnyogcsípés érte volna, meg se rezzent. Egy másodpercre sem eresztette az őrjöngő lányt, akinek mezítelen lábából vér folyt, mellette egy összetört képkeret szánkázott végig a padlón. Vérben áztatott szilánkok feküdtek körülötte, a gyűrött fotó egy ártatlan kislányt ábrázolt</div>
<div style="text-align: justify;">
Lexnek percekbe telt, mire rekonstruálta, hogy nem a füle csöng. Egy riasztójelzés szolgált alapzajként a szürreális képkockákhoz, ami azt jelentette, hogy Anja sikolya elég hangos volt a mérőműszer szerint. A volt katona szúrós, mindent eláruló pillantással illette, miközben egy sóhaj hagyta el a száját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, Riley – és ekkor virsli ujjaival erős nyomást gyakorolt a nyaka alatt, mire a test elernyedt és végleg elcsendesedett. Úgy kapta a vállára, mint egy liszteszsákot és megkerülve a tanácstalanul ácsorgó Lexet, kilépett az ajtón. Útját a szomszédos szobáig tette meg, ahol az ágyra fektette a verejtéktől csillogó arcú lányt. Hirtelen erős fájdalom áradt szét a mellkasában. A szánalom. Sajnálta ezeket az embereket, és önmagát is. De ez a küldetésük és úgy kell cselekedniük, ahogy a felsőbb parancs kérte. Mert mást, aligha tehetnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://67.media.tumblr.com/bc0d9c5eb0d88aaf998f9053112f51d1/tumblr_inline_ngjnxtrvtA1r5fuhf.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://67.media.tumblr.com/bc0d9c5eb0d88aaf998f9053112f51d1/tumblr_inline_ngjnxtrvtA1r5fuhf.gif" height="200" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=mk48xRzuNvA">Hall Of Fame</a></td></tr>
</tbody></table>
Eközben Lex bizonytalan lépésekkel közeledett a síró, nyöszörgő Anja felé, aki a falnak döntött fejjel, a térdén összekulcsolt kezekkel adta át magát a szenvedésnek. Leguggolt elé, hátrasimította az arcába tóduló csapzott, sötétbarna hajat és a kisírt szemekbe nézett. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lesz semmi baj – ő is tudta ez mennyire nem igaz. Csak önáltatás és soha, senki nem dőlt be ennek a mondatnak. <i>Pedig, igen, kurva nagy szarban vagyunk, kislány, de csak sírj, mintha ez bármin változtatna. Bőgj, ha jól esik, mert csak ennyit tudsz. Hát, van értelme?</i> – ezt nem mondhatta és nem is érezte helyét az igazságnak. </div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Az első hetven órán már túl voltak. Miután Meredith és Phoenix távozott a katonák gyűrűjében, a többiek egy szót sem váltottak egymással. Úgy tengtek, mint az állatok. Céltalanul bolyongtak egymás mellett, néha dünnyögtek pár érthetetlen szófoszlányt. Elvégezték a szükségleteiket, de egyre kevesebbet törődtek magukkal. Vártak. Maguk se tudták mire és meddig. Talán várták a vörös haj felbukkanását, vagy a szörny győzelmi ordítását. A gyomruk korgott, a csontjaik fájtak, a szemeik beesetten ültek arckoponyájukban, az agyuk kétségbeesetten várta a pihenést. De Isaacen kívül egyikük sem tudott aludni, ő azonban túlteljesített; jóformán ki sem dugta az orrát a kunyhóból. Csupán Anja nézett be hozzá néha, de a fiú alig látszódott ki az őt behálózó füstfüggöny mögül. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kommunikáltak egymással, de így is kiismerték a másikat. A testbeszédükről, megjelenésükről, tetteikről szőttek egy képet. Valójában mindenki taktikázott, gondolkodott, terveket szőtt. Leginkább Riley. A nap legtöbb órájában a kanapén ült, kezében még gőzölgő feketekávéval és elemzett. Akárha mindannyian egy játéktáblán lennének, csak a többiek passzívan ácsorognak egy-egy mezőn, arra várva, hogy valaki végre megtegye az első lépést.<br />
<a name='more'></a></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #c27ba0;">∞ </span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>22 órával ezelőtt</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A negyvenhatodik órában egy néger katona sétált be közéjük, egy hatalmas táblát cipelt, amit szótlanul lehelyezett a szőnyeg szélére. A fehér táblán az ő fotóik álltak, amik ezen a helyen készültek; kimerevített pillanatképek. A férfi átnyújtott egy fekete borítékot a kanapén ücsörgő Rileynak, aki mielőtt felbontotta volna, összekiabálta a társaságot. Lex és Roman a leszakadt függőágyat próbálták megjavítani, Isaac a kunyhójából lépett elő, Anja a teraszon ücsörgött. Mikor köré gyűltek feltépte a borítékot és felolvasta a kézírással írt levél tartalmát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Mindannyian rossz fát tettetek a tűzre. Olyan ez, mintha közösen ülnétek le a börtönbüntetéseteket, de a kóterben mindenki tudja mit követett el a társa, amiért vezekelnie kell. Most ti is megtudjátok mit tettek azok az emberek, akikkel nap, mint nap egy levegőt szívtok. A tettek azonban összekeveredtek. A ti feladatotok, hogy rájöjjetek ki, milyen bűnt követett el. A helyes megoldásért ajándék jár, azonban ha hibáztok, szankciók lépnek életbe. A bűnt elkövető egyén nem vallhatja be a tettét, nem helyeselhet, semmi jelét nem adhatja, hogy ő a tettes.”</i></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i>Egyiküket sem oldotta fel a csapatépítő tréning, sőt ami azt illeti, egyre zaklatottabbá váltak. Kínkeservesen vánszorgó percek teltek tova tanácstalan ácsorgással, egytől-egyig úgy érezték magukat, mintha egy kihallgatóteremben ülnének. Anja leereszkedett a kanapéval szembeni támlanélküli fotelbe és az ajka belső felét kezdte rágcsálni. Úgy festett, mint egy kisiskolás lány, aki a beírását készül elmondani szigorú szüleinek. Annyira szánni való volt, hogy Lex feltette magának a kérdést: <i>mégis mit követett el egy ilyen tiszta lélek? </i> Riley rigorózusan, egyenes háttal ült a kanapén. Torkot köszörült, mintha valami a nyelőcsövén akadt volna. Kihasználta a helyzetét, hiszen kétségtelenül ő számított legnyugodtabbnak a társaságban. Előhúzta a kártyákat és akár egy <i>dealer</i> a pókerjátékban, kiterítette őket a füstszínű üvegasztal lapjára. </div>
<div style="text-align: justify;">
Élvezte az irányítást. Végre történik valami. Egy lépéssel közelebb kerülhet ahhoz, hogy megismerje azokat a szörnyetegeket, akikkel a sorsa egybefonódott. A végzetük meg van írva, akár egy film forgatókönyve, de hisz benne, hogy ha elég kitartóak, kedvük szerint alakíthatják a végkifejletet. Hisz benne, hogy az erősebb győzedelmeskedik. Hisz benne, hogy van esélye az életben maradásra. Felvette az első kártyát, de mielőtt felolvasta volna, végignézett az arcokon. Romané, mint mindig, merev és kifejezéstelen, barna szemei úgy ültek homloka alatt, mint két sötét gomb. Anja szinte reszketett, száján vörös harapásnyomok, hajtövénél verejtékcseppek. Lex résnyire szűkült szemekkel rosszalló pillantásokkal illette, miközben karba font kezekkel állt a szőnyeg szélénél. Isaac a mellette lévő karfára ereszkedett le. Olyan szenvtelen volt, mintha csupán a teste lenne jelen, elméje egy másik univerzumban repkedne.</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Nem húzta tovább az időt, felolvasta a kártyán álló sorokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Ha az életét ő alakíthatta volna, a világ legsikeresebb polgára lehetne. De az ember nem válogathatja meg a családtagjait. Ők a hátunkon hordott véres keresztek, akik saját terheikből a legnagyobb súlyokat ivadékaik vállára akasztják. Az édesapja sírján akár a következő felirat is szerepelhetne: „a világ legönzőbb embere”. Kihasználta a gyermeke veleszületett adottságát és hatalmas veszélynek tette ki. Mára az egész családja halott és a tudat, hogy ő megmenthette volna őket, örökké kísérteni fogja. Négy halott egy életéért. Egy olyan személy, aki a világon mindent tud és egy információval képes lenne megmenteni a hozzátartói életét, azonban ő mégsem teszi, bűnösnek számít az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya szerint.”</i> </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte hallani lehetett a rozsdás agytekervények kattogását a koponyákban. Egyikük sem ismert magára, és a sejtelmesen megfogalmazott töredék sem szolgált kellő információval. Lány vagy fiú az illető? Létezik olyan személy, aki a világon mindent tud és köztük jár? </div>
<div style="text-align: justify;">
Isaac tüdőből feltörő mormolást hallatott. Mindenki rá emelte a tekintetét, mire ő kézfejével megdörzsölte az orrát és a cigarettától szürkés ujjbegyeivel kihúzta Riley kezéből a kártyalapot. </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Meredith. Mindannyian tudatlan némberek és barmok vagytok, elég beszariak ahhoz, hogy bárkinek, bármilyen információt elfecsegjetek. Roman kivételével, de ő katonaember, tehát nem illik rá a leírás és feltehetően nem négy embert ölt meg, hanem sokkal többet. Valakinek, más tipp? – hangja érdesen csengett, minden mondata után nyelt egyet, ádámcsutkája le-föl ugrált, akár egy csali a víz felszínén. </div>
<div style="text-align: justify;">
Riley újra végignézett az arcokon. Nem tudta, mit kellene észrevennie, de a szemekből furcsa értetlenség tükröződött. Azonban, ha Meredith valóban<i> „mindent tud”</i>, tehát zseni, akkor szívből remélte, hogy Phoenix nem hazudtolja meg magát és végez vele.</div>
</div>
</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Isaac Meredith képe alá ragasztotta a kártyát és visszaült a helyére. Újabb lap, újabb versike. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i> „Fiatal volt, mikor először szerelembe esett. Gyűlölte a családját és kellett valaki, aki helyettesíti a szülői gondoskodást. Egy idősebb személybe szeretett bele, aki egy korlátok nélküli világot tárt fel előtte. Szerelmes volt a szerelem gondolatába. Aztán egy nap a mennyből a pokol legmélyére zuhant és rengeteg megpróbáltatásnak tették ki. Egy rongybaba lett, akit kénye-kedve szerint rángattak. Küzdhetett volna, de meg sem próbálta. Hagyta magát, amiért megérdemli, hogy szenvedjen. Talán erre született, mert gyenge. A semmirekellőket pedig meg kell tanítani harcolni.” </i></div>
<div style="text-align: justify;">
A nyitva feledett teraszajtón keresztül csípős levegő árasztotta el a helyiséget, bosszús viharfelhők gyűltek a lombkoronák árnyékában. A hirtelen feltámadt szél éles fütyüléssel kezdett ámokfutásba és felkapott minden útjába kerülő mozdítható tárgyat. Egy kint feledett kávésbögrét lesodort az asztalról és hangos dörejjel tört apró szilánkokra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Anja összerezzent és Lex elfojtott egy hamiskás mosolyt, miközben eltulajdonította a kártyalapot. Minden megjegyzés nélkül Anja képe alá helyezte. Akárha egy temetésen dobott volna virágot a gödörbe eresztett koporsóra, gyászos csendbe borult a nappali. </div>
<div style="text-align: justify;">
Riley már a kezében tartotta a következő feladványt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i> „A hazugot hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát? Megcáfolandó. Freud azt mondta minden a gyerekkorban dől el, a személyiségünkben egy olyan törés következhet be, amit képtelenség újra összeilleszteni. A személy, akiről írok, soha nem ölt a puszta kezével. Ebben az értelemben véve, akár nem is ragasztható rá a „gyilkos” jelző. Azonban bárkivé képes volt átváltozni és a szavaival úgy bánt, akár a fegyverrel. Karteleket, maffiacsaládokat eresztett egymás torkának és a háborúkban ártatlanok is életüket vesztették. Számtalan jó és rossz ember. Mindez pénzért? Büszkeségért? Vagy élvezetből?” </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezúttal Roman szelte át a tábla és a kanapé közti távolságot, útközben magához ragadta a papírt és kizárásos alapon Lex képe alá illesztette. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A szeme mindent elárul. Aki mindenkit bizalmatlanul vizslat, az a legnagyobb hazug közöttünk – alig észrevehetően megrándította a vállát.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„A legvéresebb tömeggyilkosok asztalánál szorítanának helyet számára a pokol kénköves bugyrában. Családja csak a külvilág felé mutatta az idillikus arcát, de ő kiismerte őket, a fekete bárány. Képtelen elfogadtatni magát a külvilággal, számára az emberek csupán lélegző kártevők. Szunnyadó vulkánként viseli a sérelmet, azonban ha kitör, fékezhetetlen pusztításra képes és úgy tud manipulálni csak egy pillantásával, hogy bárki, még a „legokosabb” is könnyen a kardjába dől. Huszonegy fiatalt küldött a túlvilágra, köztük három a kórházban vérzett el, ahová őt is szállították. Csak egy háborodott elme képes önmagának is fájdalmat okozni a tökéletes gyilkosságért.” </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Minden chicagói lakos értesült a „Mészárlás Éjszakájáról”, mikor egy csapat középiskolás diákot öltek meg brutális kegyetlenséggel. Hosszú hetekig vezette a hírportálok toplistáját, és a <i>Daily Chicago </i>lapban a város történelmének tíz legdrasztikusabb eseményei között szerepelt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Roman lelkének egy mély sebe szakadt fel a sorok hallatán. A húga, Marlene, a kilenc lány áldozat között vesztette életét. Holttestét egy szellőző nyílásba gyömöszölve találták meg, hiszen a feltehetőleg piromán elkövető egy kis játékkal kedveskedett a kiérő rendőrök számára: <i>„Vajon, megtaláljátok az összes hullát, míg fel nem robban ez a kibaszott kóceráj?”</i> De szerencsére a tűzszerészek még időben hatástalanították a könyvtárba elrejtett robbanóeszközt. </div>
<div style="text-align: justify;">
A katonának hosszú évekbe tellett, míg valamelyest csillapodott a fájdalom. A hadsereg segített a gyászban, de a húga elvesztését soha nem volt képes feldolgozni. Meg akarta találni a gyilkost, bosszút akart állni rajta, szemet-szemért, életet-életért. Aztán a nyomozók elfogták a feltételezett bűnösöket. Roman nem hitte, hogy ők tették, de igazát nem tudta bebizonyítani. Tehetetlennek bizonyult és elkeseredésében önpusztításba kezdett. A hadsereg is egy lépés volt a halál felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
A tudat, hogy Marlene gyilkosa a szobában van, elvakította. Agyára ismét sűrű, vörös köd borult és csöngő füllel várta, hogy lehulljon a lepel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Talán, több közük van egymáshoz, mint sejtették. Talán, azért vannak itt, hogy újabb bűnöket kövessenek el. A világ körforgása. Büntetsz, bűnhődsz, majd újra büntetsz. Mert Roman szentül hiszi, hogy nincs olyan bűnös, aki ne fizetne valamilyen formában árat a tetteiért. </div>
<div style="text-align: justify;">
Isaac türelmesen várt. A töprengő társai mulattatták. Bár Roman arckifejezése sokkal többet árult el, mint puszta töprengés. A vártnál jobban lesújtotta a hír. </div>
<div style="text-align: justify;">
Isaac tudta, hogyan kell cselekednie. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felállt, a kártyával együtt a táblához lépett és Phoenix képe alá ragasztotta azt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem elég egy pillantást vetni a fotóra és megmagyaráztam a döntésemet – ezzel mindnyájan lezártnak tekintették a témát. Phoenix első ránézésre sem önti el melegséggel az ember szívét, a találkozás pedig csak egyre azt bizonyítja, mennyire mocskos féreg. </div>
<div style="text-align: justify;">
Isaac tudta, hogy Meredith nem halhat meg. Nemcsak reménykedett benne, hanem eltökélte, hogy mindent megtesz az érdekében. Csak józannak kell maradnia, máskülönben teljesen elveszíti az irányítást a dolgok felett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Anja egyre feszültebben fészkelődött az ülőalkalmatosságon. Lábait hol keresztezte egymáson, hol kinyújtóztatta. Ujjaival a haját, ajkát, ruháját babrálta. Vajon ő kit ölt meg tudta nélkül? Itt mindenki gyilkos, de ő soha nem ölt embert. Szándékosan. Az a negyvenes férfi, a második kuncsaftja, infarktust kapott. Végignézte a halálát, azonban nem ölte meg. Lett volna oka rá, de mindig is túl gyenge volt. Már ő is belátta. Mi ez, ha nem a végső megsemmisülés? Önmagad likvidálása. </div>
<div style="text-align: justify;">
Újra felcsendült Riley kissé rekedtes hangja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> „Az önzés csábító csomagolásba bújtatott ördöge, egy igazi harcos, aki nem képes veszíteni. Csodálatos gyerekkorából nem hiányzik semmi, mindent megkapott, amire valaha vágyott. Szülei kis neveletlen csemetéje lett, aki sportolni kezdett és bajnokká nőtte ki magát. Nem képes feladni, a végsőkig talpon marad. Az ember, akit megölt, túlságosan sokat akart, de nem érdemelte a halált. Önvédelem miatt felmentették és vígan élte napjait. Még csak lelkiismeret-furdalást sem érzett. Bár, felötlik a kérdés, hogy létezik-e a lelkiismerete?” </i></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A játék talán legkönnyebb feladványa. Sokan már az első pillanatban felismerték Brooks kisasszonyt bokszoló karrierje miatt. Nemcsak a közvetített meccseken lehetett látni, szerepelt különböző plakátokon, reklámokban, magazinokban. Chicago egyik büszkesége volt. A története Robert Crawforddal sem maradt titokban. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lex nyújtotta a kezét, mikor pedig a markában feküdt a lap, a táblához vitte és felragasztotta Riley képe alá. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hercegnő, üdv a pokolban! – alázatosan fejet hajtott előtte és csókot nyomott a kézfejére. </div>
<div style="text-align: justify;">
Valamennyien szinkronban pillantottak a táblára. Isaac és Roman maradtak utoljára. Fel sem ötlött bennük a hibázás lehetősége. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Egyszerűen képtelen ellenállni a női nemnek. Ifjú évei akár szépek is lehettek volna, ha nem születik gyilkosnak. Meghazudtolva a kriminalisztikát, nem nevelkedett szörnyű körülmények között. Mégis a génjeibe táplálták a rosszat, ezen nem lehet változtatni és nem is akart. Apja nyomdokaiba szánták, de nem akart állatokra vadászni, túlságosan szánta őket. Inkább nőkre vadászott, akik nem akartak önként közösülni vele. Erőszaktevő, sorozatgyilkos, nőgyűlölő és szeszélyes. Jóformán a börtön falai közül érkezett a szigetre, így a bezártság a létformájává vált.” </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezúttal Riley illesztette fel a kártyát Isaac képe alá. Önmaga is kételkedett, de Romant nem ilyen embernek ismerte meg és a másik fiú túl titokzatos. Jószerivel bárki lehetett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az utolsó lap következett.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> „Fegyelem, kitartás és nyers erő jellemzi. Harmonikus kiscsaládban nőtt fel, édesapja viszonylag korán távozott az élők sorából, ezért az anyja tartotta el őt és néhány évvel fiatalabb húgát. Mindennap monoton zajlott, mígnem a középiskola igazgatónője közölte velük a hírt, amit nem sokkal később már a televízió is közvetített. A húgát megölte egy tömeggyilkos. Ez tette azzá, aki és emiatt lépett be a hadseregbe, ahol újabb traumák érték. Hazabocsátották, mert állítása szerint hibázott és ezért haltak meg a társai. Egész élete egy önmarcangolás.” </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Kizárásos alapon Romant jellemezték a sorok. A játék végeztével gondolatok tömkelege árasztotta el őket. Nem azon lepődtek meg, hogy az Imperátor mindent tud róluk, sokkal inkább azon, hogy most már ők is közelebb jutottak egymás <i>valódi én</i>jéhez. Ez talán rosszabb, mint a tudatlanság. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem akartak több időt egy légtérben tölteni, először Isaac, majd Lex és Anja távozott. Riley Romannel maradt, tanácstalanul elemezték a táblát. Ugyanaz járt a fejükben: <i>valami nem stimmel. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://66.media.tumblr.com/ac9f5d4b34dcf255019260ef8e4de04c/tumblr_inline_nn7znwXjbE1sccn28_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://66.media.tumblr.com/ac9f5d4b34dcf255019260ef8e4de04c/tumblr_inline_nn7znwXjbE1sccn28_500.gif" height="121" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=sKaNpKQt-T8">Jailbreak</a></td></tr>
</tbody></table>
- Emlékszel a mészárlás elkövetőjének leírására? – törte meg a csendet Riley. </div>
<div style="text-align: justify;">
A fiú bólintott. <i>Hogy is tudná elfeledni? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szunnyadó vulkán, manipulátor, mazochista – szedte címszavakba és ekkor véglegesen összeállt a kép. Nevetés kaparászta a torkát. – Phoenix nem szunnyadó vulkán, ő folyamatosan kitör, és csak az okos emberek képesek manipulálni másokat – lenézett a mellette álló lányra. – Hibáztunk. A rohadt életbe – szűrte a fogai közül. </div>
<div style="text-align: justify;">
Riley leszedte Phoenix képe alól a kártyát, csak egy röpke pillanatig hezitált, aztán Isaacével cserélte ki. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, ez a helyes sorrend – állapította meg viszonozva Roman pillantását. – Mit csináljunk? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem-nem! – lopva vetett hátra egy pillantást széles válla felett. - Tegyük vissza. Nem szabad tudnia, hogy rájöttünk. Most azt hiszi, hogy ő vezet. Így sebezhetőbb. </div>
<div style="text-align: justify;">
A lány ez egyszer igazat adott. Visszahelyezte az eredeti helyére, aztán pillantásával követte a szobát elhagyni készülő fiú mozgását. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne csinálj semmi baromságot – szinte suttogva mondta. Nem akarta, hogy rés keletkezzen a páncélján. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor egyedül maradt, a konyhába sétált, ahol fiókokat húzgált ki. Mikor elővett egy kést, nem habozott sokáig. Hegyével szúrt sebet ejtett a hüvelykujja belső felén és visszasietett a táblához. Meredith képe alá egy négyest rajzolt a vérével, Phoenix alá a huszonegyest, bár valójában tudta, hogy ez nem az ő érdeme. A saját képe alá egyetlen vonalat húzott. Újra megsebezte magát, a kibuggyanó vérrel egy nullát és mellé kérdőjelet rajzolt Anja képe alá. A többiek csupán kérdőjelet érdemeltek. <i>És még ő tartja magát rossz embernek?</i></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #8e7cc3;">∞ </span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>25 órával később</i></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Kísérteties vihar pusztított. A természeti jelenségek összefogtak és közös erőfeszítéssel igyekezték átvenni az uralmat a szárazföld élőlényei és képződményei felett. A küzdelem kiegyenlítetlen volt. Az eső mindent elöntött, a szél fékezhetetlen monstrumként rombolt, villámok cikáztak az égen és mennydörgések kísérték szikrájukat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Anja olyan erősen fonta ujjait a vodkás üveg nyakára, mintha valaki erőszakkal próbálná megfosztani tőle. Roman ezzel fertőtlenítette le a karján lévő sebet, mielőtt kötést tett volna rá, ő pedig nem tudott ellenállni az alkohol nyújtotta illúziónak. Semmire nem vágyott jobban, minthogy elérkezzen arra a pontra, ahol már semmit nem érzékel a külvilágból, mikor kikapcsolt aggyal lézeng a tudatlanság gyönyörű állapotában. </div>
<div style="text-align: justify;">
Üres gyomra háborgott az erős szesz ellen, a szájürege égett, szemeibe könnyek szöktek, teste felett percek alatt vesztette el a kontrollt.</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Egyedül volt. A többiek fedezékbe vonultak a vihar elől, csupán ő maradt a Pantheon falai között. Rengeteg végkimenetel megfordult a fejében. </div>
<div style="text-align: justify;">
A háborgó tengerbe vethetné magát. </div>
<div style="text-align: justify;">
A korlátról a dzsungelbe ugorhatna, ahol órák alatt a ragadozók martalékává válna. </div>
<div style="text-align: justify;">
Leszúrhatná magát egy konyhakéssel. </div>
<div style="text-align: justify;">
A gyomra nem bírta tovább. Térdre roskadt és epét öklendezett fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://38.media.tumblr.com/5ef62e422297d0f689a60b93e9a21ec5/tumblr_n4gj3gI7hu1r2ucy1o1_400.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://38.media.tumblr.com/5ef62e422297d0f689a60b93e9a21ec5/tumblr_n4gj3gI7hu1r2ucy1o1_400.gif" height="112" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=jTTNWpag6fI">Army</a></td></tr>
</tbody></table>
Ekkor valaki belökte a teraszajtót. Lex szitkozódva, csurom vizesen caplatott be, sportcipője talpáról sárfoltokat hagyott léptei után. A mosdóba indult, de Anját megpillantva irányt változtatott. A földön térdelő lányhoz sietett, aki éppen kézfejével itatta fel az állán végigfolyó nedvet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz? – rivallt rá. Tébolyult tekintettel meredt a néhány centiről őt pásztázó arcra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt, hogy ne igyál többet – a fiú hangja közömbösen csengett. Undorodott a hányás gyomorforgató szagától, de nem lépett hátra. Egyszer az életében emberségesen kellett viselkednie. Egyszer az életében a sajnálat és az együttérzés vezérelte. Erővel rántotta ki a vékony ujjak között szorongatott üveget. – Ezzel csak ismételten arra adsz okot, hogy gyengének tűnj – elnyújtva ejtette ki a szavakat, mert nem volt biztos benne, hogy a lány képes lesz befogadni őket.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Anja opálos tekintettel figyelte a fiú szájmozgását. Émelygett, a gyomrában, mintha tűz lobogott volna. Kissé oldalra döntötte a fejét és ajkára halvány mosoly húzódott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Számít ez? Mond, számít, ki mit gondol ezen a nyomorult helyen? – úgy tette fel a kérdést, mint aki nem vár rá választ. Lex nem is tudott kielégítő felelettel szolgálni. Valóban, a kezdetek óta csak ócska marionett babák egy tragédiában, akiket zsinóron rángat egy nárcisztikus pszichopata. </div>
<div style="text-align: justify;">
Pontosan ott ültek, hallgatták a vihar zenekarának egyhangú játékát, mikor Roman rontott be, megtörve a jóleső harmóniát. Zaklatottan cikázó szemekkel pásztázott körbe, soha nem látták még ennyire bomlott állapotban. Levegőért kapkodott, szinte hallották tüdejének sípolását. Reszkető kezét görcsösen ökölbe szorította, majd kiengedte és ezt a műveletsort ismételte. Újra meg újra meg újra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán Riley riadt ordítása szűrődött be a nyitott teraszajtón keresztül. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit tettél? Úr isten, Roman, nem találom a pulzusát! Nem lélegzik. Roman! Istenem, istenem, halott!</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #c27ba0;">∞ </span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>2 órával később</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Sötét bőre szinte beleolvadt a barna kárpitba. Olyan erősen markolta a karfa szélét, hogy ujjai elfehéredtek. Minden porcikája zsongott, le kellett hunynia a szemét, hogy ne lássa az őt vádlón vizslató, sajnálkozó arcokat. Elöntötték a néhány órával ezelőtt történt emlékképek és erősen kellett küzdenie, hogy ne jöjjön elő betegsége. A többiek türelmesen vártak. Nem empatikusságból. Félelemből nem zavarták meg. Akárha egy szunnyadó oroszlán ébredésére várnának. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kanapén ott ült Meredith. Ócska mása volt eredeti énjének, de legalább lemoshatta magáról a mocskot. Horzsolásai még vörösen izzottak hófehér bőrén, néhány mély sebre pedig kötés is került. </div>
<div style="text-align: justify;">
Phoenix a falnak dőlve, egy késsel a körme alá befészkelődött koszt távolította el. Egyedül ő nem szorongott. Nem érzett sajnálatot Isaac felé, sőt. Egy láncszem kiesett a játékból, még köszönettel is tartozik Romannek. Megfordult a fejében, hogy másképp esetleg ő nem gyarapítaná az élők sorát, de túl büszke volt ahhoz, hogy ezt belássa. </div>
<div style="text-align: justify;">
Végül Roman felnyitotta a szemeit és beszélni kezdett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLL0Qo9qQY0j_L-bf4qB5SwaXwACLQHWOJQ9ip6E21LFD7iS-vR47Q5pKYxeDsVygac9IP87RiBaetxwi1JKl8Zwz6iR5fs4pVzfgXumkBhFBtXTvybkk9Lh_m0WPTeNMJ2A2YifurKl0/s1600/tumblr_mc3tsoaeTQ1rxaf8u.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLL0Qo9qQY0j_L-bf4qB5SwaXwACLQHWOJQ9ip6E21LFD7iS-vR47Q5pKYxeDsVygac9IP87RiBaetxwi1JKl8Zwz6iR5fs4pVzfgXumkBhFBtXTvybkk9Lh_m0WPTeNMJ2A2YifurKl0/s200/tumblr_mc3tsoaeTQ1rxaf8u.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=mw2kKyJu9gY">Run</a></td></tr>
</tbody></table>
- Tudom, hogy kivétel nélkül mit gondoltok most rólam, de nem én öltem meg Isaacet. Igen, valószínű ez lett volna a tervem végkimenetele, hiszen meggyilkolta a kishúgomat. Az ártatlan kishúgomat és erre nincs mentség. Majdnem egy napig sikerült visszafognom magam, elhitetnem vele, hogy tiszta az alibije. De egyre többször került a szemem elé és az érzés, ami egyre erősebben mardosott belülről, elviselhetetlennek bizonyult. <span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Láttam,
ahogy a partról besétál a kunyhójába és utána mentem – itt egy rövid szünetet
tartott, az ölébe ejtette vaskos kezeit, majd folytatta: - Mielőtt becsukta
volna az ajtót maga után, rásegítettem a lábammal. A széle pont találkozott a
homlokával, ami felszakadt. Ettől hátratántorodott. Nem kezdett
magyarázkodásba, tudta miért jöttem. Az ágyig szédelgett, leroskadt rá, aztán
nevetni kezdett.</span><i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">„Emlékszem a húgodra. Gyönyörű mosolya volt,
csak kár, hogy bárkinek széttette a lábait. Amilyen szerénynek tűnt, olyan vadócként
viselkedett az édes otthontól távol.”</span></i><i> </i>Ekkor kapta az első ütést. Kivívta magának. Sőt… Az egész viselkedése olyan volt, mint aki szándékosan hergel. Semmi védekező reakciót nem mutatott. Újabb megjegyzéseket tett, újra felszívtam magam. És ekkor rántotta ki a fiókot. Hihetetlenül gyorsan cselekedett. Az egyik pillanatban még a tenyerén feküdt a pirula, a másikban már a nyelőcsövén szánkázott le. Elkaptam a torkát hátha megakasztom az útját és felköhögi. A falhoz löktem, többször egymás után. Addigra már lenyelte. Szinte azonnal elveszítette az eszméletét és mire Riley berontott, már nem élt. A többit azt hiszem, már tudjátok. – Meredith kérdően pillantott körbe, ezért folytatta. - Egy nő vezetésével katonák özönlötték el a helyet, vörösen izzó riasztóberendezés vijjogott. A nő közölte velem, hogy nem vonnak felelősségre a toxikológia eredményéig. Itt minden úgy működik, mint egy városban, mondta, nekünk is vannak jogaink, mily meglepő. Ha kiderül, hogy én öltem meg és nem a gyógyszer okozta a halálát, aminek elég kevés az esélye, akkor kivégeznek a 23.§ megszegése miatt – olyan könnyedséggel mondta, mintha az időjárásról ejtett volna szót.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyedül Meredith érzett keserű ízt a szájában. Egyedül ő sajnálta Isaacet. Egyedül ő tudta, vagyis sokkal inkább érezte, valahol a zsigereiben, hogy ez az egész miatta történt. Talán önző gondolat, de helyesnek vélte. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i> „Ha tudnám, mi sül ki ebből az egészből, szívesebben lennék halott a múltban, mint itt eleven.”</i> Idézte fel magában Isaac hozzá intézett szavait. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kézfejével itatta fel a kibuggyanó könnycseppet, mielőtt végigszánkázott volna szeplős arcán.<span id="goog_187936725"></span><span id="goog_187936726"></span><span id="goog_187936721"></span><span id="goog_187936722"></span><span id="goog_187936719"></span><span id="goog_187936720"></span><span id="goog_187936717"></span><span id="goog_187936718"></span><span id="goog_187936713"></span><span id="goog_187936714"></span></div>
</div>
Skyler Wilsonhttp://www.blogger.com/profile/16275919425516223427noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7613483830072817420.post-62916073263682897192016-04-24T09:10:00.003-07:002016-04-24T09:12:00.518-07:00Életjel <div style="text-align: center;">
Sziasztok Drágáim!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már említettem az előbbi bejegyzéseimben, hogy érettségi előtt állok, már tényleg a küszöbén toporgok, ezért csak kevés időm jut azokra a dolgokra, amit igazán szeretek csinálni, így például az írásra is. Persze ez nem jelenti azt, hogy teljesen abbahagytam, hiszen folyton kisebb részekkel egészítem ki a következő fejezetet - ami várhatóan május közepén érkezik - illetve novellákat is írok, amik szintén a Rush világán alapulnak. Egy olyan projektbe vágtam bele, amiben egy novellafüzéren keresztül mutatom be szereplőink múltjának egy-egy szegletét. A novellák magukban hordozzák a történet megbotránkoztató stílusát, a szarkasztikus modorát és a saját, olykor szubjektív véleményemet. Az első ilyen novella A Svindler címet viseli majd és Lex Callaghan lesz a főszereplője. De mielőtt megosztanék Veletek egy kis részletet a műből, szeretnék köszönetet mondani a támogatásotokért és a kitartásotokért! Nagyon hálás vagyok Nektek mindenért, köszönöm, hogy értékelitek a munkám és hamarosan mindenkinek válaszolni is fogok a chatben, illetve hozzászólásban is. Most pedig egy kis kedvcsináló. Jó étvágyat hozzá! :) </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHeU6_w5HYRT9-slGVXJhDT0S3tg_xUZqTX-TzXHngyVt20vsembCdB-iFIO9n7ehDMHUvoMOX7Bb8XqTrj8pUzgXVCPBc-Y1x4CmVF3pgwFwjQYyHaNBBOIh5XDMC_LV_t0NPdT7kf3E/s1600/tumblr_lkd8vnhWBC1qb63suo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHeU6_w5HYRT9-slGVXJhDT0S3tg_xUZqTX-TzXHngyVt20vsembCdB-iFIO9n7ehDMHUvoMOX7Bb8XqTrj8pUzgXVCPBc-Y1x4CmVF3pgwFwjQYyHaNBBOIh5XDMC_LV_t0NPdT7kf3E/s400/tumblr_lkd8vnhWBC1qb63suo1_500.gif" width="400" /></a></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Mikor
azt hiszed, ennél rosszabb már nem történhet, életed legnagyobb tévedését
követed el. Mert a pöcegödör, amiben a fejbúbodig <i>szarosan</i> pancsolsz, egyre inkább megtelik mocsokkal. Önmagad
áltatásával csak mélyebbre és mélyebbre süllyedsz a bűzhödt szutyoktengerben,
mikor pedig levegőt cserélnél, mert lassan megfulladsz, vaskos kezek nyomják
vissza felbukkanó fejedet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Baszhatod az egészet, én mondom. Ez nem egy
aprólékosan megszerkesztett forgatókönyv színes egyéniségekkel, a főszerepet
sem egy visszataszítóvá maszkírozott Jhonny Depp játssza. Nincs helyes útra
térés, megjavulás, vagy Isten megtalálása egy sivár lepratelep közepén. Csak te
magad vagy, összekuszált gondolataid és a közelgő halál. Mert hibákat követtél
el. Nem feltétlenül tehetsz róla. Óvodában még tűzoltó vagy rendőr szerettél
volna lenni, nem kismacskákat beleztél ki apád bicskájával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> De az élet csúnyán kibabrált veled. A pénz uralkodik,
és ha nincs, te pedig nem vagy elég szorgalmas, egy társadalom
által elismert munkához, azonban túl nagyra tartod magad ahhoz, hogy más
szutykát takarítsd, vagy seggét nyald tisztára, akkor bekopogtatsz a pokol
kapuján. És ott nem Vergilius és Beatrice mosolyog rád, meg vezetnek körbe,
hogy végül eljuss a boldogság Szent Gráljához. Nem-nem. Egy kivénhedt, sörhasat
növesztett, gyér szakállú behemót nyit ajtót, kezében habzó sör, arcán
döbbenet. A főnökhöz jöttél – mondod te. – Egy újabb félnótás – világosodik meg
ő, de arca nem derül fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Körbenézel, hogy hányan láttak eltűnni a
bérház hatalmas faajtaja mögött és megkönnyebbülten nyugtázod, hogy egy fekete
macskán kívül más nem leleddz a forróságtól szinte düledező ódon épületek között.
Hacsak a macska nem alakváltó boszorkány, nincs mitől aggódnod. </span></div>
</blockquote>
Skyler Wilsonhttp://www.blogger.com/profile/16275919425516223427noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7613483830072817420.post-35708396852795763712016-02-27T07:36:00.001-08:002016-08-14T08:41:29.730-07:003. Sikoly - Mesedélután<div style="text-align: center;">
Drágáim!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Sajnálom, hogy ennyire elhúzódott a harmadik fejezet érkezése, de az is nagy szónak számít, hogy sikerül az írásra időt szakítanom a végzős évemben és nem szerettem volna csalódást okozni számotokra, ennek eredményeképpen többször is újragondoltam a részt. Végül egészen elégedett lettem vele és boldog vagyok, hogy publikálhatom! :)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Köszönöm az előzőhöz érkezett hozzászólásokat és pipákat! Szívesen fogadok bárminemű véleményt ezzel a fejezettel kapcsolatban is. Következő rész márciusban! </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Haettenschweiler","sans-serif"; font-size: 58.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Unthrift Second Personal"; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Unthrift Second Personal"; mso-fareast-language: HU;">Harmadik
Sikoly</span><br />
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br />„Létezik-e
pokol, vagy mi teremtjük meg a magunk poklát itt a Földön?”</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;"> </span> </span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 18pt; line-height: 115%;">2013. 08. 29. „Valhalla
Sziget”, Valahol a Csendes-óceánon<span style="color: #93c47d;"><o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRvvOG9u_AV20iKGe5cKPypNOBZ2efBYtjwTPzXnTAIua0GukP1bUsQU_b-rueepFjzqSIuL_NWEp3PXw63U_oMqoKUDNA7943JHh906rgMGOQAQ48wWXgbsRZoNo59d5lel1wj50bMdk/s1600/1328420188634094.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRvvOG9u_AV20iKGe5cKPypNOBZ2efBYtjwTPzXnTAIua0GukP1bUsQU_b-rueepFjzqSIuL_NWEp3PXw63U_oMqoKUDNA7943JHh906rgMGOQAQ48wWXgbsRZoNo59d5lel1wj50bMdk/s200/1328420188634094.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=Zi8vJ_lMxQI">Requiem</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Gyémántcsillár szikrázik az aranykeretbe foglalt ablakokon beszűrődő napfényben, a márványboltozatú falak belerázkódnak a Requiem minden finom hegedűvonásába. A tökéletes ellipszis alakú terem ódon falain kultikus festmények lógnak, a plafonon Dante poklának zord világa tárul fel egy kidolgozott freskón keresztül.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <o:p></o:p></span>Aranybarna íriszben kitáguló pupilla mered a falfestmény szimmetriai közepére, miközben mezítelen testének minden porcikája beleremeg a fájdalmas gyönyörbe. A földön térdel, feszes feneke felfelé domborodik, háta ívben hajlik, kipirult arca minden erőteljes lökéssel a jéghideg padlóhoz nyomódik. Szinte fuldoklik a kéjordításoktól a szájába hulló szalmaszőke hajszálaktól, bőrén tűhegynyi izzadságcseppek csillognak.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fájdalomhullám úgy szalad végig a gerince vonalán, mintha a mögötte térdelő férfi elektromos áramot vezetne belé, miközben minden határozott lökésnél csiklandozza hátát a forró lehelet. Csak ennyi maradt neki, amiből megbizonyosodhat emberi mivoltáról. Soha nem láthatja, soha nem érintheti. Akár egy túl veszélyes, drága játék a kirakat legmagasabb polcán; elérhetetlen, hideg és kegyetlen. De soha nem élvezett semmit ennyire, mint a fájdalmat. Szüksége van rá, akár csecsemőnek az anyaemlőre, akár egy sivatagban bolyongó embernek néhány csepp vízre.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <o:p></o:p></span>Elfojtott nyögéseit másodpercekig visszhangozzák a falak, a festményekről szemlélő bársonyba bújtatott alakok meredten bámulják kettősüket. Mintha egy zenekar venné körbe őket, Mozart lágy dallamai lappanganak a mozdulatlan levegőben.</div>
<div style="text-align: justify;">
A lány az öklére harap az orgazmus közeledtére, aztán mintha szilánkokra robbanna szét. Egy kósza másodpercig, mintha megszűnne a gravitáció, az univerzumban lebeg. Egy utópikus univerzumban, valahol a tizenhatodik században. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor vaskos ujjak fonódnak a nyakára. Tehetetlenül vergődik, képtelen szabadulni a fogságból. Aztán csontok reccsenek és az elernyedt test tompa puffanással ér földet. Úgy hever ott, akár egy groteszk, tökéletesen megmunkált szobor. </div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A meztelen férfi felegyenesedik, megmozgatja elgémberedett végtagjait, majd távozik a teremből.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <span style="color: #93c47d;"> </span></span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;">2013. 08. 30. „Valhalla
Sziget”, Valahol a Csendes-óceánon<span style="color: #93c47d;"><o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;"> </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Az őrület a küszöbön toporgott.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Magatehetetlenül, akár egy kallódó marionett bábú, vonszolta magát a keskeny ösvényen. A sár cuppogott mezítelen talpa alatt, hajáról sós esővíz – és verejtékcseppek gördültek végig kiszáradt arcbőrén. Szemei égtek, a táj homályba veszett előtte. Orrfacsaró bűzt árasztott; a saját testnedvei, a trópusi esőzések és a növényzet áporodott, édeskés kölnijét. Soha nem undorodott még ennyire önmagától. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Vajon mennyi ideje lehet hátra? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Időérzéke végérvényesen cserbenhagyta. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hátraejtett fejjel az eget kémlelte.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span>Vészterhes, szürke esőfelhők sorakoztak, akár egy rendezett hadsereg. A messzi távolban halvány derengéssel egy szivárvány rajzolódott ki a dús cserjék és lombkoronák árnyékából. A természet is rajta mulatott. </div>
<div style="text-align: justify;">
A közel két méter magas, burjánzó sövény teljesen elvágta a külvilágtól. A labirintus úgy zárta karjaiba, mint aggódó anya a gyermekét. Úgy magasodott fölé, mint egy áthatolhatatlan kőfal. Attól tartott, ha elég közel lép hozzá, a hosszú ágak kinyúlnak belőle, a nyaka köré tekerednek és megfojtják.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Vajon mennyi lehet hátra az életéből?</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></i>A párás levegőtől teljesen átfagyott, nyirkos ruhái alatt viszketett felhólyagosodott bőre. Tövig lerágott </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://assets.cdn.moviepilot.de/files/ee393e313f1e6997fcc2a308ddffc8504f7f5b4f888a4dc9dbe289414630/limit/400/400/another_me.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://assets.cdn.moviepilot.de/files/ee393e313f1e6997fcc2a308ddffc8504f7f5b4f888a4dc9dbe289414630/limit/400/400/another_me.jpg" height="95" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=ktvTqknDobU">Radioactive</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
körmével kisebesedett nyakát kaparta, miközben céltalanul bolyongott. Folyton járt az agya. Szókapcsolatokat, összekuszált mondatfoszlányokat szült, de képtelen volt összefüggést találni a rengeteg ködös gondolat között, amit az elméje igyekezett közvetíteni felé. Úgy érezte, hogy teljesen elveszítette a kapcsolatot a józan eszével.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><i>A kétségbeesés orrhosszal átvette a vezetést.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor mélyről feltörő hörgés ütötte meg mindenre kihegyezett fülét. A hetvenórányi céltalan tengődés állati ösztönökkel ruházta fel. A tudat, hogy nincs egyedül, paranoiássá tette. A hang ezúttal azonban nem halt el. Egyre közelebbről érkezett, végül teljesen belefészkelte magát a tudatalattijába. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Rátalált. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Futásnak eredt, de még a benne pislákoló remény sem volt képes annyi adrenalint termelni, hogy legalább egy halvány esélye legyen a túlélésre. Az őt körülvevő közel két méteres <i>biomonstrum</i> elmosódott, zöld futószalagként kísérte. Fogalma sem volt, milyen állapotban van Phoenix, azonban egy dologban biztos lehetett: veszélyesebb, mint valaha. </div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith fejében visszhangoztak az<i> „Imperator” </i>szavai: Az ész és az erő játszmájában csak az maradhat életben, aki a legkedvesebb meglepetést okozza a másiknak.<br />
<a name='more'></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #c27ba0;">∞</span></span></b><br />
<b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;"><br /></span></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <o:p></o:p></span>Meredith minden mozzanatra emlékezett. A sárba süppedve, felhúzott térdeire hajtott fejjel, a természet éjszakai dallami által kísérve filmtekercsszerűen jelentek meg előtte az egymást követő emlékképek. Az <i>egész</i> annyira összetett volt, mégis szemtelenül egyszerű.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span>A kikötőnél hét terepjáró várt rájuk, amik a szálláshelyükre szállították őket. Tisztán emlékezett, ahogy a jármű lekanyarodott a meredek, tengerpartra vezető lejtőre, majd útját az aranyló homokparton folytatta. A kígyóbőrmintás ülésbe süppedve a napszemüvegét a feje tetejére tolta és széles mosoly terült szét az arcán, miközben a festőien lenyugvó Napban gyönyörködött. Már nem nyomták vállát kilós terhek, már nem mardosta a szégyen hegyes körmeivel. Új életet kezdhet, új személyazonossággal, egy gondosan lelakatolt ládába zárt múlt nyomasztó árnyékával. Évek óta először őszintén, szívből mosolygott. Soha nem érezte magát ennyire könnyűnek, ennyire elevennek. Örömkönnyek gyűltek a szemébe, de kézfejével felitatta, mielőtt végiggördültek volna puha arcbőrén. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kormányt forgató tarkócopfos, sebhelyes arcú néger zsebkendőt nyújtott felé. Mióta beült mellé egy szót sem szólt, csupán kurta fejbiccentéssel üdvözölte. Mindig szorongás keríti hatalmába, ha nem elegyedhet beszélgetésbe egy társaságban, a férfi azonban egyik kijelentésére sem reagált. Némán forgatta a kormányt, rezzenéstelen arcvonásokkal tűrte az autó rázkódását, mint egy beprogramozott robot: nem beszél, nem érez, csak kötelességtudóan végzi a dolgát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span>Az út során a többi fiatalon járt az esze. A megjelenésük, a szokatlan viselkedésük, a szűkszavúságuk, a savanyú képük. Nem úgy festettek, mint akik nyaralni készülnek. Inkább, mint egy végzős osztály egy kötelező múzeumlátogatáson. De mindenekelőtt, valami megmagyarázhatatlan szorongás kerítette hatalmába a társaságukban. Egy Anja nevű lányon kívül senkivel nem elegyedett beszélgetésbe. Túl távolságtartóak voltak. Túl… <i>különbözőek.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></i>Az egész Sziget lélegzetelállító látványt nyújtott. Teljességgel felülmúlta a várakozását: a földi Paradicsom elnevezés nem csupán marketingfogás volt. Valóban nem létezik rá megfelelőbb jelző. A lankás utat szegélyező fák lakói, a majmok, olykor felbukkantak érkezésükre egy-egy ébenfa alsóbb ágán. A lombokban kígyók, békák, tukánok tanyáztak. A cserjéken színes virágok, bogyótermések tündököltek a rájuk vetülő napfényben. Az esőerdő mélyén az ember könnyedén belebotolhat egy zsákmányútra indult leopárdba, magányosan bóklászó jaguárba. Útját a természet színözöne kísérte: fák törzseibe kapaszkodó, dús orchideabokrok, csókos szájat formázó, vörösen izzó kolumbiai virágok, szivacsszerű mélyzöld mohatakarók és egymásba kapaszkodó indás növényzet.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://25.media.tumblr.com/d8e2f47b3b524722c3ad28f0ed6ea2d8/tumblr_mj7cb34usM1rulm6zo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://25.media.tumblr.com/d8e2f47b3b524722c3ad28f0ed6ea2d8/tumblr_mj7cb34usM1rulm6zo1_500.gif" height="112" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=1G4isv_Fylg">Paradise</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span>Meredith rengeteg könyvet tanulmányozott a dzsungelekről, így jól tudta: az emberi létfenntartásra teljességgel alkalmatlan. <i>Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
A látvány olyannyira a bűvkörébe zárta, hogy mikor a terepjáró lefékezett, szinte megszédítette a valóság. Pár másodperc tovaszállt, mire kilökte az ajtót. Aranyló homok szippantotta magába. Szemével beitta a háborítatlanul hullámzó tenger, a tekintélyesen magasodó pálmafák, a kitisztult égbolt képét. A cinikusan levont következtetésbe jóformán beleborzongott: <i>mesterkélten tökéletes.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán oldalra fordult és szinte hátrahőkölt. <i>Egy hét karú polip feküdt előtte. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
A vízi élőlényt formázó mesterséges szigetet egy móló kötötte össze a tengerparttal. Stabilan, vörösesbarnán függött a lankás víz felett, talpazatát verdesték a habzó hullámok. A terepjárót vezető férfi várakozásteljesen pillantott rá, kezében ott himbálóztak nehéz csomagjai. Libasorban vonultak végig az átkelőn, csendesen lépkedtek, csupán a fejük felett köröző pelikánok szárnysuhogása és a fa halk nyikorgása kísérte útjukat.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <o:p></o:p></span>Aztán egy ellipszis alakú szigetre léptek: <i>a polip testébe.</i> Meredithet olyan érzés kerítette hatalmába, mintha egy üveggömbbe zárták volna, a Sziget egy kicsinyített másába. A homokos partot, a két pálmafa között lengedező függőágyat, a napozókat, az esőerdő egy szeletét mind uralma alatt tartotta az előttük magasodó márványboltozatú, üvegezett falú Pantheon. A középkori Rómát idéző, a modern építészet remekeivel kivitelezett luxusvilla egy emelkedőn állt, amiből a polip csápjai ágaztak hét felé. A keskeny átjárók egy-egy – ránézésre - két szobás faházhoz vezettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A hét törpe lakott itt? – törte meg az ámulás csendjét egy érdes férfihang. Lex Callaghan. – <i>Hókefélkét</i> itt felejtették – kacsintott egy kaján vigyorral a mellette álló Anjára, aki egy félszeg mosollyal nyugtázta leleményességét. </div>
<div style="text-align: justify;">
Meredithnek ekkor nyílt először lehetősége mélyrehatóbban megszemlélni a másik hat fiatalt. Először az előtte magasodó fekete bőrű, merev tartású Romanen siklott végig a tekintete. A fiú a közel két méteres magasságával mindannyijuk fölé magasodott, ezzel pedig valamiféle szorongást váltott ki a lányból. A teste ezzel szemben nem dagadt izmoktól, átlagos méretekkel rendelkezett, mégis egy fékezhetetlen erőt és hidegséget sugárzott magából. Egy jéghegy a tenger közepén. Bőrszíne, akár a minőségi holland kakaópor; éjszakába olvadó. Sötétbarna, egymáshoz közel ülő, keskeny résben ülő szemei azonban melegséget sugároztak. Húsos ajkai úgy ültek álla felett, mint egy pióca. Kopasz fejbőrén izzadtságcseppek csillogtak. Oliva színű vászontérdnadrágot és szürke trikót viselt, nyakában ezüst dögcédula lógott. <i>Katona</i> – állapította meg. – <i>A kormány megbízásából öl, a propaganda szerint a hazát védi.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span></span>Ekkor a fiú a válla felett rávillantotta erőtlen mosolyát, mire Meredith zavartan elkapta a pillantását és az tovább svenkelt az egyetlen – számára- szimpatikus egyedre a csapatban, Anja Wrightra. A lány kis termetű volt, még nála is alacsonyabb, körülbelül százhatvan centiméter magas. Ám irigylésre méltóan karcsú teste minden szempárt magára vonzott. Napbarnított bőrét különböző színű, alakzatú és formájú tetoválások díszítették. Vörös rózsák, masnik, koponyák, feliratok. Gesztenyebarna, dús haja a háta közepét verdeste. Rózsaszínes ajka és őzikeszemei igézőek voltak, mégis szomorúság tükröződött belőlük. <i>Túl angyali ezekhez az emberekhez. Túl ártatlan ehhez a környezethez.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Lex Callaghan szikár, nyúlánk testalkatú volt és olyan lezser, mintha számára az élet csupán egy hullámvasút volna, amin ő könnyűszerrel átsuhan. Keskeny szája sarkában folyton egy hamiskás mosoly vibrált, <i>egy veszélyes mosoly.</i> Egy olyan mosoly, amelynek a lányok csúnyán a csapdájába esnek. Kékesszürke szemei játékosan csillogtak, arcán harmadnapos sörszínű borosta húzódott. <i>Soha ne bízz olyan emberben, aki így néz rád </i>– vonta le a következtetést, miközben pirospozsgás arccal elfordította a fejét.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <o:p></o:p></span>Isaac Blackwood közömbös arckifejezéssel, roggyant testtartással, zsebre dugott kezekkel sétált közöttünk. Olykor rakoncátlanul szálldosó göndör hajába túrt, vagy az öngyújtóját forgatta ujjai között, de sem a körülötte lévő emberek, sem a környezet nem váltott ki belőle semmit. Üres volt, akár egy élőhalott. Üres és kiábrándult a világból. Környezetében az emberre furcsa, szuicid gondolatok törtek. <i>Mérgezőnek hatott a társasága.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 18.4px;"> </span></span>Riley Brooks tartózkodott tőle a legtávolabb. Felsőbbrendűség áradt belőle, lekezelő pillantásokkal illetett mindent és mindenkit. Őt volt a legkönnyebb kiismerni; egy gazdag felmenőkkel rendelkező, önimádó és sekélyes nő, aki nem ijed meg a saját árnyékától. Mikor először látta a hajó fedélzetén, egy tavalyi bokszmeccs villant fel elméjében. <i>És kiütéssel nyert, Riley Brooks! Hülye ribanc</i> – a lányt szinte meglepte, hogy ilyen szavak még csak a fejében is megfordulnak, de vannak olyan emberek, akikre <i>nincs találóbb jelző. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor a hatodik alany, Phoenix, az eddig magányosan lengedező függőágyba huppant, ami nem fogadta kitörő lelkesedéssel érkezését, minek következtében hangos reccsenéssel leszakadt. Hatalmas port felverve, a belegabalyodott testtel egyetemben a homokban landolt. Különböző obszcén kifejezésekkel adta tudtukra színes szókincsét. Termete egy kisebb medvéével versengett, szemeiben folyton vadállatias tűz izzott. Hirtelenszőke haját miniatűr copfba fogta tarkóján, és folyton gyér borostáját dörzsölgette. <i>Vadember</i>. Már a hajóút során mindenkit sikerült magára haragítania, úgy viselkedett, mint egy <i>hamisíthatatlan seggfej, aki ezt nyíltan vállalja. </i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>7 órával később</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></i>Meredith összeszorult torokkal, levegőért kapkodva riadt fel az éjszaka közepén. Izzadtságtól lucskos fehér pólója felforrósodott bőréhez tapadt, a nyitott ablak ellenére fullasztó légkör telepedett a szobára. Nyelve hegyével megnedvesítette kicserepesedett ajkait és megpróbálta kizárni a fejéből mindazt a szörnyűséget, amit álmában látott. Groteszk, sötét képek váltakoztak gyors egymásutánban, mintha az agya túl sok információt próbálna sugallni felé, ő azonban nem képes őket befogadni. <i>Küzd az elméje ellen, különben Isten a tudója, megőrülne. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Friss levegőre volt szüksége, így hát feltornázta magát a rugózó matracról, mezítelen lábbal kisétált a mólóra és teleszívta a tüdejét a sziget párás, tiszta levegőjével. A távolban halvány fény derengett, egy sötét alak sziluettje rajzolódott ki a villa teraszának korlátján könyökölve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> <o:p></o:p></span>Isaac úgy kezelte jelenlétét, mintha csupán egy molylepke szállt volna le körében. A lány az éjszakai csendbe burkolózva, elmélyülten itta be érzékszerveivel a trópusi éjszaka rendkívüli, kábító varázsát; rovarmuzsikusok szapora citerázását, a fejük körül bolyongó moszkitók cikázását, a hideg borzongató simogatását nyirkos bőrén.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://25.media.tumblr.com/1e7c28eaa99de3cd3e7f317828ed282a/tumblr_mgxkl7iTaw1rrht71o2_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://25.media.tumblr.com/1e7c28eaa99de3cd3e7f317828ed282a/tumblr_mgxkl7iTaw1rrht71o2_250.gif" height="146" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=pkcJEvMcnEg">Lithium</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A fiú markáns bal arcféltekéjét megvilágította a lámpa zöldes, elmosódó fénye, alakját a hosszú ujjai között füstölgő kanadai dohány füstje lengte körbe. Az édeskés szag beleivódott a ruhájába, bőrébe. Gombszerű, mélyen ülő szemeit ráemelte, és Meredith ezúttal nem fordította el a fejét. Konokul állta az őt szenvtelenül vizslató tekintetet. </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha tudnám, mi sül ki ebből az egészből, szívesebben lennék halott a múltban, mint itt eleven – duruzsolta a szája sarkában lógó cigarettával. Hamu potyogott a korlátra, az alattuk zöldellő vegetáció leveleire.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span>- Chuck Palahniuk, Harcosok klubja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, mi a francot keresel ezen a helyen – oldalával dőlt a korlát hűvös vasának. A szer hiányától agresszív, türelmetlen és paranoiás. Félőrült állapotában nem egy vény nélkül felíratható szende szűzkislányra van szüksége. Nem tesz jót magának azzal, hogy a közelében akar tartózkodni. Kézfejével intenzíven végigsimított a száján, mint aki kicsordult nedvet próbál letörölni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Csakhogy ezek a<i> megvonás </i>első tünetei voltak. <i>A kurva életbe.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért mondod ezt? – tudta, hogy nem kellene feszegetnie a húrt. Tudta, hogy azzal tenne a legjobbat, ha visszamenne a faházba és megpróbálná kipihenni magát. De képtelen úgy egy területen tartózkodni valakivel, hogy nem tudja, <i>milyen ember</i> is valójában. És Isaac aurája pernyés, bűzhödt és szúrós. Az elővigyázatossága miatt jutott el idáig. Talán tud segíteni rajta. Talán még nem késő Isaac számára, hogy védőbástyát nyújtson neki. </div>
<div style="text-align: justify;">
Isaac fáradtan sóhajtott. Lehunyt szemekkel az orrnyergét dörzsölgette.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span>- Te is tudod, hogy itt valami nincs rendben. Itt… Mindenki cipel valami keresztet – a szavakat alaposan megrágta. Minden mondata után néhány másodperces, töprengő szünetet tartott, mintha azon morfondírozna, hogy valóban megossza-e valakivel a megfigyeléseit. A fejébe elviselhetetlen fájdalom nyilallt. – De nem kellene erről beszélgetnünk – úgy nézett körbe, mintha attól félne, hogy valaki figyeli kettőjüket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Muszáj, valakinek el kell mondanod <i>mit gondolsz.</i> Tudom, hogy abszurdul hangzik, de megbízhatsz bennem. Tíz órája vagyunk elzárva a külvilágtól és úgy érzem… Úgy érzem, nem biztos, hogy helyes döntést hoztam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De megmásíthatatlant. Talán… - újabb sóhaj hagyta el a száját. Önkéntelenül ráncba szaladt a homloka. – Talán nem kéne gondolkodnunk – rázta a fejét. Szóra nyitotta a száját. – Me… - reszketni kezdett. Hullámokban tört rá a rosszullét. Az elméje teljesen kizárta a külvilágot, a lány szavai már nem jutottak el a tudatáig. Transzba esett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> <i> </i></span><i>A fejük felett lógó lámpás sercegni kezdett, akár a lágyan munkálkodó tűz; pattogni, akár a nedves gerenda. Aztán, mintha valami szétfeszítette volna, millió szilánkra robbant szét. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Isaac megrázta a fejét, teleszívta a tüdejét levegővel. Füst szag terjengett. <i>De ez nem a valóság. Nem szabad, hogy újra megtörténjen. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Szétmorzsolta a cigarettacsikket és fésületlen, göndör hajába túrt. Küzdött a démonai ellen; olyan erővel szorította a gerendát, hogy ujjai elfehéredtek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Aludnod kéne – ellökte magát a hűs korláttól, jelezve, hogy indulni készül. – És ne gondolkodj. Bizonyára mindannyian paranoiásak vagyunk. De ugyan már. Mégis mi árthatna nekünk a világ szennyétől elzártan? </div>
<div style="text-align: justify;">
A kérdés ott függött a csípős levegőben. Megválaszolatlanul, egy utolsó akkordként az éjszakában.</div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #c27ba0;">∞</span><o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 18.4px;"><b> </b></span></span>A horizont vásznára akvarellfestékeket zúdítottak a lomhán ébredező első napsugarak; narancssárga, rózsaszín, lila árnyalatokban sziporkázott az új napra virradt természet. Az óceán lusta hullámzással mosta a homokos partot, az uszadékfákon pelikánok sütkéreztek, az égen lesben álló sirályok keringtek. </div>
<div style="text-align: justify;">
A dzsungel lakói is felélénkültek; majomcsaládok veszekedésétől volt hangos az erdő, énekesmadarak hirdették igéjüket, vadászó emlősök mancsainak surranásai tartották félelemben a rejtőző zsákmányállatokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
A <i>Pantheonban</i> olaj sercegett a tűzön, benne tenyérnyi tükörtojások barnultak; víz csobogott a zuhanyrózsából, alatta egy szikár férfitest ácsorgott; poharak koccantak, bennük tonik gyöngyözött; cigaretta parazsa izzott, hogy aztán dús ajkak között lengedezzen.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://31.media.tumblr.com/33bdd07c202e2a5f437422057f4dd29e/tumblr_inline_nq068fdF5S1rfmocr_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="122" src="https://31.media.tumblr.com/33bdd07c202e2a5f437422057f4dd29e/tumblr_inline_nq068fdF5S1rfmocr_500.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=Edwsf-8F3sI">Feeling Good</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span>A reggelek varázslatos könnyedsége telepedett a vállakra. Az agysejtek még csipásan pihegtek a koponyákban, a békésen szendergő élővilág harmóniát permetezett szerteszét. Riley egy tányérra ejtette a lágy tükörtojásokat, kígyóuborkát szeletelt mellé és egy pohár tejjel az asztalhoz ült. Az esőerdőkről szóló képeskönyvet lapozgatta, miközben igyekezett úgy fordulni az étellel, hogy a többi korgó gyomor ne csaphasson le rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
Callaghan vízpermettől fénylő felsőtesttel, derekára tekert törölközővel sétált át a helyiségen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne aggódj, hercegnő, senki nem akarja megdézsmálni a diétás étked – jegyezte meg anélkül, hogy egy pillantással is illette volna a szólítottat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Öltözz fel, undorítóan kockás a hasad – kiabálta utána egy cseppnyi iróniával hangjában, a pulton könyökölve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span>- Menjetek szobára, srácok – dünnyögte a terasz korlátján láblógázó Anja. A mentolos Marlboro olyan érzékien füstölgött vörös műkörmökben végződő ujjai között, hogy Lexnek minden önuralmára szüksége volt; a palástja fenntartásához. </div>
<div style="text-align: justify;">
Phoenix hörgése mindegyikük figyelmét elterelte. A zsörtölődő barnamedve felébredt tequila okozta téli álmából és legszívesebben fedezékbe vonultak volna pusztító másnapossága elől. </div>
<div style="text-align: justify;">
Isaac a napozóágyon feküdt. Fehér bőrét érzékenyen érintették még a gyengén tűző napsugarak is. Mutató – és középső ujja között egy körömnyi nagyságú, kerek pirulát tartott, a napkorong elé emelve forgatta. A külvilág, mintha csupán illúzió lett volna számára; nem törődött vele. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán a nevén szólították. Sokszor egymásután kántálták. A zsebe mélyére süllyesztette a pirulát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor felért, egy méretes kartondoboz feküdt az üvegasztal közepén. Mind a hatan körülötte álltak, de csak akkor nyithatták ki, ha ő is jelen van. Csatlakozott a furcsa szeánszhoz, mire Roman feltépte a gondosan leragasztott szigetelőszalagot és szétnyitotta a fedelét. Összehajtogatott ruhák feküdtek egymáson. Őszinte csodálkozás jelent meg az arcokon. Riley széthajtotta az első darabot. Egy fehér vászonból készült matrózblúz, ami térdkalácsig érő sötétkék ceruzaszoknyában végződött. Ívelt szemöldöke a homloka közepéig szökött. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Iskolai egyenruha – segítette ki Meredith lekezelő hangot megütve. – Biztos van hozzá magyarázat, hogy miért kaptuk – előrehajolt. A dobozba túrt, ahonnan egy kártyát húzott elő. Megköszörülte a torkát, mielőtt felolvasta volna:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Öltsétek fel az egyenruhákat, mert az iskolapadok üresen várják a tudatlan diákokat, hogy ismertessék a játékszabályokat.” </i></div>
<div style="text-align: justify;">
A hét szempárból értetlenség tükröződött. Szinte egyszerre szegezték tekintetüket a boltív alatt jelentőségteljesen ácsorgó fekete férfiakra. Testet öltött a félelem.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #c27ba0;">∞</span></span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nincs "jutalom", nincs</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"büntetés" - csakis</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>következmény van.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Anja a katedrán állt, kezében reszketett a papír, hangja meg-megbicsaklott olvasás közben. Két számmal nagyobb felsője telt alakot és gyámoltalanságot kölcsönzött számára. Szeméből kétségbeesés tükröződött. Segélykérő pillantásokat lövellt, de a többiek éppen olyan tehetetlennek bizonyultak, mint ő maga. Az egyetlen dolog, amire koncentrálni tudtak, hogy megértsék, <i>mi történik velük.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></i>- Azt állítottátok, ártatlanok vagytok. Elhitettétek magatokkal, hogy mindaz, amit a múltban elkövetettek, csupán <i>önvédelem</i> volt. Sérelem ért benneteket, így hát bosszút álltatok. Bosszút. Mily édes ez a szó. Most én ízlelem. Nektek csak a keserűség maradt. Már tudjátok mit éreztek az áldozatok. A keserű ízt a szájukban. Mielőtt meghaltak. Vagy bezártátok őket testük börtönébe. Felmentettétek magatokat. Netán a lelkiismeretetek a legfelsőbb bíróság? De ha, nem követetek el bűnt, amiért a pokol várna rátok, akkor miért menekültök a büntetés elől? Ti sétáltatok be ebbe a börtönbe. Én csupán rátereltelek benneteket a helyes útra. A Megtisztulás útjára. Gyilkosok vagytok, kárhozottak, hazugok és önzőek. Isten megveti az ilyen embereket. Nem tűri, hogy a Föld levegőjét szívjátok. Én megteremtettem Nektek a Paradicsomot. Rajtatok áll, hogy esztek-e a Tiltott Gyümölcsből. Az Éden Kert mindenkit felemészt majd, idővel. Végül csak egyetlen maradhat életben; aki eleget vezekelt bűneiért. – Anja ridegen ejti ki a szájába erőszakolt szavakat. Szembe köpné saját magát, holott tudja: ezek nem az ő gondolatai. Egy bomlott elme agyrémét közvetíti. A láthatatlan hurok – <i>a lelkiismerete? a józan esze?</i> - egyre szorul a nyakán, alig kap levegőt. – Egy rendszer csak akkor működhet tökéletesen, ha szabályok erősítik a talpazatát. Jól figyeljetek. A szabályzat bármely pontjának megsértése szankciókat von maga után.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://media.giphy.com/media/ESxVxc9HttIDm/giphy.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="88" src="https://media.giphy.com/media/ESxVxc9HttIDm/giphy.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=GgaTrcYz4ZU">Run This Town</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span>A sárgás papíron elfogytak a fekete tintával írt betűk. Egy bőrkötésű, vékony könyv feküdt előtte. A falnál álló néger a padok felé intett a fejével. Miután Anja helyet foglalt az egyik hideg fapadon, a férfi Phoenixre intett a fejével, aki vonakodva emelkedett fel. Ha egy pillantással ölni lehetne, az afrikai holtan rogyott volna össze. De életében először Phoenix olyan tehetetlen volt, mint egy rongybaba, akit zsinóron rángatnak. Düh feszegette ereit. </div>
<div style="text-align: justify;">
A korhadó katedra talpazata nyikorgott súlya alatt. Kényelmetlenül fészkelődött a ráfeszülő ingben és köpenyben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span>- <b><span style="color: #93c47d;">A 2013. évi I. törvénycikk, 4. §</span></b> A Polip Sziget területét, az összekötő mólón és a tengeren keresztül elhagyni és a kijelölt határokon kívül tartózkodni, mindennemű felügyelet nélkül, szigorúan tilos és súlyos következményeket von maga után. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: #93c47d;">5. § </span></b>A lakos egyetlen menekülési lehetőségként szabadon választhatja a <i>halált</i>, ezzel felmentheti magát mindennemű megpróbáltatás alól. Más kiút nem létezik. A szökés a Szigetről semmiféle eszközzel nem kivitelezhető. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i><b><span style="color: #93c47d;">7. §</span></b> Lázadást, vagy bárminemű összeesküvést szítani tilos! Bárki, aki buzdítani próbálja társait, vagy csupán elméleteket gyárt, bűnösnek számít. Eszerint jár el ellene a törvény. </div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><b>11. §</b></span> Élelemhez csupán bizonyos kiváltságok megszerzésével lehet hozzájutni. A kiváltsággal felruházott egyed nem oszthatja meg élvezeti cikkét társaival, és társai sem erőszakkal, sem csellel nem foszthatják meg tőle. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: #93c47d;"> 11./2. §</span></b> Az étkezést érintő törvénycikk kikerülését egyetlen módon engedélyezi a jogszabály. Az a személy, aki képes olyan szintű fájdalmat okozni egy társának, hogy az érintett száz feletti decibelnek megfelelő kínordítást hallat, az erőszakot alkalmazó alany huszonnégy órában bármennyi táplálékot a szervezetébe juttathat. Az atrocitás bármiféle eszközzel kivitelezhető. A paragrafust kijátszani tilos és következményeket von maga után. </div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><b>12. §</b></span> Ellenben minden egészségre káros élvezeti cikk büntetlenül, szabadon fogyasztható. {Dohány, szeszes italok, gyógyszerek (…)}</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><b>17. §</b></span> Arra a játékosra, aki ellenállást mutat egy kiszabott feladat elvégzése előtt, büntetést róhat ki a küldetést ismertető rabszolga. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: #93c47d;">19. §</span></b> Mindennemű testi érintkezés, szexualitás, erőszakos közösülés, vagy szadizmus szabadon, következmények nélkül elkövethető a Sziget területén belül, illetve a feladatok során. </div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><b>23. §</b></span> Arra a személyre, aki feladat keretein kívül gyilkosságot követ el, legyen az akár előre megtervezett, vagy szerencsétlen baleset, halálbüntetés róható ki. </div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><b>28. §</b></span> Az esőerdő állat – és növényállományát háborgatni tilos.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span><b><span style="color: #93c47d;">30. §</span></b> A Sziget kormányzója köteles betartani a szavát és az egyedüli túlélőt saját költségén elbocsátani a Valhalláról, mi több: jövője felett semmi jogon nem rendelkezhet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"><b>31. §</b></span> A törvény szövegét a következő záradék rekeszti be: <i>„Ezt a törvénycikket, mint az Imperátor akaratát, mindenki köteles megtartani”.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Phoenix kiszáradt torokkal lépett hátra. Végignézett társain. Szemében, mintha tűz égett volna, elszántság tükröződött. Nem azért jött ide, hogy meghaljon.<i> Pusztít, ha kell, hatalmasan, irgalmasan, hadd legyen vége, mielőtt elkezdődne. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Egymást nézték. Arcukon rettenet ült. Fejükben átértékelődtek a múltban történtek. Többé már nem bíztak meg a mellettük ülőkben. Ellenségekké váltak. Az lett a természetes, ha egymás halálát akarják. Egytől-egyig túl akarták élni. De végül azonban csak egy maradhat életben. És, hogy mit nyer? A szabadságát. </div>
<span style="color: #c27ba0;"><br /> </span><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #c27ba0;">∞</span><o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></b>Meredith a labirintusban töltött idő hetvenegyedik órájában összeakadó lábakkal, a szapora levegővételtől erősen szúró mellkassal, csapzott elánnal rohant az életéért. Phoenix úgy vágtatott utána, mint egy fáradhatatlan vadállat. Félmeztelen testét több rétegnyi, rászáradt sár fedte, hajszálai csimbókokban ültek a fején. Szájából habzó nyál fröcsögött. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
- Megdöglesz, hülye ribanc! Meg… Döglesz… Te Picsa! – zihálta sípoló tüdővel.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span>Semmi nem akadt a három napban, aminek hasznát tudta volna venni az ölésben. Semmi fegyver, csupán a vegetáció és a humusz amerre a szem ellát. A saját testnedveit itta, mikor jelentkeztek a kiszáradás első jelei. Napokig torka szakadtából ordított: <i>gyere elő, hol bujkálsz?</i> Először erőszakos módszerekkel igyekezte megfélemlíteni a lányt. Megfenyegette, hogy ha megtalálja, kibelezi, felfalja, szétrúgja a fejét… Mikor ez nem hozta meg a kívánt eredményt hízelegni kezdett: <i>gyere elő, majd együtt megoldjuk; nem lesz semmi baj. </i>Aztán többször eljátszotta a saját haláltusáját. Mindhiába. </div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith túl okos volt. Nem lehetett átjárni az eszén holmi olcsó trükkökkel. Phoenix csak nehezen vallotta be magának, de most az egyszer <i>félt egy lánytól</i>. A félelem talán nem is a legmegfelelőbb szó rá. Inkább tartott tőle. Utálta a meglepetéseket, amiket tartogathat számára.</div>
<div style="text-align: justify;">
De ahogy rohant utána és a rekeszizmai jóformán kiszakadtak a mellkasából, az adrenalin pedig idilli képekkel kecsegtette, a levegőben szinte érezte <strike>a győzelem</strike>, a halál mámorító illatát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A nyers erő úgy is győzedelmeskedni fog, bébi.</div>
<div style="text-align: justify;">
És ebben a pillanatban szétnyílt a föld a lábai alatt. Úgy nyelte el, mint a pokol kénköves bugyra. A gödör méreteit tekintve fel sem vette a versenyt az ő paramétereivel, de éppen elég nagy volt ahhoz, hogy meggátolja a tovább haladásban. Hasra esett, a föld úgy rezgett alatta, mintha sziklafal omlott volna le. </div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith körmei alatt szinte világított a föld. Minden nap ásott egy kicsit és csak erre a pillanatra várt. A macit a málnásba effektusra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith karnyújtásnyi távolságban térdelt le elé. </div>
<div style="text-align: justify;">
És ekkor olyan hirtelen ért véget, ahogyan elkezdődött. </div>
<div style="text-align: justify;">
Néger rabszolgák rontottak be a sövényen keresztül. Meredith úgy érzékelte az egészet, mintha lassításban történne: nem akarta elhinni, hogy így ér véget. Erőszakkal felrántották a földről. Veszetten igyekezett szabadulni az erős karok fogságából. Harapott, karmolt, rúgkapált, akár egy <i>őrült. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán tűt döftek a nyaki artériájába. </div>
<div style="text-align: justify;">
Életben maradt. De Phoenix is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez rosszabb, mintha megölte volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mert így együtt kell vele élnie. </div>
<div style="text-align: justify;">
És nap, mint nap szembe kell néznie azzal az átható gyilkos pillantással. </div>
<div style="text-align: justify;">
Valaminek történnie kellett, hogy az Imperátor megszegte a szavát és mindkettejüket életben hagyta. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Valami szörnyűségnek kellett történnie.</i></div>
</div>
Skyler Wilsonhttp://www.blogger.com/profile/16275919425516223427noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7613483830072817420.post-29379192479198462432016-01-17T09:22:00.000-08:002016-08-14T08:51:12.193-07:002. Sikoly - Az Ördög Kedvenc Játszótere<div align="center" class="MsoNormal">
Édeseim!</div>
<div align="center" class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal">
Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan el fog érkezni a második fejezet publikálásának időpontja, de izgatottan osztom meg veletek az ominózus részt. Amihez röviden annyit fűznék hozzá, hogy ebben elétek festem a megmaradt három szereplő - Isaac, Meredith és Roman - rövid élettörténetét, megismerkedhettek a személyiségükkel és kaptok egy szeletnyi betekintést a Sziget világába. Biztos vagyok benne, hogy ez a fejezet is sok kérdést hagy maga után, de igyekszem az elkövetkezendő részekben kitölteni az űrt. Most pedig feltenném a kérdést (kérdéseket), ami nagyon foglalkoztat: <i><b>Hozzátok melyik szereplő áll legközelebb a hét közül? Kik azok, akikkel leginkább azonosulni tudtok, vagy akiket a leginkább megkedveltetek és kik azok, akikkel egyáltalán nem szimpatizáltok? </b></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal">
<b><span style="color: #93c47d;"><br /></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal">
<b><span style="color: #93c47d;">Nem utolsósorban nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez érkezett visszajelzéseket, mind nagyon-nagyon jól esett nekem! Köszönöm, hogy támogattok! :)</span></b></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
FIGYELEM: a történet korhatáros kifejezéseket és a nyugalmat megzavaró jeleneteket tartalmaz*</div>
<div align="center" class="MsoNormal">
<i><br /></i>
<i>Jó olvasást: Skyler</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal">
<i><br /></i><span style="font-family: "haettenschweiler" , "sans-serif"; font-size: 58.0pt; line-height: 115%;">Második
Sikoly</span></div>
<br />
<h3 style="text-align: center;">
<i style="font-weight: normal;">„Az érzelmek önmagukban se nem jók, se nem rosszak, morális értelemben semlegesek. Tetteink által nyernek jó vagy rossz, erényes vagy bűnös minősítést."</i></h3>
<span style="color: #93c47d;"><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 18pt; line-height: 115%;">
2013. 08. 27, Blue Island Avenue, Chicago, Illinois,
Amerikai Egyesült Államok</span><!--EndFragment--> </span><br />
<o:p></o:p><br />
<div>
<div style="text-align: justify;">
Nyomasztó légkör telepedett a sötétségbe borult szobára. Az átázott papírzacskókban romlott ételmaradékok, a szék háttámlán szennyes holmik tornya, a zsíros kéznyomatokkal tarkított üvegasztalon hamutól roskadozó műanyagtálak és összenyomott féregként heverő cigarettacsikkek tették még barátságtalanabbá az enteriőrt. A foltos, szakadozott, khakiszínű kanapén egy ember egykori maradványa feküdt: zsírtól összetapadt, göndör hajtincsek; kikapart pattanásokkal tarkított, viseltes arc; pandaszerű, beesett szemek. Remegő kezében egy olcsó öngyújtó kékes-narancsos lángja vibrált.</div>
<div style="text-align: justify;">
Isaac Blackwood megbabonázottan, kitágult pupillákkal szemlélte az arcára árnyékot vető, táncoló lángot. Kevés dolog annyira káprázatos és annyira pusztító erejű, mint a tűz. Maga előtt élt a kép, ahogy az öngyújtó a kárpitra hullik, ami azonnal lángra kap, ez pedig beindítja a könyörtelen láncreakciót: a lángnyelvek először a padlószőnyegen terjednek szét, majd belekapnak a földig érő sötétítőfüggönybe, a tűz átterjed a fabútorokra, végül teljesen elzárja a menekülés útvonalát. Tisztán hallotta a kétségbeesés velőtrázó sikolyát, a tehetetlenül rúgkapáló kisbaba sírását, a palák tűzijátékszerű pattogását, ahogy egy élet munkája válik porrá és hamuvá. Mert végül mindannyian úgy végezzük, egy erősebb széllökéssel elszálló hamukupacként. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq7LE2RI9QxyoSKQ0Pb3be0eIDlS2snd90XQ-Y4t5ztDo9QtuTH2YrcVhSua8HhReMxiCfKmWh9kaAQt2PpFXCjsNknKH837o6XecKLWQOUyooZVLvFgtBBbAq_2sed7lWJ94BA3ztM-0/s1600/tumblr_mvet62pVFK1rk2rfno1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="100" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq7LE2RI9QxyoSKQ0Pb3be0eIDlS2snd90XQ-Y4t5ztDo9QtuTH2YrcVhSua8HhReMxiCfKmWh9kaAQt2PpFXCjsNknKH837o6XecKLWQOUyooZVLvFgtBBbAq_2sed7lWJ94BA3ztM-0/s200/tumblr_mvet62pVFK1rk2rfno1_500.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=gkime9M4z34">Bullet Train</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Százféleképpen tud katasztrófát okozni. A kémia – és technikaórák, Chuck Palahniuk könyve<i> (persze a fagyott narancslé és a benzin koncentrátumával soha a büdös életbe nem alkotsz napalmot)</i>, a jótét internet, a saját kísérletek. Egy normális ember meglepődne mennyi hétköznapi dologból állítható elő olyan pusztító fegyver, ami képes akár több méteres tornyokat egyenlővé tenni a semmivel, csupán egy boltozat és több évszázadnyi fájdalmas emlék marad nyomán. Az emberek azt hiszik csak Isten képes egyszerre adni és elvenni valamit, de bárki lehet Megváltó, ha elég akaraterő szorult belé. És Isaac tudta, hogy bármire képes egy kis kezdőlökettel, amit a jótét drogok, pirulák és az alkohol biztosít számára. Más már nem maradt neki, mindenki undorodott tőle, még a tulajdon családja is. Úgy tettek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mintha Isaac szobája csupán egy sufni volna, amit csak akkor nyitnak ki, ha nagyon szükséges. Egyedül a húga, Elizabeth volt képes odaadást mutatni felé, de ő nagyon ritkán jött haza a kollégiumból, jóformán csak kéthetente hétvégén és akkor is jobban szerette a barátaival eltölteni az időt, mint a<i> „beteg, abnormális, agresszív” </i>bátyjával. </div>
<div style="text-align: justify;">
Voltak idők, mikor teljesen semmitmondó jelzőkkel illették<i> „csendes, közönyös, furcsa”</i>, de ezeket még jobban rühellte. Chicagóban az ő generációja szerint, aki kicsit is másképp gondolkodik az átlagnál, az egy nem erről a bolygóról származó, különös lény. Ha nem úgy öltözködsz, mint Zac Efron az olcsó vígjátékokban, vagy nem használsz olyan szavakat, mint<i> „menci, tirpák, pls”</i>, akkor emberszámba sem vesznek. Kitaszított leszel, egy megtűrt senki. </div>
<div style="text-align: justify;">
De nem számít mit gondoltak róla akkoriban. A halottak már nem gondolkodnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szentül hitték, hogy a<i> „chicagói mészárlás éjszakája”</i> bűnösei régen valamelyik messzi szigeten süttetik a hasukat, eszükbe sem jutott gyanúba keverni az életben maradt áldozatokat. Köztük Isaacot sem. Pedig a nagybetűs JACKPOTOT ütötték volna meg vele. Az emberek hajlamosak erre: feladják egy lépéssel a célvonal előtt és visszagurulnak vagy fél métert, mire azonban ismét észbe kapnak, útjukat egy áthatolhatatlan ajtó zárja. Mindig csak egy valódi lehetőség kínálkozik, a többi csupán könyöradomány, a szánalom egy népszerűsített válfaja. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ő nem vált gyilkossá azzal, hogy megölte azt a kilenc némbert és a tizenegy amerikai focista köcsögöt. Hőssé vált, mert megmentette a világot ezektől a söpredékektől. Valahogy az a hangocska a fejében, nevezzük nevén, a lelkiismerete, mégsem hagyta nyugodni. Ő azonban kijátszotta. Megtalálta a menekülési útvonalat a pokolból. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az első találkozást rosszul élte meg. A szertől erősen szédült, elviselhetetlen émelygés lett úrrá rajta, úgy érezte, mintha elvesztette volna a kontrollt a teste felett. Szürreális élmény volt, nem kifejezetten a szó jó értelmében, de különlegesnek találta. Aztán egyre inkább hozzászokott a szervezete az idegen anyagokhoz. Végül a függőjükké vált, áthatolhatatlan falú toronyszobába zárták, miközben egy tűzokádó sárkány őrizte rabságát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Megismerkedett a démonaival. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Azóta minden hónapban „lelkes” látogatója az állami kórháznak, és minden kibaszott hónapban ott libeg az a nyüves pókháló a toxikológia bejárata felett. Olcsó légyirtó vagy szar személyzet?! Isaac mindig ezen gondolkodik, mikor már „tisztán”, a mellette sértődötten vonuló anyjával elhagyja a kórházat. Ilyenkor mindig körülbelül negyven-ötven percig tart a józansága, egészen, míg újra el nem nyeli a szobája jótékony sötétsége.<br />
<br />
<a name='more'></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<b style="font-family: "times new roman", serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="color: #c27ba0;">∞</span></b><br />
<b style="font-family: "times new roman", serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
A vasárnapi ebéd szent. A vasárnapi ebédnél az egész család helyet foglal az ovális, mahagóni asztalnál és elfogyasztja a több fogásból álló lakomát. Bár a desszertnél már mindenki megcsömörlik, ez Donna Blackwoodot egy cseppet sem érdekli. Csak sürög és forog a rengeteg előre elkészített süteménnyel, miközben eljátssza, hogy mennyire tökéletes a családja. </div>
<div style="text-align: justify;">
Férje, Thomas mindig is biztos volt benne, hogy a kislánykori elképzeléseit próbálja megvalósítani és még véletlenül sem ejtett megjegyzést arról, hogy valójában mennyire nem mesébe illő a családja. </div>
<div style="text-align: justify;">
Thomas egyébként nem az első férje. Tudomása szerint ő a negyedik a sorban, a legfiatalabb királyfi és egyik gyerek sem az övé. Sem a mindenben tehetséges Elizabeth, sem a kis Mike, és hál’ istennek, a kettyós Isaac sem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Minden vasárnap délben szembesülniük kell azzal, mennyire különböznek egymástól, és hogy mennyire rühellik a másikat. Ebből Donna persze mit sem érzékel, ő a saját utópikus univerzumában ringatja magát a boldog család eufóriájától részegen. </div>
<div style="text-align: justify;">
És az emberek nem értik, hogy Isaac miért gyűlöli annyira a vasárnapokat.</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor végre felemelkedhetett az asztaltól, reménykedve igyekezett a szobájába, de sietségétől szárnyra kapott a pulton heverő szórólap, ami lehulló levélként landolt lyukas zokniján. Felemelte a cetlit és végigfuttatta rajta vérhálós szemeit.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
</div>
<table align="left" border="1" cellpadding="0" cellspacing="0" class="MsoTableMediumGrid1Accent3" style="border-collapse: collapse; border: none; margin-left: 4.8pt; margin-right: 4.8pt; mso-border-alt: solid #B3CC82 1.0pt; mso-border-themecolor: accent3; mso-border-themetint: 191; mso-padding-alt: 0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-table-anchor-horizontal: margin; mso-table-anchor-vertical: paragraph; mso-table-left: center; mso-table-lspace: 7.05pt; mso-table-rspace: 7.05pt; mso-table-top: 10.8pt; mso-yfti-tbllook: 1184; width: 588px;">
<tbody>
<tr style="height: 200.3pt; mso-yfti-firstrow: yes; mso-yfti-irow: -1; mso-yfti-lastrow: yes;">
<td style="background: #E6EED5; border: solid #B3CC82 1.0pt; height: 200.3pt; mso-background-themecolor: accent3; mso-background-themetint: 63; mso-border-themecolor: accent3; mso-border-themetint: 191; padding: 0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; width: 441.3pt;" valign="top" width="588"><div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "unthrift second personal"; font-size: 36.0pt;">Valhalla</span><b><span style="font-family: "asgalt"; font-size: 42.0pt;">Tour<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">„Töltsön
el egy nyugodt hetet a világ zajától távol, egy újonnan felfedezett szigeten
a Csendes-óceán szívében! Az első hét jelentkező kedvezményes áron lehet
részese ennek a különleges, last minute vakációnak! Ne hagyja ki ezt a
páratlan lehetőséget!”<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; mso-bidi-font-weight: bold;">Hívja a kártya
hátoldalán lévő számot, ahol ügyfélszolgálatunk felveszi Önnel a kapcsolatot!<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<b><span style="font-family: "unthrift second personal"; font-size: 24.0pt;">Reméljük
készen áll élete legemlékezetesebb kaland-túrájához!<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
</td>
</tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Ekkor Thomas bekapcsolta a falra szerelt televíziót, amin felvillant a bemondónő keskeny, sminktől csillogó arca és dallamos hangján közölte az aznapi szenzációt:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> „Újra megkezdődött a nyomozás a „chicagói mészárlás éjszakájával” kapcsolatban, mivel újabb terhelő bizonyítékok kerültek a rendőrség kezébe, amik megerősítik a gyanúsított két brazil férfi ártatlanságát! Harris polgármester arra kérte az érintetteket, hogy ismét jelenjenek meg a rendőrkapitányságon, hiszen minden bizonyíték sorsfordító lehet! Hamarosan pedig bemutatjuk Sharont, a vízilovat, a Chicagói állatkert újonnan érkezett lakóját!”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
És minden szempár, aznap először, Isaacre szegeződött. Nem azért, mert imádja a vízilovakat. Hanem azért, mert ő lesz az első, akinek újra és újra végighallgatják a történtekkel kapcsolatos mondókáját. Ő lesz, aki ismét szégyent hoz a Blackwood családra.</div>
<div>
<br /></div>
<span style="color: #93c47d;"><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 18pt; line-height: 115%;">2013. 08. 27, S Cicero Ave, Chicago, Illinois,
Amerikai Egyesült Államok</span><!--EndFragment--><span style="color: #93c47d;"> </span></span><o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith észrevétlenül a falon függő órára pillantott, miközben egy barátságos, <i>„üdvözlöm Önöket a Sundayben”</i> mosoly kíséretében megállt a legtávolabbi asztalnál. Három sötét szempár meredt rá, arcukra idétlen vigyor ült ki. Az ablaknál helyet foglaló férfi kissé előrehajolt, az asztalra könyökölve tanulmányozta a szegényes választékkal szolgáló étlapot. Különös, szinte vészjósló kisugárzásuk körülölelte a tanácstalanul, egyik lábáról, a másikra helyezkedő Mereditht. Kivétel nélkül motoros szerelést viseltek: fekete bőrgúnya fedte termetes testüket, csupán kreolszínű nyakukat, illetve kemény vonású arcukat tették közszemlére. A lányt rossz előérzet kerítette hatalmába, a hangszálait pedig mintha gúzsba kötötték volna, egy hangot sem tudott előpréselni magából. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megköszörülte a torkát, mintha ezzel megtörhetné a kínos csendet, de akárha légy szállt volna le környezetükbe, a fickók nem voltak hajlandóak tudomást venni a jelenlétéről. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://33.media.tumblr.com/de0834f8311bb456ccc4899828f01d71/tumblr_n1mkghXfFJ1trdrjoo8_r1_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://33.media.tumblr.com/de0834f8311bb456ccc4899828f01d71/tumblr_n1mkghXfFJ1trdrjoo8_r1_250.gif" height="121" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=hT_nvWreIhg">Counting Stars</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
- Eldöntötték már, hogy mit szeretnének rendelni? – egy levegővétellel préselte ki a szavakat magából, hangjából fáradtság tükröződött. </div>
<div style="text-align: justify;">
A bal oldali körszakállas, tetovált arcú ráemelte szórakozott tekintetét, szeme alkoholmámortól csillogott, ajkán harapásnyom virított. Negédes, gúnyos mosolyt villantott, Meredith pedig egyre kényelmetlenebbül érezte magát az okkersárga miniszoknyában és a piros gallérú matrózblúzban, ami a büfé dolgozóinak megkülönböztető öltözékeként szolgált. Meredith soha nem értette miért kell mustáros flakonként járkálnia az asztalok között, fején béna csákószerű sapkával. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyre türelmetlenebbül dobolt tollával a jegyzetfüzetén. Még fél óra zárásig, az éjszaka sötétje vészterhesen borult a kivilágított aprócska gyorsétteremre. Az egyik sarokasztal kivételével a hely üresen kongott, az ott ücsörgő lány barátnői pedig hamarosan megérkeznek, hogy együtt menjenek a közeli <i>Midnight Blue </i>clubnyitó bulijára. Képtelenség volt nem hallani az ingerült telefonbeszélgetéseket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lassacskán verejtékszagú, fojtogató kétségbeesés öntötte el. </div>
<div style="text-align: justify;">
Végül a körszakállas mély basszusa rántotta ki a merengésből. A szíve hevesen kezdett verni, szinte a nyakában dobogott. <i>Visszanyelte.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Csirkemelles hamburger, sült krumplival és fűszeres-paradicsomos mártással, meg egy Heineken lesz, <i>csibém</i> – dörmögte nehézkesen pörgő nyelvvel, a részegek különleges akcentusával. Társai hasonló „diétás” menüt rendeltek, aztán elsütöttek pár obszcén poént, amiken Meredith kötelességtudóan mosolygott, de a fejében legalább ötféleképpen tette ki a szűrüket. </div>
<div style="text-align: justify;">
A pulthoz vonultában szinte lyukat égetett a hátába a mozgását követő három éhes szempár.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bekopogott a konyhát elválasztó ablakon, ahol Jay átvette tőle a nap utolsó rendelését és véghajrát produkálva el is kezdte az ételek készítését. </div>
<div style="text-align: justify;">
A gömbkristályként pompázó Hold ezüstös fénye megcsillant a tálcán sorakozó sörösüvegek nyakán, miközben Meredith a tálcával egyensúlyozva igyekezett vissza a nyomasztó légkörű asztalhoz. Hacsak beleszippantott a párás levegőbe, megrészegült a sör – és whisky erjesztett szagegyvelegétől. Legszívesebben a poharakra ürítette volna gyomrának szegényes tartalmát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a bűz mindig felvillantja előtte azt a kárhozatba illő péntek estét, mikor belelökték a pokol első bugyrába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egész testén remegés futott át, csak a szerencsén múlott, hogy nem landoltak a földön az italok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Minden erejével azon volt, hogy gátat szabjon az emlékei rohamosan közelgő, mindent elsöprő áradatának, de olyan erősen uralkodott el rajta a pánik, hogy képtelen volt megállítani az agyát megrohamozó, túlságosan éles, részlet gazdag emlékképeket. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Démonai újra felbukkantak és betöltötték az ürességtől kongó termet.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 18.4px;"><i> </i></span></span>Fullasztó nyáréjszaka volt, a nyitott ablaknál a nyári szellő lágyan táncoltatta a függönyt, kabócák csiripelő éneke töltötte meg a sötétségbe burkolózott szobát. Meredith álmatlanul forgolódott az ágyában, takarójából kibogozhatatlan gombócot gyűrt, párnái szerteszét hevertek körülötte a padlószőnyegen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szüntelenül a másnapi szóbeli vizsgáján kattogott az agya. Újra és újra átrágta magát az anyagon, főként a francia forradalmat és a vércsoportok öröklődését ismételgette. A leglényegtelenebb kérdésekre is tökéletesen tudta a választ. Soha nem okozott számára akadályt a gimnázium, olykor még a tanárokat is képes volt zavarba hozni a tudásával. Nem volt olyan kérdés, amire ne tudott volna helyes válasszal szolgálni, úgy működött az agya, akár egy internetes kereső. </div>
<div style="text-align: justify;">
Gyakran azzal heccelték, hogy egy lexikon lapul a fejében, holott csak eidetikus memóriával áldotta meg az ég, aminek tudományos magyarázata annyit tesz, hogy az ezzel a képességgel rendelkező személy képes képeket, hangokat, tárgyakat extrém pontossággal, tömegesen, emlékezetből felidézni. A köznapi emberek egyszerűen csak <i>zseninek</i> titulálják a magafajtát, olyannak, aki csupán egyetlen dologgal képes lenyűgözni a körülötte élőket: a tudásával. Ellenben a szociális élete egy kudarc, képtelen beilleszkedni embertársai közé és kapcsolatokat kialakítani. Nos, Meredith soha nem titkolta kívülállósságát, azonban nem is próbált feltűnést kelteni a különlegességével. Nem végezte el idő előtt az iskolát, nem szigetelte el magát a közös programoktól sem. Átlagos szeretett volna lenni, akinek az agya és a szíve verseng a döntéshozatalok előtt, aki képes hibázni egy matek feladványban, akitől nem rettennek meg a fiúk. </div>
<div style="text-align: justify;">
De bele kellett törődnie, hogy ez az ő esetében egyenlő a lehetetlennel. Sok mindenen tud uralkodni az ember, például az érzésein, a cselekedetein, de az elme manipulálhatatlan. Mereditht gondolatok tömkelege kínozza, a saját agyának a rabja, képtelen csak egy percre is kikapcsolni a folyton kattogó fogaskerekeket. </div>
<div style="text-align: justify;">
A bal oldalára fordult, a takarót lerúgta magáról és az éjjeliszekrényén fekvő digitális óra zölden villogó kijelzőjére meredt: 01:21. Felnyögött, az arcát a párnába temette és ekkor ütötte meg fülét az első zaj. </div>
<div style="text-align: justify;">
Fémes csattanások sorozata szűrődött fel az utcáról. Hosszú ideig visszhangzott Meredith fejében, mielőtt végleg elhalt volna. A közelben lévő kutyák is felneszeltek a zajra, egyre több példány csatlakozott az ugatóláncba, igyekezve felhívni az emberek figyelmét a közelítő vészre. </div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith gyomra görcsbe rándult, hirtelen minden testrésze szörnyen nehéznek bizonyult, mintha súlyt kötöttek volna rájuk. Teljesen ledermedt. Mióta szemtanúja volt a szülei kegyetlen meggyilkolásának, a legapróbb dolgoktól pánik uralkodott el rajta. A rohamok a legváratlanabb pillanatokban törtek rá, elég volt egy hangosabb zörej vagy egy rossz hír és többé nem tudott uralkodni a testén. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felhúzott térdeit átkarolta és erőszakkal szorította össze a szemeit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ha nem látod, nem is létezik. Ha nem látod, nem is létezik.</i> Fém ütközött fémnek, lánc csörgött, beszédfoszlányokat szállított a lágy szellő. <i>Francba. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Minden átkozott este, mikor álomra hajtaná a fejét, felvillan előtte a groteszk, keskeny arc, a mandulavágású szemek, a gyér szakáll, a szoros lófarokba fogott, ébenfekete, ápolatlan haj. Az alkoholtól és dinnyés rágótól bűzlő szájszag, a nikotintól elsárgult csálé fogak, a folyton felé repkedő tűhegynyi nyálcseppek. Az anyja fejéhez fogott Walther P99-es pisztoly. Oldalán egy belegravírozott monogram örökké beleégett az akkor tíz esztendős Meredith agyába. A. W. <i>Axel Wilde.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az újra és újra megismételt, selyempapírba csomagolt kérdések megőrjítették. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon kicsi voltál még akkor, mikor az apád üzletet kötött velem, de tudom mennyire különleges vagy – bátorítónak szánt vicsorításától könnyek gyűltek a lány szemeibe. – Ha elmondod azt a kurva számlaszámot, ígérem, nem esik bántódása édesanyádnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith már kisgyerekként tudta milyen emberekkel szövetkezett az apja. Undorító, mocskos fajzatokkal. Bűnözőkkel szőtt titkos viszonyokat. Ügyvédként az ember azt gondolná, hogy ennek így kell lennie, de John Ryan a kelleténél jobban beleásta magát a szövetkezetek piszkos világába. Korrupt szarháziként tartotta a hátát Axelnek és csapatának, egészen addig, míg meg nem csapta a lebukás szele. A presztízsét féltve pedig eszébe sem volt tovább falazni a maffiának. Úgy dalolt róluk, mintha elfelejtette volna milyen ronda halál vár rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
Brooklynból Kansasbe, onnan Philadelphiába, majd Dallasba költöztek, de az óvadék fejében szabadjára engedett Axel Wilde keze mindenhová elért, nem volt olyan hely a világban, ahová elrejtőzhettek volna a bosszúja elől. Elkerülhetetlen volt a véres megtorlás.</div>
<div style="text-align: justify;">
John halálában is ki szeretett volna baszni a maffiával, a saját gyilkosságát torolta meg azzal, hogy titkosított számlákra helyezte el Wilde vagyonának azon részét, amelyhez könnyedén hozzáférhetett. Egy bank Tahitin, egy a Fülöp-szigeten, egy Manarolán, egy Alaszkában. Mindegyikhez egy-egy húsz számból álló azonosítókód tartozott. John a lehető legbiztonságosabb játékot akarta játszani: az összes számot egy papírra nyomtatta, amit megmutatott az akkor hét esztendős, fotografikus memóriával rendelkező Meredithnek. Aztán megsemmisítette. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor egy este John nem tért haza a munkából, Gwendoline már tudta, hogy menekülnie kell. Igyekezett minél hamarabb összecsomagolni és a lányával elhagyni az Államokat, de nem maradt elég ideje. Axel Wilde éppen akkor toppant be, mikor kezében a csomagokkal és az akkor tíz esztendős Meredithel, feltépte a bejárati ajtót. Azonnal zokogásban tört ki. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán elkezdődött a tortúra.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 18.4px;"> </span></span>Meredith már jól tudta mi lett a sorsa az apjának, de nem akarta, hogy az ő hibája miatt lemészárolják az egész családját. Ő volt az egyetlen, aki megmenthette az anyját. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Picim, az első három is ment, már csak egy kell. Néhány számocska és anyuci újra szabad. Na, gyerünk – Meredithnek azonban fogalma sem volt az alaszkai számkódról. A kép ott élt előtte: a gyűrött papír a nyomtatott arab számokkal. Tele kilencessel és nyolcassal, a születési dátumával, az összesre emlékezett, de a papíron három város volt feltüntetve. Csupán három. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom – nyöszörögte. – Nem tudom az utolsót. Nem mutatta meg – kezdett elhatalmasodni rajta a kétségbeesés, ahogy anyja reményt sugárzó szemébe nézett. Összeszorult a szíve, de akkor sem tudta teljesíteni Wilde kérését. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne hazudj! – Axel most először emelte fel a hangját. Meredith látta mennyire közel jár ahhoz, hogy megtegye az utolsó lépést. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hazudok! Ennyi miért nem elég? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert az összes <i>kell.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
És ekkor meghúzta a ravaszt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Végül kiderült, hogy az utolsó bank tartalmazta a vagyon nagy százalékát. John Ryan még a halála után is egy önző rohadék volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azon az éjjel, a furcsa zajok érte jöttek a nagynénje lakásába. Axel Wilde megígérte, ha kiszabadul a börtönből, megtalálja. Megtalálja és élvezettel öli meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
Inezt, a hivatalos gyámját és férjét, Petert gyilkolta meg először. Meredithnek döntenie kellett mi a fontosabb. Végül önző módon a saját életét választotta, mikor a haláltusát kísérő sikolyoktól visszhangzó házban leosont a pincébe, onnan pedig az ablakon átpréselve magát elnyelte a hívogató éjszaka sötétje. A meredek lépcsőn lefelé haladtában, a folyton lecsúszó, eséssel fenyegető papuccsal küzdve, tárcsázta a segélyhívó vonalat. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://33.media.tumblr.com/860e48064a42a4a20a4904309f222506/tumblr_n9lnvyaBW71qf4v7ho4_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://33.media.tumblr.com/860e48064a42a4a20a4904309f222506/tumblr_n9lnvyaBW71qf4v7ho4_250.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=VDPnaTQF6Dw">Smoke And Mirrors</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
- Gyilkosság történt a <i>Belmont 176</i> alatti családi házban. Az elkövetők még a helyszínen tartózkodnak, kérem, siessenek – hadarta levegő után kapkodva, el-elszoruló torokkal, de a választ nem várta meg, a legközelebbi szemetesbe hajította a készüléket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az éjszakai lámpák halvány derengésében a szégyen megannyi hulláma söpört végig rajta, miközben botladozva futott a legközelebbi telefonfülkéhez, hogy felhívja Hanket. <i>Dilinyós Hank nagybácsit. </i>Az végső mentsvárát, amivel felhasználja a „vészhelyzet esetére tartogatott” kártyáját. Tudta, hogy az utolsó mezők egyikére lépett az apja játéktábláján, ahol már csak ő maradt életben, de még nem gyűrt le minden akadályt a győzelemhez. </div>
<div style="text-align: justify;">
Többé nem nézhetett vissza a floridai házra. Többé nem ringathatta magát idillikus álomvilágban. Folytatódott a kódjátszma Alaszkáért, <i>a pénzért, ami egy halott ember tulajdonát képezi az örökkévalóságon keresztül. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem talált értelmet az életében, mert mindenkit elvettek tőle, akit valaha szeretett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy, a neoncsövek kelepcéjébe szorult, motollaként berregő bogár haláltusája rántotta vissza a sivár valóságba. A disznó viccekből kifogyott, zavaros tekintetű férfiak lassan összeszedték sátorfájukat és néhány gyűrött bankót hagyva maguk után, kiléptek a szabad levegőre. Meredith a lustán lengedező ajtón keresztül addig figyelte koordinálatlan mozgásukat, amíg teljesen el nem nyelte őket az éjszaka sötétje.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 18.4px;"> </span></span>- Mára végeztünk, <i>Merida</i> – lelkesedett Jay, miközben a lány vállára ejtette a kezét. Intenzív zsír – és élesztőszagot árasztott magából, haja összekócolódott a szakácssapka alatt. Már az első találkozásukkor ráragasztotta a vörös loboncos mesefigura, Merida nevét, ami az évek során szívmelengetően hozzánőtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith megkönnyebbült sóhaj kíséretében dobta le fejéről a vászoncsákót, kiengedte lófarokba kötött rókavörös haját, ami díszfüggönyként omlott szeplős arcára. Jay egy középkorból itt feledett gáncs nélküli lovag, aki soha nem hagyja, hogy egy védtelen nő egyedül mászkáljon Chicago gázolaj – és kanszagú külvárosi utcáin. Meredith belebújt a vékony szövetkabátjába, megigazította az orrára csúszó szemüvegét, aztán a fiút követve kényelembe helyezte magát a kicsi Volkswagen Bogár anyósülésén. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hank málló vakolatú, lapos tetős házának sziluettje fokozatosan rajzolódott ki a vadul burjánzó növényzet takarásában, miközben Meredith az ingatag kövekből álló járdán igyekezett a bejárat felé, ahol Pam, a félig vak német juhászkutya feküdt a rongyos lábtörlőn. A lány felvont szemöldökkel nyugtázta a kint feledett állatot, hiszen Hank nagyon kevés dologhoz ragaszkodik annyira, mint az öreg kutyájához, aki végigkísérte viszontagságos évein. </div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith gyűlölte a városhatárban fekvő, mindentől elszigetelt koszfészket, de biztonságosabb helyet aligha találhatott volna a térképen, ahol elrejtőzhet a rá leselkedő veszély elől. </div>
<div style="text-align: justify;">
Legalábbis addig a percig ebben a hitben ringatta magát, míg be nem botorkált a sötétség uralta, penészszagú nappaliba és fel nem kattintotta a villanykapcsolót. A kopasz villanykörte kör alakú sugarában Hank fogadta, mint mindig, a rozoga fotelébe süppedve. Ölében egy felborított üvegből habzó sör csordogált piszkos nadrágszárára, feje a jobb vállára bicsaklott és férgek hemzsegtek meglékelt koponyájában. A nyakába egy táblát kötöttek: <i>Aki bújt, aki nem…</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith a szőnyegre roskadt, miközben úgy elemezte végig az aznap történteket, mint egy régi filmtekercset. Az arctetoválás. Az arccsonton fekvő tarantula. 2009-ben Wilde fegyvert szorongató kézfején pontosan ilyen tetoválás feketéllett. </div>
<span style="color: #c27ba0;"><br /></span>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<b><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #c27ba0;">∞</span><o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> <o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
A kikötő ingatag mólóján zsebre dugott kezekkel, tökéletes háromszöget alkotva ácsorogtak. Motoros szerelésük alatt viszketett kipállott bőrük, a zord esőfelhők egyre közelebb úsztak a folyóhoz. A körszakállas férfi egyik félig elszívott cigi után a másikra gyújtott, társai tanácstalanul kémlelték az élettelen rakpartot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos kifizet minket? Lehet átverés volt az egész – próbálkozott a legalacsonyabb, de a többiek szúrós pillantásai belefojtották a szót. Jobbnak látta, ha csendben méltatlankodik tovább. </div>
<div style="text-align: justify;">
A körszakállas lehúzta arcáról a felragasztott tetoválást és bőrkabátjának zsebébe gyűrte. Ekkor kapta tarkójába az első lövést. A lövedék átszakította a nyelőcsövét, az ádámcsutkája alatt távozott. A másik kettő menekülni próbált, de számukra is címeztek egy-egy golyót.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "agency fb" , sans-serif; font-size: 18pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "agency fb" , sans-serif; font-size: 18pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;">2013. 08. 27, Yates Bulvard, Chicago, Illinois,
Amerikai Egyesült Államok</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyhangú, szürke falakra árnyékot vetett a redőny keskeny résein keresztül beszűrődő napfény. A lámpaként is funkcionáló, plafonba szerelt ventilátor lapátjai alig hallható kattanásokkal forogtak, felkeverték a levegőt a fülledt szobában. A modern bútorok polcain precíz elrendezésben keretbe foglalt oklevelek, diplomák sorakoztak. A berendezési tárgyak felületei csillogtak a rájuk vetülő napfényben, a padló olyan tükörsima volt, mintha jégburkolat borítaná, csupán a „csúszás veszély” tábla hiányzott róla. A szinte mozdulatlan levegőben magnólia, fenyő és édes vaníliaparfüm illategyvelege lappangott. A bézsszínű ázsiai szőnyeg közepén füstszínű üvegasztal, tetején fehér vázában színes nyári virágok, két oldalról fekete fotelek fogták közre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Roman Palmer kényelmetlenül fészkelődött a bőrfotelben, ujjaival a karfán dobolt, miközben másodpercenként a faliórára pillantott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Még negyven perc kínszenvedés és a haverokkal sörözhet a The Globe-ban. Az anyjáért csinálja, nem hagyhatja cserben.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; margin-bottom: 1.2pt;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Vele szemben, az ajtónak háttal egy markáns vonású, vörös keretes szemüveget viselő, egészen világos hajú nő foglalt helyet. Izmos lábait a combján keresztezte egymáson, miközben feszülten koncentrált az ölébe fektetett irathalomra. A kevésbé tanult emberek megrettennének a kacifántos, latin kifejezésektől, ő azonban úgy olvasott, mintha egyszerű szókapcsolatokat tartalmazó mesekönyvet lapozgatna. A kezében lévő tollat makulátlan fogai közé harapta, majd rajtakapottan kihúzta szájából és óvatosan, mintha törékeny lenne, maga mellé helyezte a karfára. Mindent olyan precízen csinált, hogy a legegyszerűbb mozdulatából is sütött a felsőbbrendűség. Roman ritkán érezte feszélyezetten magát egy nő társaságában, de Dr. Yvonne Strauss feladta neki a leckét. Pillantása fagyos volt, szavai kimértek. Palmer hátán gleccserezett a hideg. </div>
<div style="text-align: justify;">
A nő kihúzva magát hátradőlt a fotelben, tekintetét lassan a vele szemben helyet foglaló férfire emelte és vörösre rúzsozott ajkát távolságtartó mosolyra húzta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Roman – szólította meg szertartásosan. – Hogy van? Esetleg kér egy pohár frissítőt? - mutatott az asztalon lévő tálcán felsorakoztatott poharakra és a köztük kimagasló ásványvizes palackra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nem kérek semmit – rázta a fejét. Belesüppedt az ülésbe, miközben a hogylétét firtató kérdés válaszát fogalmazta. Egy pszichológusnak csak nem mondhatja azt, hogy minden rendben van vele. Túl abszurdul hangzana, hiszen akkor mit keres itt? Valóban másképpen látta a világot Afganisztán óta, más ember lett, de nem rossz irányba formálták a személyiségét. <i>Keményebbé, óvatosabbá és felkészültebbé tette a haditengerészet. Igazi férfit faragtak belőle.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A pszichológusnő türelmesen várt a válaszra. Jól ismerte a poszttraumás stressz szindróma minden ingoványos lépcsőfokát, Palmer jelenleg a második fázisnál tart: az elkerülő viselkedésforma jellemző a magatartására. Leszerelt katonák tömegesen fordultak meg nála ezzel a fajta problémával, legtöbbször nem önszántukból. Ez egy védekezési mechanizmus, amely megrázó események megélése után léphet fel, Roman esetében a hadseregben történtek miatt jelentkezett. </div>
<div style="text-align: justify;">
A pszichológusnő melegebb mosollyal bátorította. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérem, próbáljon meg ellazulni. Meséljen a legutóbbi álmairól – szeméből ezúttal igazi, őszinte érdeklődés tükröződött. </div>
<div style="text-align: justify;">
Palmer fáradt sóhajt hallatott, hátradöntötte a fejét, miközben mutató – és középső ujjával masszírozni kezdte orrnyergét.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://45.media.tumblr.com/daacee8b783b3ada021ef8ba46598d1b/tumblr_nn74vk3lCM1uquoeso1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="84" src="https://45.media.tumblr.com/daacee8b783b3ada021ef8ba46598d1b/tumblr_nn74vk3lCM1uquoeso1_500.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=Zcps2fJKuAI">This Is War</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
- Akárhányszor behunyom a szemem, felvillan előttem a kép arról a lebombázott, sivár kis faluról Helmand tartományban, ami a tálibok egyik fontos bázisa. Ez volt az első komoly küldetésem, amihez alkalmasnak tartottak. Öt társammal küldtek a faluba, hogy elfogjunk egy tálibokból álló terrorszervezet fejét, aki terroristákból álló csapatokat küld az országunkba. Rajtaütésnek szántuk, a táliboknak nem szabadott volna tudniuk az érkezésünkről, de valahogy megneszelték – ekkor elhallgatott, mindkét keze ökölbe szorult. Mély levegőt vett, aztán hosszan kifújta. – Én vezettem a konvojt, mikor golyózápor zúdult ránk a környező házak lapos tetejéről. Három társam halálos lövést kapott, a mellettem ülő a vállába és az arcába kapott egy-egy golyót. Engem csak súroltak a lövedékek, de rengeteg sebet ejtettek rajtam. Igyekeztem fedezni a többieket, viszonozni a tüzet, de túlerőben voltak. A kocsinak szétlőtték a tankját, nem tudtam többé mozgásba hozni. Kilöktem az ajtót, leszedtem pár mesterlövészt, aztán segítettem Philnek. Sikerült fedezékbe vonulnunk, de mindhiába. Csak úgy sikerült túlélnem, hogy halottnak tettettem magam, de a lőtt sebeimnek köszönhetően alig pislákolt bennem az élet. Szerencsére időben megérkezett a felmentő sereg. Én… Miattam haltak meg… Többé nem tudtam a családtagjaik szemébe nézni. Úgy bámultak rám, mintha sajnálnák tőlem az életet. Láttam a szemükben, hogy azt gondolták: a fiamnak kellett volna túlélnie, nem ennek a mocskos négernek. Soha nem fogom tudni ezt megbocsátani magamnak. Nem érdemlem az életet.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;"> </span></span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;">2013.
08. 27. „Valhalla Sziget”, Valahol a Csendes-óceánon</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>„Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>én rajtam át oda, hol nincs vigasság,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>rajtam a kárhozott nép városába.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nagy Alkotóm vezette az igazság;</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Isten hatalma emelt égi kénnyel,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>az ős Szeretet és a fő Okosság.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>csupán örökkel és örökké állok.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az óceán, mint egy végeláthatatlan gyémántszőnyeg, sziporkázik lábai előtt a rávetülő Nap arany fényében. A férfi tökéletesen áramvonalas, mozdulatlan teste, akár Michelangelo egy egzakt kőszobra, akár egy tizenhatodik századi Vittore Carpaccio festmény; félő, ha csak egy pillanatra lehunyod a szemed, örökre megtörik a varázs. A távolban megszólal egy hajókürt, hangja percekig ott lappang a levegőben. Sirályok halk szárnysuhogásokkal köröznek a háborítatlan égbolton, miközben dögzabáló keselyűk lapulnak éhesen valahol a közeli sziklák árnyékában; a vérszagra gyűltek össze, mintha a hajókürt a kései ebédet jelezte volna számukra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány lassan vánszorgó óra múlva a komp kiköt, a fehér egyenruhát viselő tengerészek leugrálnak az aranyló homokra, pirospozsgás arcukon diadalittas mosoly terül szét. A társaságukhoz ruganyos léptekkel csatlakozó férfi előtt fejet hajtanak. Mellettük fekete bőrű, egykor életerős férfiak megtört, csont sovány másai láncra verve, libasorban araszolnak a sziklák takarásából kimagasló groteszk épületegyüttes felé. Van, amelyik bősz ellenállást mutatva megkísérel kitörni a sorból, átkozódások közepette szánni valóan küzd, miközben egyre erősebb ütések érik megtört testét. Mások Istenhez fohászkodnak, legtöbbjük keresztény, de akadnak köztük zsidók és muszlimok is. Állásra jelentkeztek, végül pedig egy koszos hajófenéken végezték, hogy egy ismeretlen szigeten kössenek ki a Csendes-óceán szívében. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i> „Munkát kaptok, dolgozni fogtok! Hát ezt akartátok, nem?”</i>- ordította a rájuk felügyelő harcsabajszos, kerekded őr, aki napjában többször brutális módszerekkel fegyelmezte őket. </div>
<div style="text-align: justify;">
Végül kikötöttek egy paradicsomnak álcázott kénköves pokolban és tudták, hogy soha többé nem láthatják viszont a szeretteiket; az életük véget ért, mielőtt egyáltalán meghaltak volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tizenketten életüket vesztették a viszontagságos út során, őket megsebezve a tengerbe lökték, ahol az éhes cápák zsákmányává váltak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Most egy koromsötét pincében állnak, akár egy torz festményen ábrázolt orvosi rendelőben: a sorukra várnak halkan mormolva. Az apró szobába egyesével hívják be őket, van, aki soha nem tér vissza, míg mások kínordítás és szívós küzdelem árán túlélik, de az életben maradásnak is ára van. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor lefekszel a székbe, erős neonfények világítanak az arcodba. Amint a végtagjaid érintik a puha bőrt, bilincsek kattannak rájuk és teljesen elveszted az irányítást a tested felett. Egy hibátlan vonású, orvosi maszk által eltakart arc vizslat, egy duruzsoló hang biztosít róla, hogy minden rendben lesz, ha nyugton maradsz. Erőszakkal tátja ki a szádat, valami szerkezettel szétfeszíti, fém – és rozsda ízt érzel. Ordítani próbálsz, de szánalmas <i>„á”</i> és<i> „o”</i> hangokon kívül más nem jön ki a szádon. Aztán egy csipeszt húz elő, amivel könnyedén ráharap a kapálózó nyelvedre. Ezt rögtön egy éles szike követi, amivel bemetszést tesz az izomnyúlványon. </div>
<div style="text-align: justify;">
Határozott rántás, több egymás után. </div>
<div style="text-align: justify;">
A fájdalom elviselhetetlen, az összes zsigered átjárja. A saját véredtől fuldokolsz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán többé egy hang sem jön ki a torkodon, a gondolataid rabjává válsz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Végül kilencen maradnak életben:<i> a néma rabszolgák. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
A férfi büszkén néz végig rajtuk, tökéletes bőrét alvadt vér pettyezi. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Üdvözöllek Titeket Valhalla Szigetén!</div>
</div>
</div>
Skyler Wilsonhttp://www.blogger.com/profile/16275919425516223427noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7613483830072817420.post-53323235892382014392015-12-30T02:29:00.000-08:002016-08-14T08:52:04.398-07:001. Sikoly - Démonaink<div align="center" class="MsoNormal">
<b><i><span style="color: #93c47d;">Kedveseim!</span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal">
Hát ez a nap is elérkezett, hogy végre publikálhatom az újabb történetem első fejezetét! Úgy vélem ez hatalmas dolog egy kialakulóban lévő "regény" esetében, hiszen valljuk be minden olvasó az első fejezetekből alkot véleményt. De előtte fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmeket erre a pár apróságra. Először is le szeretném szögezni, hogy mielőtt bárki olvasásba kezdene: <i>ez nem egy tündérmese Csodaországból , egy romlott világot festek le elétek a hozzá illő karakterekkel. </i>Jelen esetben a fejezet négy karaktert vonultat fel, a következőben megismeritek a többieket is. A másik fontos dolog, hogy a fejezet 16-17 Word oldal. A további részek nem lesznek ennyire hosszúak - kb 10 oldalasak -, szóval senkit nem kényszerítek arra, hogy egy ültő helyében elolvassa az egészet. <b>Valószínű havonta érkeznek új részek (sikolyok), de ez sok mindentől függ! :)</b> </div>
<div align="center" class="MsoNormal">
Szívesen fogadok bármilyen jellegű hozzászólást, véleményt! </div>
<div align="center" class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal">
Jó olvasást;<i> Skyler </i></div>
<br /><div style="text-align: center;">
FIGYELEM: a történet korhatáros kifejezéseket és a nyugalmat megzavaró jeleneteket tartalmaz*</div>
<div align="center" class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Haettenschweiler","sans-serif"; font-size: 58.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Unthrift Second Personal"; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Unthrift Second Personal"; mso-fareast-language: HU;">Első Sikoly</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i>
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">„A
romlás olyan, mint a futóhomok; <br />
egy lépés, és már le is rántotta az embert.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;">2013. 08. 26, The
Langham Hotel, Chicago, Illinois, Amerikai Egyesült </span></span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;">Államok</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
Andrey azt harsogta a lány után, mikor a koromfekete, orosz rendszámú Lexus terepjárójából kilépve a rubinvörös Versace cipőjének sarka érintette az East és a Tizenhatodik Sugárút kereszteződésének betonját, hogy össze se érintse a formás combjait reggel ötig, hacsak nincs kedve úgy járni, mint többen előtte, mert a Főnök utálja a felelőtlenséget. <i>„Ti mind pótolhatóak vagytok, csibém, nincs olyan lucskos pina a világon, ami ne lenne pótolható."</i> Idézet a vulgáris orosz maffiózótól. </div>
<div style="text-align: justify;">
A ruszkik a nyugati prostitúció és lánykereskedelem nagykutyái. Undorító emberek, az alvilág legmocskosabb patkányai. A "lányaikat" tárgyként kezelik, számukra mindannyian csak egy jól fialó gépezet alkatrészei. Se több, se kevesebb. Hiába van ott a tekintélyt parancsoló <i>„luxus” </i>jelző, ettől nem jár ki nekik nagyobb tisztelet, vagy kivételesebb bánásmód. Csupán annyi, hogy nem fordulhat meg bennük akármilyen leprás farok, csak azoké a - legtöbbször szottyadt seggű, Viagrazabáló – üzletembereké, akiknek elég vastag a pénztárcájuk ahhoz, hogy meg tudják fizetni a teljes körű szolgáltatást. Persze a ruszkik nem kicsi tétekben játszanak, tehát az elvárások is sokkal keményebbek, az a bizonyos léc pedig szinte elérhetetlen. Ha az öntelt, minden hájjal megkent ügyfélnek nem használt a kékbogyó, legtöbbször az ő kudarcát is a prostira vetíti, több körben lejáratja a főnök előtt, ami újabb szankciókat von maga után és így tovább. Ez egy alvilági mókuskerék, abszurd lírán keresztül szemléltetve egy mocskos orosz rulettet játszik a strici és a prosti, akár a kanos kandúr meg az ártatlan kisegér.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJT4BzFhBFE4ddaYdD4W3vOrHYrJM_PGz3t3DZmJP0KOh7hVCXEYSlgb1JwdvKserywoBzOsrEEGBnOKMSbadhx9Q5PE3mTfCoIThqBmOGlTbM0xCp3D40PNd3sEbIhn_mNO9Wu68M1fk/s1600/tumblr_mtr3arZKIX1sjdn7io6_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="112" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJT4BzFhBFE4ddaYdD4W3vOrHYrJM_PGz3t3DZmJP0KOh7hVCXEYSlgb1JwdvKserywoBzOsrEEGBnOKMSbadhx9Q5PE3mTfCoIThqBmOGlTbM0xCp3D40PNd3sEbIhn_mNO9Wu68M1fk/s200/tumblr_mtr3arZKIX1sjdn7io6_250.gif" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=6GUm5g8SG4o">Locked Away</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A csípős nyáréjszakába kilépő Anja Wright szerencsésnek mondhatja magát, hiszen keményfából faragták és nem tört össze már az első hónapokban. Nem adta könnyen a testét, a végsőkig küzdeni próbált, de szépen lassan be kellett látnia, hogy mindez eredménytelen: vagy hagyja, hogy tárgyként kezeljék beletörődve kilátástalan sorsába, vagy hamarosan a helyszínelők hajolgatnak a féreg-járta, felismerhetetlenségig torzult, oszladozó teteme felett és ez az opció a legkevésbé sem kecsegtette.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval elkezdődött az újabb éjszakai műszak. Ismét az ukrán bankár lakosztálya előtt tették ki, aki minden második napon ki szeretné ereszteni a gőzt a fáradalmas konferenciák után. Pavlo Vasylenko kielégíthetetlen alak volt, sekélyes és a kétségtelenül mazochista. Nagyon kevés nő volt képes örömet okozni neki, Anja azonban már az első találkozásukkor sikerrel járt. Ő lett az ukrán személyes kedvence, csillagokban mérhető összegeket fizetett érte és szörnyen bosszantotta, ha a lány csak egy percig is megvárakoztatta. </div>
<div style="text-align: justify;">
Miután Anja eltöltötte a nem túl megnyerő külsejű, negyvenes férfivel a kiszabott néhány órát, a táskája mélyére dugta a pénzköteget, majd búcsút intve lesétált a sötétbe burkolózott, kietlen utcára. Semmire nem vágyott jobban pár röpke percnyi magánynál, ezért lopva körbekémlelt, hogy nincs-e a közelben ordenáré, négykerék-meghajtású Lexus. Mikor a paranoid szokását elvégezte, lehúzódott egy szűk sikátorba, ahol cigarettát kapart elő a kígyóbőr táska egyik belső zsebéből. Az olcsó öngyújtóval felizzította a nikotinforrást, aminek parazsa narancsos fénykört vetített kipirult arcára. A falatnyi ruhába bújtatott, kihűlt, vékony testét kellemes melegség járta át, lehunyt szemmel élvezte, ahogy a jótét nikotin átjárja összeszűkült ereit. A hideget árasztó betonfalnak döntve fejét engedte szabadjára a letüdőzött füstöt, ami fátyolosan burjánozva vált eggyé a csípős levegővel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Autóajtók csapódására rezzent össze, rajtakapottan tágra nyitotta mogyorószín szemeit, de a terepjáró fényszórói szinte teljesen elvakították. Valahol a zsigereiben érezte, sőt tudta, hogy ők azok, kifinomult orrát megcsapta a jellegzetes orosz szivar és a Bourbon whiskey szagának elegye megfűszerezve egy kis <i>"Dolce pinaszaggal"</i>. Nem repestek az örömtől, valaki nagyon felbosszantotta őket, a feszültséget jóformán vágni lehetett volna a légtérben. </div>
<div style="text-align: justify;">
Anja fájdalmasan nyelt.<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A közelgő vég arcon csapta gyomorforgató bűzével. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az erőszak ott vibrált a levegőben, mint mindig, ha a ruszkik csoportosan bukkantak fel valahol. Az esélyeit latolgatta, de jól tudta, amit minden zsákutcába kerülő nő tud ebben az elfajzott világban: minden adandó lehetőség kihasználásával csupán a saját helyzetén ronthat. Hiába a sok feminista mozgalom, még mindig a férfiak a cápák, a nők csupán a tengerükben úszkáló gyanútlan cethalak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az első ökölcsapás az arccsontját érte, szilánkosra tört, de még nem rogyott össze. Az adrenalin hajtotta, szánalmas próbálkozásokra ösztönözte, hogy rúgjon, karmoljon, harapjon, de a bivalyerős, feltüzelt férfiak nyálat fröcsögve az arcára, hiénamód nevettek rajta. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak ennyire telik tőled, сука?! – sercegte a fülébe a legközelebb álló. Tudta az obszcén orosz kifejezés jelentését, gyakran szőtték bele a mondanivalójukba, ha a magafajtához szóltak.<i> „Kurva, szajha, ribanc”</i>, túl régen szólította bárki is a becsületes nevén. </div>
<div style="text-align: justify;">
Újabb ütés, ezúttal a gyomorszájába mélyedt a vaskos ököl. Könnycseppek gyűltek a szemébe, de visszaszorította a szánalmas zokogást. Már úgysem számít, hogy erős maradjon. Nincs értelme felesleges küzdelmeknek, ezek fáradhatatlanok, és ha az egyiket sikerül is hidegre tennie, ott ólálkodik körülötte még legalább négy hasonszőrű könyörtelen vad. Mostanra nem tudta máshoz hasonlítani őket, hiszen a húsvér embert soha, egyetlenegyszer sem látta meg bennük. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lehunyta véreres szemét, műszempillái alól kisujjnyi könnycseppek buggyantak a felszínre és csorogtak végig kiszáradt arcán. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Csak gyorsan már.</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
Alulról markolt gesztenyebarna hajába, fejét hátrarántotta, a porcok hangosan tiltakoztak. Már nem remegett, már nem félt a következményektől. A nyakát satuba szorító erős kéz elzárta a levegő útját, sípoló tüdővel, kapálózva igyekezett szabadulni. A nemi erőszakokban soha nem a behatolást tartotta a legkínzóbbnak. Mert bár az azzal járó fájdalom is elviselhetetlen, de legalább egyszer véget ér, azonban a teste többi részét érő bántalmazások nyomait örökké a testén hordozza majd, mint egy groteszk tetoválást, ami egész életében emlékeztetni fogja a pokolra, amiben élt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ivan utat talált magának, Anja összeszorított ajkakkal tűrte a testébe hatoló vaskos péniszt, a hasfalába hasító fájdalom egész testét átjárta, gerince ívben hajlott hátra, koponyája többször a falhoz csapódott. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán egyszerre vége szakadt a szenvedésének, mintha elvágták volna a vezetékeket egy eszelős horrorfilm végjátékánál. Fegyverropogás hasított a chicagói nyáréjszakába, az oroszok Kalasnyikovokkal lőttek a bokrok felé, ahonnan a golyósorozat érkezett, de csupán a sötétben tapogatóztak. A Magnumból repülő lövedékek egyike leterítette az elől álló ruszkit, társai felbőszülten viszonozták a tüzet, de a bokrok ágai és néhány autó karosszériáján kívül senkit nem találtak el. </div>
<div style="text-align: justify;">
Anja a földön kuporgott, lehunyt szemmel, felhúzott térddel dülöngélt, combjain meleg vérfonalak kígyóztak végig. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mikor lesz már vége ennek?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem akart békét, tudta, hogy ezt a fogalmat csupán a történelem ragasztotta rá az átmeneti, nyugodt időszakokra, valójában soha nem létezett. Ha valakiben egyszer fellobban a harag pusztító lángja, semmi nem képes kioltani a tüzet, az csak terebélyesedhet, míg végül mindent elpusztít maga körül. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szándékosan merült alá a sötétségbe. Nem akart szemtanúja lenni a történteknek, a lövésektől még csak össze sem rezzent. Hosszú évek óta ilyen hangokra hajtja álomra a fejét minden szürke hajnalban és zavaros álmait is ilyen zajok kísérik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán elhaltak a hangok, mintha elszállította volna őket a csípős északnyugati szellő. Ekkor valaki karon ragadta, kivehetetlen szófoszlányokat sustorgott hozzá. Egyik sem jutott el a tudatáig, a fülében vérömleny lüktetett, körülötte kilyukasztott kipufogó durrogott, lőporszag terjengett a szmogos levegőben. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne kéresd magad, bassza meg, erre most nincs időnk – hadarta egy érdes férfiorgánum. A lány most először nyitotta ki a szemeit. Az előtte guggoló alakja a sötétségbe veszett, arcvonásait beárnyékolták az ágak rávetülő árnyai. Fűszeres parfümjétől Anja gyomra görcsbe rándult, nem tudta megállítani a feltörő gyomorsavat. A mellette húzódó konténer oldalára ürítette szegényes gyomrának tartalmát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Atyaisten – mormolta undorodva, ekkor a prostituált már a karjaiban feküdt, úton a járdaszegélynél álló Ford pick up felé. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #93c47d;"><b>∞</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Anja felnyitotta ólomsúlyúnak tetsző szemhéjait, a neoncsövek vakító fényei könnyeket csaltak beesett szemébe. Valahogy utópikusabban él képzeletében a mennyország; vattaszerű felhőpamacsok hátán úszó lélegzetelállító birodalom, fehér orchideabokrok és habzó tenger szegélyezte aranyló homokos part, édeskés illatok. Ám orrát émelyítő klór – és gyógyszerszag csavarta, vénái izzottak, az összes porcikája sajgott a fájdalomtól. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kósza könnycsepp végigszánkázott kiszáradt arcán, összezilált, göndör tincsei szétterültek, burjánzó indákként tekeregtek a párnán. Mélyet szippantott a frissnek nem mondható kórházi levegőből, látóterében különböző fekete pontok, akár egy szorgos hangyaboly, hemzsegtek. A dobhártyájában lüktető vértől süketen feküdt mozdulatlanul, majd szép fokozatosan tisztult ki előtte a kép, elsőként a fakó, pókürülékes plafon. </div>
<div style="text-align: justify;">
A fejében ezernyi kis majom cintányérozott, gyomrát izmos kéz gyűrögette, a néhány méternyi helyet elfoglaló ágy mintha folyton kicsúszott volna alóla. Határozottan úgy érezte magát, mint akit játszópajtásnak odadobtak egy hattagú orángutáncsaládnak, s biztos benne, hogy minden bizonnyal hasonlóképpen is festett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ám erről aligha tehetett volna bárki is tanúbizonyságot, hiszen csalhatatlanul egyedül volt. Kiszolgáltatottan, zavarodottan, becsapottan. Ennél ostobábbnak még soha nem érezte magát, pedig gyakorta ragasztották rá ezt a jelzőt. Olyannyira megbélyegezte, hogy szépen fokozatosan ő is elhitte szűklátókörűségét. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mit sem tud az életről! </div>
<div style="text-align: justify;">
Már azt sem tudná megmondani pontosan melyik napon született. Az emlékeinek képkockáit, mintha csupán rajzkönyvben éltek volna, minden tűszúrással kiradírozták, minden eszméletvesztésnél mélyebbre és mélyebbre zuhant a végeláthatatlan, koromsötét szakadékban. Végül már az eget sem látta, mindent mocskos, férges föld borított. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Démonai hegyes körmüket a húsába vájták.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Újra megjelent előtte egy szürke, homályba vesző emlékkép, amit mintha a tudatalattijába égettek volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szakadt az eső, a fejük fölé tartott kabátok egyre kevesebb védelmet nyújtottak számukra, talpukkal sarat vertek fel, miközben fedezék után kutatva rohantak a viharos tavaszi éjszakában. Anja jól emlékszik az érzésre, mikor a jéghideg esőcseppek landoltak az arcán, akár millió apró tűszúrás. És az áporodott víz szaga, jóformán fájt a bőre, ahogy nedves ruhái a bőréhez tapadtak. Minél hamarabb otthon szeretett volna lenni. Gyerekkorában először vágyott az otthon, a számára mindig oly keserű otthon melegére, anyja szidalmazó szavaira, az édesapja alkoholbűzt árasztó ölelésére, a bátyjai hangos vihogására. Ám ez annyira elérhetetlennek tűnt, mikor a Michiganen átívelő Chicago Skyway kivilágított pillérei feltűntek látóterében. Jake pár méterrel előtte caplatott a bokáig érő vízben, még mindig az ujjai közt szorongatta az elázott Bristolt, mintha reményt adott volna számára a szottyos staub. A tizenhatot töltötte volna másnap, Jake már a huszadikat taposta. Nem nevezhető szokványos szerelemnek az övék, talán nem is szerelem volt. Inkább csak kötődés. Anja számára kapaszkodó, egy új életet tárt fel előtte a fiú, Jake csupán egy kalandként fogta fel nem mindennapi kapcsolatukat. Szerette játszani a tapasztalt rosszfiút, elhitetni a lánnyal, hogy mindent tud erről a mocskos, elfajzott, kénköves pokolról, amit a marketing csak életnek nevez. A nedves korlátnak dőltek. Keservesen, hátraejtett fejjel nevettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Démonai már a belső szerveit marcangolták. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- A fene essen bele, bébi – röhögött teli szájjal Jake, miközben magához vonta a kistermetű lányt. – Stoppolnunk kéne, már látom a híd tövében lévő bisztrót – minden szót rámenős, nyelvledugós csókkal zárt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Anja követte a fiú távolba meredő pillantását, de a messzeségben összemosódtak a villódzó narancsos fények. Az ölelésbe temetkezve vonogatta vállát. Még mindig vacogtak a fogai, mégis jóleső melegség járta át a testét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha van fűtés és forró csoki, bármire képes volnék – állát megtámasztotta Jake mellkasán, csillogó szemekkel kémlelte a borostás álláról lehulló esőcseppek útját. </div>
<div style="text-align: justify;">
A nemzetközi jelzést használva próbálták leinteni a hídon áthaladó járműveket, de mintha észre sem vették volna őket, úgy hajtottak el mellettük, az út szegélyénél összegyűlt vízzel újra és újra beterítve őket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyi idő alatt már gyalog is odaértünk volna – kezdte feladni Anja, ekkorra már szinte teljesen átfagyott, alig érezte a végtagjait, az arca szinte teljesen kiszáradt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Démonai az idegeit tépázták.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor lassított le mellettük a koromfekete terepjáró. Az anyósülés felőli ablak lassan learaszolt, ám a kedélyesen mosolygó arc helyett egy Kalasnyikov két milliméteres térfogatú csövével néztek farkasszemet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Túl gyorsan történt minden, Anja előtt összemosódott a kép. A pisztolyból süvítő golyó szimmetrikus pontossággal Jake homlokának közepébe fúródott. Aztán teljesen elvesztette az irányítást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Saját eszelős sikolya rántotta vissza a valóságba. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tébolyult vergődésének két testes ápolónő vetett végett, bár nem adta könnyen magát; karmolt, rúgkapált, fülsüketítő hőzöngése kiszűrődött a folyosóra, visszaverték a csempézett falak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszas küzdelem árán erős nyugtatót fecskendeztek a szervezetébe, csuklóit, bokáit az ágy rácsaihoz rögzítették, meggátolva abban, hogy kárt tegyen a saját – és embertársai testi épségében. </div>
<div style="text-align: justify;">
A Nitrazepam hatni kezdett, így amint sötétség borult a kórteremre, álomba szenderült. Mély, vészterhes, kínzó rémálom kátrányos mocsara szippantotta magába.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #93c47d;"><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;">2013. 08. 26, The
Hideout, Chicago, Illinois, Amerikai Egyesült </span><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;">Államok </span></span><span style="color: #252525; font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; margin-bottom: 1.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #252525; font-family: "arial" , "sans-serif"; font-size: 10.5pt;"> </span>Lex Callaghan a sűrű, lassan gomolygó füstfüggöny árnyékából, cinikus ábrázattal követte figyelemmel, ahogy a The Hideout névre keresztelt, főként az iszákos gengszterekből és prostituáltakból profitáló helyet elözönlötték az egyenruhás alakulatok. </div>
<div style="text-align: justify;">
A mahagóni pulton könyökölt, minden apró mozdulatánál a hasfalába mélyedt a Colt 911-es markolata. Még az apjától örökölte, mikor az öreg deréktól lefelé teljesen lebénult a kamionbalesete után. Ez változtatta meg az életét: a saját lábán kellett boldogulnia a ganéban, ahová ledobta az a nyomorult gólya. Megtanulta kijátszani egymás ellen az embereket, egymásnak ugrasztani a legnagyobb maffiakolóniákat. Az élet megtanította észrevétlenül svindlizni. Egy spicli volt, a kurva életbe, de a nevét aranyba fogják önteni, ebben olyan biztos volt, mint a pultos bige mellbőségében. 85C. Tudta, mert megkérdezte. Szemérmetlenül feltette a kérdést, ami bár meglepte a nőt, de nem vágta pofán érte. Tíz dolcsit nyert rajta, ugyanis fogadtak a mellette terpeszkedő taggal. Nem volt kérdés számára, hogy ő viszi a ropogós bankót, egész este a formás idomokat nézte. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szájában Winston Silver lógott, ha úgy adta kedve beleslukkolt két korty között. Megint <i>Godfather</i>t szürcsölt, hát nem ironikus? Annyi időt töltött már füstös lebujokban, hogy szinte az összes kedvenc koktéljának tudta a receptjét: 4 cl Scotch Whisky, általában Old Smuggler, rosszabb helyeken nevesincs skót, 2 cl Amaretto, ami egy kesernyés mandulalikőr, meg jégkockák, amelyek minden kortynál a pohár oldalához verődnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Követte a szövetségiek útját a sarokasztalok felé. Egész jövedelmező nap számára a mai: tíz dollár a bögyös miatt, hetvenet nyert pókeren, hamarosan pedig ötvenezer üti a markát Cabanistól, aki neki köszönhetően tovább terjeszkedhet Chicagóban, hiszen szemtanúja lehetett, ahogy riválisát letartóztatják. Az ő értékes információi nélkül mindez persze nem sikerülhetett volna. Nem veszélyes szövetkezni két bűnszervezettel és a szövetségiekkel? De, igen, ezért kell többször átnyálaznia játékszabályokat és gyakran a háta mögé tekintgetnie az utcán, még fényes nappal is. Tudta, amit minden ember tud, aki egyszerre több vasat tart a tűzben: ronda halála lesz, de ez soha nem érdekelte. Szerette habzsolni az életet, de ha egyszer véget ér, nem fog sírva könyörögni érte. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Démonai már rég lebratyiztak vele. </i></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://image.noelshack.com/fichiers/2015/10/1425498743-tumblr-lvez4cfquh1r5kxf4o1-500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://image.noelshack.com/fichiers/2015/10/1425498743-tumblr-lvez4cfquh1r5kxf4o1-500.gif" height="87" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=D0gddT_DDzQ">I'm So Sorry</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A válla felett hátratekintve figyelemmel kísérte amint az egyik tag, egy harcsabajszos kigyúrt példány, visszaaraszol a lengőajtó mögé, a férfimosdó védelmet nyújtó falai közé. Lex nem azért emelkedett fel a bárszékről, mert az igazságérzete bőszen nyaggatta volna, csupán ha egyetlen olyan bandatag is szabadon kószál, akinek megfordulhat a fejében az ő neve, az veszélyforrás rá nézve és lássuk be: jobb békességben élni, mint bandaháborúban. </div>
<div style="text-align: justify;">
Belökte maga előtt a mosdó ajtaját. Az egyik kabinból rántotta ki a szégyenfoltot. Kétszer akkora volt, mint ő a karácsonyi ebéd után és olyan bűzt árasztott, mint egy szemétdombnyi romlott sajt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lex hárította az üdvözlő ökölcsapást, aztán halántékon kólintotta a fegyveraggyal. Az elernyedt testet megtartotta, fejét a budikagylóba erőszakolta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A legjobb módszer a felejtésre… - kezdte ironikus monológját, miközben harmadszor is megmerítette a fickó fejét a klozetben, ekkor már a kart is meghúzta, így a víz hullámszerűen ostorozta a maffiózó arcát. Vergődve, mormogva fuldokolt. Meseszép utolsó másodpercek. -… a halál – végszóra széles mosolyra húzta ajkait, utoljára lenyomta a fejet és fulladásig fel sem engedte. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Démonai röhögve-visítva veregették a vállát.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Zárórakor még mindig a pultnál iszogatott, pörkölt sós mogyorót ropogtatott, mert a nikotinforrása cserbenhagyta, a Winstonos doboz kiürült, Charlotte, a pultos lány pedig nem dohányzott. Éppen a kasszát zárta, Lex egész este erre a percre várt. Türelmes ember, végtére is ez mindig meghozza a gyümölcsét. A nő a huszonötödiket taposhatta, Lex még csak a huszonegyet töltötte nyáron, törvényesen csak ettől a naptól kezdve vált felnőtt korúvá, de a hamis papírjai szerint már a huszonhetedik életévében jár. Másként nem venné komolyan őt a rendőrség, sem a bűnbandák, de jó informátor, kár lenne eltékozolni a tehetségét. Mert hát tehetséges a hazudozásban. Mindenki abból próbál megélni, amihez ért, ez az élet rendje.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mehetünk, szépségem? – csúsztatta a pult mögül kilépő nő derekára a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #93c47d;">∞</span></b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még saját magának sem merte bevallani miért tartotta különlegesnek a pultos lánnyal töltött éjszakát. Semmi olyat nem nyújtott az ágyban, amire más nő ne lett volna képes. Nem volt sem túl visszafogott, sem túl rámenős, az aranyközépút tökéletes élvezetét nyújtotta. Akár egy<i> „egyszernézhetős”</i> film. Csak ne hasonlított volna ennyire Rebecára. </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Túl sok régi sebet tépett fel. Lex vérzett belül, reggel remegő kezekkel ébredt. Azt remélte pár slukk gyógyír lesz mindenre, de nem így történt. Csak rosszabb lett, egyre elviselhetetlenebb lett az érzés, egyre szorosabbra fonódott a kötél a nyaka körül. Újra felvillant előtte az őszi délelőtt, amikor utoljára csókolta a lány kicserepesedett, málnaízű ajkait.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Démonai ismét ellene fordultak.</i></div>
<div>
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #93c47d;">2013. 08. 26, Brooks Residency, Chicago, Illinois,
Amerikai Egyesült Államok</span></span></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fullasztó légkör szállt alá a lemenő Nappal, a gömbölyded Holdúrnő gyémántpalástban pompázott az éjsötét, csillagtengert ringató égbolton, halvány derengéssel árasztotta el a kivilágítatlan parkokat, kerteket, reményt keltett a sötét utcákon bolyongó, elveszett lelkekben. A békésen szendergő külvárosi negyedben egyre több lakóház borult sötétségbe, csend ölelte körül a nappal nyüzsgő, éjjelre kopár tereket, közkedvelt parkokat. A távolba vesző kereszteződésnél azonban porrá hamvadt a nyugalom idillikus varázsa, a tücsökszerenádot ütemes, vérpezsdítő latin ritmusok kísérték. </div>
<div style="text-align: justify;">
Riley Brooks pánikszerűen vágyott a friss levegőre, menekülni szeretett volna a fullasztó, édeskés parfümcsodák orrfacsaró aromájától és a lelkes tömegtől, akik mind az ő győzelme miatt gyűltek össze ezen a tikkasztó nyárestén. Úgy érezte, mintha minden légvétellel egyre szorosabbra fonódott volna dereka körül a krémszínű Dior estélyi ruha, a sminktől égett érzékeny arcbőre, barackszínű Zara magas sarkúja felsértette a sarkát, minden lépés kínozta fájó végtagjait. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sehol nem villogott vészkijáratot jelző tábla, nem szabadulhatott az élére vasalt, többféle árnyalatban tetszelgő zakókat, a rafináltabbnál rafináltabb szabású ruhakölteményeket viselő sznobok közül. Fáradt arckifejezéssel kémlelte a több rétegnyi smink mögé rejtett látszólag finom vonásokat. Jól tudta; mindannyian miatta gyűltek össze édesapja több hektárnyi birtokán, az ő sikerét ünneplik, mégis úgy érezte, mintha minden egyes vendéget önös érdekek vezéreltek volna, az ő diadala csupán hab a desszertjük tetején. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://33.media.tumblr.com/002c9b201360293143d4703913ef727b/tumblr_nfkd3hZ5Zi1rgmcozo4_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://33.media.tumblr.com/002c9b201360293143d4703913ef727b/tumblr_nfkd3hZ5Zi1rgmcozo4_250.gif" height="151" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=ME2Hufquz0k">Adrenalina</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Undorodott ettől a marcipánvilágtól, amelynek elég egy határozott fuvallat és romokban hever. A gazdagság feljogosít arra, hogy az légy, aki csak szeretnél. <i>De vajon az emberek hány százaléka választaná a becsületes utat, ha a hazugság, a sekélyesség és az arrogancia sokkal tekintélyesebbé tesz?! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Két röpke percnyi magányát kihasználva az erkély korlátjához sétált, kilépett szoros cipőjéből, dacosan félrerúgta azokat. Kecses ujjait a hideg korlátra fonta, miközben a hollófekete horizontban gyönyörködött. Tekintetét a csillagos égre emelte, milliónyi apró fénypont szikrázott felette. Ha sokáig szemlélte az ember, formát öltöttek, de nem mindenki számára. Csupán az olyan különleges személyek előtt tárul fel ez a világ, akik a hétköznapi dolgokban is képesek felfedezni a csodát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Riley előtt felderengtek a pár órával ezelőtti emlékképek, a bajnokság utolsó, idegfeszítő percei, szívós dán ellenfelének verejték áztatta, folyton lengedező sörszín hajfonata, a koncentrációtól és az ereiben dübörgő adrenalintól eltorzult arca, a combjain megfeszülő izmok, a folyton összeütődő vörös bokszkesztyűk. Hipnotikus hatást gyakorolt rá ez a mozdulatsor, akár a felbőszült bikára. Megőrjítette, felizzította a benne lappangó dühöt. Nem tudott veszíteni. Ez az egyetlen hibája: képtelen elviselni, ha nem tűnik ki valamiben. Örök ambiciózus, perfekcionista és ízig-vérig harcos. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Kiütéssel győzött és ezzel az új női pehelysúlyú világbajnok, Riiileeeeey „A Chicagói Amazooon” Brooooks! Kereplők, harsona, reszelős sikolyok, tapsvihar, a nevét ordítják, a hangfalak zúgnak a fejében, a szíve a torkában dobog. Eszméletlen érzés. Újra érezni akarja ezt a másvilágot. Lebegni akar.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Jobb lábával fellépett a korlátra, bal kezével az egyik gerendába kapaszkodott, amivel felhúzta magát, kiegyenesedett és lepillantott a kivilágított kerti medence tiszta, csillogó vízére. </div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A teraszajtó kattanására hátrapillantott a jövevényre, majd egy mosoly kíséretében elrugaszkodott a korlátról és levetette magát a mélybe.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #93c47d;">∞</span></b></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha elszámítja magát, aligha lubickolt volna ilyen önfeledten a tisztavizű mederben, sokkal inkább falatoznának agyvelejéből az odasereglő aprótestű állatok, férgek, kíváncsiskodó kóbor macskák, ékszereit mosómedvék hordanák el, haját madarak ritkítanák. A harmadik hosszát ússza pillangóban, mikor látóterében feltűnik egy makulátlanra glancolt fekete bőrcipő. Oliver Crawford ruganyos járással, pökhendi testtartással, az öltönynadrág zsebébe mélyesztett ökölbeszorított kezekkel köröz körülötte, mint a vérszagra elősereglő cápák tehetetlen áldozatuk körül. Azzal a különbséggel, hogy Riley egy cseppnyi félelmet sem érzett a fiú közelében. </div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig elvette tőle azt az embert, aki az életet jelentette a számára: az édesapját. A lányt azonban nem marcangolta a bűntudat keselyűszerű karmával. Fellélegzett, mert megszabadult a démonától, megkönnyebbült, mert többé nem kellett elviselnie a megaláztatást. Oliver Crawford is olyan utolsó féreg, akár az apja. Riley szánta, szégyenérzetet keltett benne a jelenléte, de legkevésbé sem tartott tőle. </div>
<div style="text-align: justify;">
A fűtött vizű medencében is borzongás járta át, mikor arra a későnyári délutánra gondolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Démonai törzsi táncot jártak gúzsba kötött teste körül. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #93c47d;">∞</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A tizenhét éves Riley Brooks a vállára kapta sötétkék sporttáskáját és vetett egy kósza pillantást a hűtő felett függő római számlapos órára. Egy fáradt sóhajt hallatva konstatálta, hogy ismét késésben van. Szinte maga előtt látta edzője idegességtől eltorzult arcát, amint nyálat fröcsögve, hibátlan fogazatát megvillantva, erősen gesztikulálva üvöltözik vele. Szinte érezte az arcbőrére fröccsenő habzó testnedvet. Felkapta az étkezőasztalra dobott metróbérletet, belebújt rikító narancssárga sportcipőjébe, majd kilépett a csendes külvárosi utcára. Tekintetét a szemkápráztatóan tündöklő napkorongra emelte, hunyorítva, homlokát összeráncolva tolta orrára a feje tetején lévő napszemüvegét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az edzőteremben folytonos hajtás volt, pihenésre csupán akkor adatott lehetőség, ha Rob Crawford elégedett a teljesítményével, azonban ez a bajnokság közeledtével egyre ritkábban fordult elő. Mondhatni az eltelt napokban egyszer sem volt megállás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> „A bokszban bármi megtörténhet, angyalom, nem szabad, hogy az ellenfeled megtalálja a gyengepontod, mert akkor véged, kislány. Véget ér a karriered, mielőtt egyáltalán elkezdődne.”</i> – idézte fel magában a célratörő tréner napjában többször hozzá intézett szavait.</div>
<div style="text-align: justify;">
Évek óta Illinois adott színteret a női pehelysúlyú ökölvívó-világbajnokságnak, ahol Riley a korosztályában minden ellenfelét magasan túlszárnyalta. A dán Kristin Enarsson kivételével. A szőke, törött orrú amazon minden alkalommal diadalt aratott, nincs olyan ellenfél, aki képes lett volna fölé kerekedni. Szívós volt, akár egy torreádor bika, és Riley a jeges kék szemek közé nézve, gyakran oda is képzelte a két hegyes szarvat. Bizonyítani akart és ez a vágy sarkallta a kitartásra, arra, hogy leszegett fejjel tűrje Rob arrogáns jellemét. A férfi a fiúk részlegén tevékenykedett, azonban egy forró nyárdélutánon a lányok edzőjét, William Scottot holtan találták a műfüves pálya közepén. Szívinfarktus okozta halálát és a mentősök túl későn érkeztek a helyszínre. Már nem lehetett megmenteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor Crawfordot felkérték, örömmel vállalta a női részleg felkészítését, természetesen a megérdemelt fizetésemelés fejében. Eltökélte, hogy profi bokszolókat, megállíthatatlan harcos gépezeteket fog faragni a tizenhéttől huszonhat éves korig terjedő mezőnyben. </div>
<div style="text-align: justify;">
A férfi néhány közös gyakorlatot követően figyelt fel a lányra. Tekintetében látta a tüzet, szinte perzselő volt a belőle áradó adrenalin. Megbabonázta. Végre látott valakiben fantáziát. Szárnyai alá vette és a maga sajátos módszereivel terelgette a világbajnoki serlegek felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Több szemtanú felfigyelt az edző különös rajongására, szinte beteges mániájára, ami abból fakadt, hogy minél kimagaslóbb, keményebb harcost akart faragni az akkor még csupán tizenhét esztendős Rileyból. A kapcsolatuk nem csupán a sportról szólt. Crawford gyakorta vitte el a lányt különböző ökölvívó-bajnokságokra, megismertette néhány sportintézmény igazgatójával, családi vacsorákra invitálta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rileynak egyre kellemetlenebbek voltak ezek a közös programok, úgy érezte, hogy megfojtja a férfi ragaszkodása. Felnyílt a szeme és bizonyossá váltak számára Rob szándékai. Azonban azzal is tisztában volt, hogy nem tehet semmit, hiszen aligha lenne képes egyedül a csúcsra törni, minden meredek lépcsőfokot a férfi segítségével tett meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
Csakhogy egyre nehezebben birkózott meg az elé gördülő akadályokkal, egyre ingerlékenyebb és agresszívabb volt a társaival. Robertnek imponált a lány új énje. Végre kitört. Végre látta maga előtt a kemény munkájának, a fáradozásainak gyümölcsét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Látta a szörnyeteget, amit teremtett.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A edzőkomplexumhoz érve a fullasztó meleg Riley vállára nehezedett, szaporában lélegzett, mintha minden levegővételért meg kellett volna küzdenie a fojtogató hőségben. Trikóját a hátához tapasztotta a bőrén csordogáló verejték. Meghúzta lófarokba kötött haját, majd belökte az előtte magasodó üvegajtót. Az előtérben a légkondicionáló hűvös fuvallata fogadta. Lehunyt szemmel szippantott a friss levegőből.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Démonai túl részletes filmet vetítettek számára. Nem akarta látni. Nem akart emlékezni.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az öltözőben kriptai csend honolt, a szekrények és a padok üresen kongtak, a zuhanyzófülkék szárazak voltak, mint a Kalahári-sivatag. A falakból verejték, édes illatú spray és klórszag áradt, az öltözők sajátos aromája lengte körül. Ilyen korai időpontban csak néhányan lézengtek az épületben, senki nem olyan elszánt, hogy a fél délelőttjét Rob feszélyezett társaságában töltse. A bajnokság azonban vészesen közelgett, csupán néhány nap választotta el élete legnagyobb mérkőzésétől és a dán jégkirálynőtől. A cél előtt feladni hatalmas ballépés és tönkretehet egy felfelé ívelő karriert, bár Riley ekkor hullámvölgyben evezett, mégis eltökéltebbnek és szívósabbnak érezte magát, mint valaha. Az embereknek néha bele kell esniük a gödörbe ahhoz, hogy megtanuljanak kimászni belőle. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kibújt a testéhez tapadt kék pólóból és a farmer shortból, a padra dobta őket, aztán magára öltötte a piros sportmelltartót, a hozzá tartozó fekete rövidnadrággal. A szekrénye apró tükrében újragumizza sötét haját, megdörzsölte fáradt szemeit és farkasszemet nézett a tükörképével. Szinte rosszul lett a látványtól, nem volt képes tovább saját beesett arcát bámulni, ezért egy határozott mozdulattal bevágta szekrénye ajtaját.</div>
<div style="text-align: justify;">
Crawford bukkant fel mögüle. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Késtél – szűrte a fogai közül kimérten. A karórájára pillantott, összepréselte keskeny ajkait és újra a lány arcát kezdte fürkészni. – Tizenhét percet! – emelte fel a hangját.</div>
<div style="text-align: justify;">
Riley már nem rezzent össze, nem érzett semmit. Sem haragot, sem rémületet. Megbánást pedig főként nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit mondtam neked a pontosságról, bassza meg?! – bár halkabban beszélt, tónusából mégis sütött az arrogancia. Feltépte a szekrényajtót, kirángatta a fekete bokszkesztyűket, előkotorta a sarokba felállított gézeket és a padra hajigálta őket. – Menj be a terembe és végezd el a gyakorlatsort. Mindenből kétszer annyit. Ha megtudom, hogy csalsz, akkor csúnya vége lesz – adta ki az utasításokat erélyesen és arra sem méltatta a lányt, hogy ránézzen, miközben hozzá beszélt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Riley teleszívta tüdejét levegővel. Nem szólt egy szót sem, bár a nyakában szaporán lüktetett egy artéria, kezei remegni kezdtek, gyomra görcsbe rándult, de palástolta az indulatait. Az önuralma miatt tartott ott, ahol tartott, különben már régen lépett volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
Robert Crawford a tekintetével követte a távozó alakját. Mikor a füléhez eljutott az ajtó csapódásának visszaverődő zaja, újra felnyitotta a szekrényt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Vörös ködfátyol borult az elméjére.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte megbabonázottan csippentette ujjai közé az átlátszó csipkeanyagot. Beleborzongott az érintésébe. Az orrához emelte a fehérneműt és újra érezte azt a beteljesülést, amit azon az estén, mikor látta a lányt a zuhanyfülkében.<br />
<i><i> Démonai fuldokolva, térdüket csapkodva röhögtek rajta.</i></i><br />
Riley levezetésképpen a bokszzsákra mért néhány erős ütést, miközben lábával folyton mozgásban tartotta testét és olykor kitért az egyébként passzív ellenfele elől. Az edzőruháját szinte teljesen átáztatta a verejték, bőrét marta a sós testnedv, végtagjai elzsibbadtak, ő maga alig volt képes bevinni az utolsó ütéseket. Egyre hamarabb fáradt. A kimerültség lassan őrölte fel, attól tartott, hogy a bajnokságra teljesen kitikkad és Kristin úgy gázol keresztül rajta, mint egy elefántcsorda a tajtékzó folyómedren. </div>
<div style="text-align: justify;">
A falon kattogó óra számlapjára pillantott és hátralépett a zsáktól. Az egyik belépő lányt megkérte, hogy csatolja ki a kesztyűjét, aztán végre megszabadult tőlük. A pórusai szinte fellélegeztek a tiszta levegőn. A vállára dobta törölközőjét és az öltözőbe sétált, ahol letekerte kezéről a gézt és kezét hosszú percekig áztatta a langyos vízsugár alatt. Aztán megszabadult az edzőcucctól, beállt a zuhanytálcába és élvezte a bőrét kényeztető hűs vízpermetet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tíz perc elteltével elzárta a vizet, majd a törölközéssel nem bíbelődve magára tekerte a hófehér anyagot. Víztócsákat maga mögött hagyva, a csúszás veszélyétől feszélyezve csoszogott a szekrényéhez. </div>
<div style="text-align: justify;">
Léptek halk zajára kapta fel a fejét. Körbepillantott a teremben, de a hatalmas szekrények mindkét oldalról kitakarják előle a kilátást. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki van ott? – hangja rekedten csengett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem érkezett válasz, a léptekhez azonban kulcscsörgés monoton zöreje párosult. Riley összébb húzta magán a törölközőt és a nedves talpa miatt bizonytalan léptekkel a hang feltételezett forrása felé botorkált. Az utolsó szekrény sarkánál a tócsába gyűlt vízen megcsúszott. Nem vágódott hátra, erős kezek fonódtak a felkarjára és visszarántották álló helyzetébe. Ismét a szúrós szempár meredt rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
Most egyszerre többféle érzés kerítette hatalmába: szégyen, harag és apró megkönnyebbülés, amiért a feje nem került intim közelségbe a csempével.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Robert?! Te is tudod, hogy nem szabadna ide jönnöd. Az ajtóra hatalmas betűkkel ki van írva, hogy „NŐI ÖLTÖZŐ” – közölte konokul tartva a szemkontaktust. </div>
<div style="text-align: justify;">
A férfi azonban immár képtelen volt palástolni az ereit szétfeszítő vágyat. Az ágyéka lüktetett a lány szinte meztelen közelségétől, ahogy a felkarját fogta, bőrét forróság járta át. Önkívületbe került, tudatáig el sem jutottak a vádló szavak, az érzékszervei szinte teljesen eltompultak. Egyet kivéve. A hormonok uralták a tudatalattiját, immár képtelen volt harcolni a kísértés ellen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajkát rágcsálta, kezét erősebben fonta a lány felkarja köré, aki rémülten próbált szabadulni az egyre fájdalmasabb szorításból, de a férfi túl erősnek bizonyult. Képtelen volt kitörni a kezei közül. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Eressz már el! – ordította, azonban a hangja elcsuklott, amint háta a szekrénysornak csapódott. Tüdejéből kiszaladt a levegő, szemeibe könnyek gyűltek. A fájdalom és a félelem könnyei. </div>
<div style="text-align: justify;">
Vergődött, megpróbálta behajlítani a lábát, körmeivel sebet ejteni a férfi bőrén. Mindhiába. Félretette a fairplayt, harapni kényszerült. Az edző nyakszirtjébe vájta fogait. Az hátrahőkölt, de ezzel egy időben megszabadította a lányt törölközőjétől. A meztelen testtől összeszaladt a nyál a szájában, az ágyéka szinte felrobbant.<br />
Sikoly hasított az áporodott levegőbe.<br />
<i><i> Démonai már tűkön ültek.</i></i><br />
Rileynak röpke lehetősége adódott a menekülésre, azonban felbukott az elé kitett lábban. Most senki nem</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://24.media.tumblr.com/52972bbe3848e2bacba1bc1f96267af5/tumblr_n4wgdyKC7w1qeey9xo6_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://24.media.tumblr.com/52972bbe3848e2bacba1bc1f96267af5/tumblr_n4wgdyKC7w1qeey9xo6_250.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=ruBxEHHqpSY">The Crying Game</a></td></tr>
</tbody></table>
állította meg az esésben, frontálisan ütközött a jéghideg csempének. A melleibe és ágyékába kínzó fájdalom hasított, az álla felrepedt, bal könyökéről lehorzsolódott a bőr, fogai fájdalmasan összekoccantak a földre érkezéskor. Csupaszsága védtelenséget kölcsönzött számára. Mocskosnak és szégyentelennek érezte magát, ahogy megpróbált először négykézlábra, majd talpra kecmeregni, de a férfi rátaposott a bokájára. </div>
<div style="text-align: justify;">
Csont reccsent, újabb fájdalomtól elhaló sikoly szűrődött ki a kihalt folyosóra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Vajon miért nem hallotta senki?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Riley testét átjárta a kín. A tehetetlenség megőrjítette, a félelem elkocsonyásította, megdermesztette vérét. </div>
<div style="text-align: justify;">
Crawford belemarkolt a szorosan összefogott hajába, a kezeire tekerte és erős rántással függőlegesbe hozta a vergődő testet. Háttal magához passzírozta, szinte gúzsba kötötte. Fürge ujjaival felfedezőútra indult az ismeretlen porcikákon, a kéjtől nyájasan zihált. Nyála a lány vállára cseppent és lassan vánszorogva folyt végig lúdbőrös karján. </div>
<div style="text-align: justify;">
Rileyt bátorrá tette az adrenalin. A saját fegyverével akart visszavágni Robertnek. Ő tette harcossá, most a saját kárán kóstolhatta meg az erejét. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor érezte, hogy a férfi teste teljesen elernyedt a gyönyörtől, az egyik kezét pedig az öve felé csúsztatta, egy határozott mozdulattal kitört a szorításból. Az egyik szekrénynek vetődött, feltárta az ajtaját és ráfonta vértől ragacsos ujjait az első kezébe kerülő tárgyra. Mikor kirántotta, megpillantotta, hogy egy parfümös üveget szorongat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Közben a tréner felocsúdott a meglepettségből. Újra rá akarta vetni magát, ám ekkor a lány tágra nyílt szemébe spriccelt a kölniből. A férfi felordított, és kissé hátratántorodott. Aztán Riley a szekrényhez ütötte az üveget, ami apró szilánkokra robbant szét. A legnagyobb darabja a markában pihent. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor Robert újra felé lendült, akár tőrt szorongatott volna a kezében, felé döfött az üvegszilánkkal. Először csupán megsebezte, majd feljebb rántva a karját, a szemébe vájta a vastag üvegdarabot. Meleg vér spriccelt az arcára. Összezárta szemeit és a markába zárva a rögtönzött fegyverrel a földre rogyott. Felhúzott térdét átkulcsolva keserves sírás tört fel a mellkasából. Tompán még érzékelte a férfi bősz rimánkodását, a csapódó ajtót, a nyitott ablakon keresztül beszűrődő rendőrautó vijjogását.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az lecsengett katasztrófa zenéjét.</div>
<div style="text-align: justify;">
De nem állt le. Nem hagyhatta annyiban. A harag irányította, mikor kiemelte a poroltót elzárt helyéről. A zsaruk azt csavarták ki a kezéből, mikor a tizenharmadik ütést készült rámérni Robert Crawford fejére. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Démonai olimpiai lánggal kísérték útján. Soha nem voltak még ennyire büszkék a kis Rileyra. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #93c47d;">∞</span></b></div>
</div>
<div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Hamiskás mosollyal simította hátra a víztől összetapadt haját, lubickolva követte Oliver mozdulatait, ahogy egyre közelebb lépdelt hozzá és végül leguggolt elé a medence széléhez. Hosszú ideig gyűlölettel a szemében figyelte a lányt: szikár testét a rátapadt ruhában, elkenődött sminkjét, a sötétben is foszforeszkáló sebhelyeit. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Gratulálok a győzelmedhez, Brooks – szavaiból sütött a megvetés. Nem is próbálta álcázni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A megszólított arcáról nem tűnt el a gúnyos mosoly, a karakteréhez tartozik, senki nem képes letörölni képéről, mintha odafestették volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kétlem, hogy ezért jöttél – a medence széléhez úszott, ahol felnyomta magát és léptei nyomán tócsák gyűltek. – Bökd ki, Oliver, mit akarsz tőlem még mindig? Miért nem vagy képes beletörődni a történtekbe, mint mindenki más? – a fiú fél fejjel magasabb volt nála, így fel kellett néznie rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
Oliver homlokán kidagadt egy lüktető ér.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Buta vagy, Riley. Azt hiszed, az adrenalinról szól az élet, a veszélyről, a küzdésről. Fogalmad sincs milyen érezni. Milyen elveszíteni valakit, aki fontos volt a számodra. Apámnak nem kellett volna meghalnia! – az utolsó mondatot önmagából kikelve ordította. Riley még csak össze sem rezzent. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Buta vagy, Oliver, ha azt hiszed nem szenvedtem eleget. De fogalmad sincs milyen ember volt az apád – rázta a fejét. – Ezt soha nem fogod megérteni – keserves mosolyra húzta ajkait, miközben finoman végigsimított a tajtékzó fiú kipirult arcán.</div>
<div>
Majd alakját elnyelte a sötétség és Oliver Crawford ismét nem húzta meg azt az istenverte ravaszt.<br />
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"></span><br />
<div>
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></span></div>
<span style="font-family: "agency fb" , "sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;">
<span style="color: #93c47d;">2013. 08. 26, Cook County, Chicago, Illinois, Amerikai
Egyesült Államok</span></span></div>
<div>
<span style="color: #93c47d; font-family: "agency fb" , sans-serif;"><span style="font-size: 21.3333px; line-height: 24.5333px;"><br /></span></span><i></i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i><i> Én szeretem a kísérteteket. Sohasem hallottam arról, hogy a halottak hatezer év alatt annyi rosszat követtek volna el, mint amennyit az élők egyetlen nap alatt véghezvisznek.</i> </i>Phoenix arca undort és holmi értetlenséget tükrözött, mikor Joe kibelezett, sárgává fakult, verejték áztatta matracára ejtette a Monte Cristo Grófja viseltes kötetét. Heves mozdulatával port kavart fel a rókalyuk méretű cellában, a könyv lapjai közül meggyűrődött, koszos papírdarabok repültek szanaszét, kivehetetlen macskakaparásokkal dátumokat, neveket és pár soros kusza gondolatokat véstek rájuk. </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A sarokban lévő mellékhelyiség gyomorforgató bukéjától még Phoenix szemei is könnybe lábadtak. Belező kése markolatát szorongatta, pengéjére alvadt vér száradt, recéibe apró bőrfoszlányok, húscafatok fészkelték bele magukat. Már maga sem emlékszik kinek a DNS maradványait hordozza a hozzánőtt játékszerén. Egy pillanatig tanácstalanul megállt és megdörzsölte borostás állát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A kurva életbe, öreg. Hol a faszban vagy?</i> Tette fel magának a kérdést újra meg újra. Nem azért kereste a vén trógert, mert a szíve csücskévé vált volna az együtt leült évek során, sokkal inkább önös érdekek vezérelték. Tudniillik az ember fiának a börtönben nincsenek barátai. Szövetségeseket, követőket és ellenségeket szerezhet, de barátokat aligha.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEh0UIDFi7UkA9XJXf3fvyebB4oTmPjr9w-O61szoGAyfBwPhksuRLl6j9Q0Y_XfI_ZU27cnxu3v46RDu_InuIK6xloAwyLkqoYCfTBC8OtO4ovsPc4P5XVwQhsnQS6O_Uz1jeEvLuk3R2HdGPFbMhqW8LOijna03ghgJOcWLzrInTFS55Yo3x0czjyTUMD7c4TpOZI9CNKFC3_sabJB4A=" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEh0UIDFi7UkA9XJXf3fvyebB4oTmPjr9w-O61szoGAyfBwPhksuRLl6j9Q0Y_XfI_ZU27cnxu3v46RDu_InuIK6xloAwyLkqoYCfTBC8OtO4ovsPc4P5XVwQhsnQS6O_Uz1jeEvLuk3R2HdGPFbMhqW8LOijna03ghgJOcWLzrInTFS55Yo3x0czjyTUMD7c4TpOZI9CNKFC3_sabJB4A=" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=EHkozMIXZ8w">The Monster</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<i>Démonai már régóta rettegtek tőle.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Biztos volt benne, hogy a férfinek nem veszhetett csak úgy nyoma. Egy fegyházban a rabok nem szoktak batyut kapni a vállukra és városnézésre indulni a szektorok között. Főleg nem, ha a hatvanadikat taposod és mindenki a potenciális aranybányát látja benned.<i> Mint egy aranyat szaró vén szamár. </i>Ha-ha-ha. Phoenix nevetésébe még a falak is beleborsództak, aztán átmenet nélkül komorult el az arca. </div>
<div style="text-align: justify;">
És tudta, amit akkor még senki csak nem is sejtett, hogy az a nyüves Rhon Silver attól a perctől kezdve halott ember, hogy megismerte Phoenixet és Joe történetét a milliárdos alpesi kurváról, Hiltraud Beckertről. Joe életfogytiglani börtönbüntetést kapott, így hát az egész kóter ismerte a történetét. Ennek köszönhetően a legnagyobb tét, amiben a rabok, - úgy a gyilkosok, mint a közönséges tolvajok – játszottak, az az öreg nyomorult élete. </div>
<div style="text-align: justify;">
A történet a nyolcvanas évekbe repíti vissza hallgatóját, középpontjában a dáma férje, Paul Truman állt, nem összetévesztendő az egykori elnökkel, bár a vagyonos tőzsdeügynök szerette elhitetni az emberekkel, hogy szegről-végről mégiscsak rokonságban áll a köztiszteletben álló hajdani államfővel. A hallgatóság tudta, vagy legalábbis sejteni vélte az állítás hamisságát, de mindenkinek fontosabb volt a tulajdon élete, mint az igazságérzete, így hát nem firtatták. Egész Chicago lakosságának szemet szúrt, hogy a marcipánbevonat olvadozik Truman tekintélye körül, ám a férfi ezt soha nem vállalta fel: nyíltan bonyolította le az üzleteit, a szesszel és a kokainnal is kebelbarátságot kötött és nem vetette meg a szinte megfizethetetlen malájpinát sem. Szégyentelenül kurvázott, a legselymesebb bőrű prostituáltak kéj-nyögdécseltek alatta, ám Hiltraudnak meg kellett tartania a méltóságát. Ő volt a királyné, az elnök asszony, az atyaságos jóisten jobb keze. Paul mégis semmibe vette. Bántalmazta, megalázta a barátaik előtt, úgy bánt vele, ahogy egy nő soha nem érdemelte volna. Az asszony mégis alázatos maradt hozzá, és a végletekig lojális.</div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; margin-bottom: 1.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Joe McCarthy akkoriban házasságszédelgésben utazott. Minden államban tartott egy vasat a tűzben. Tudta, hogy nem erkölcsös játékot játszik és egyszer fény derül a kilétére, de a pénz, amit a nőkről lehúzott, kárpótolta mindenért. Elvakította a gazdagság és nem gondolkodott, mikor fejest ugrott a Hiltrauddal való kapcsolatba. Nem számolt a piás, agresszív természetű Trumannal. Három hónapig játszotta az asszony szeretőjét, mikor azonban forrósodni kezdett a talpa alatt a talaj és egyre nagyobb adósságot halmozott fel, lépnie kellett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Élete legszarabb lépése volt megölni a házaspárt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bár kettős öngyilkosságként állította be, valójában senki sem hitte el a mesét. Addig azonban sikerült fenntartani a történetét, míg elrejtette Truman ellopott vagyonát. Azóta csupán ő tudja, hol van a pénz, ezért vált a Cook <i>Faria Abbé</i>jává. </div>
<div style="text-align: justify;">
Phoenix nem hagyhatta veszni a <i>pénzét.</i></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #93c47d;">∞</span></b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Vészterhes csend és vaksötétség ölelte körbe. A kényelmetlen priccsen feküdt, bal kezével a tarkóját támasztotta, jobbjában a belező kését forgatta. Egy percig sem bánta a tettét, nem érzett lelkiismeret-furdalást. Egyáltalán a kifejezés jelentésével is hadilábon állt: hogyan furdalhat valami, amihez semmiféle kézzel fogható, szemmel látható szerv nem tartozik? Egy röntgenkép sem készült az ember lelkéről, tehát méltán felötlik benne a kérdés, hogy valójában létezik-e. Ha mégis, hát őt soha a büdös életében nem hátráltatta semmiben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Démonai ott kuporogtak a húgyszagú sarokban.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; margin-bottom: 1.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
A <i>„lyukban” </i>eltöltött huszonkilenc nap mindegyikében feltett magának egy kérdést azok közül, amelyeket a bögyös zsaru intézett hozzá a kihallgatóteremben azon a szeptemberi éjszakán, mikor lekapcsolták Sylvia Grantnél. Most válaszokat adott magának a – szerinte – protokoll, senkit nem foglalkoztató dilemmákra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i> <span style="color: #93c47d;">Miért ölte meg azt a kilenc nőt?</span></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Phoenix velőtrázó nevetést hallatott. Visszaverték a romos falak, mellkasa belerázkódott, nyál fröccsent fel az arcára. Szóval miért? Hát ez baromi egyszerű: mert semmi másban nem lelt akkora élvezetet, mint a nők jajveszékelő, dobhártyaszaggató, eltorzult sikolyában, a vaskos felsőteste alatt vonagló, meztelen testük melegségében. Az őrjítő illatukat még most sem tudta kiverni a fejéből, a zihálásuk, a segélykiáltásaik ott visszhangoztak a fejében. <i>Segítség! Valaki segítseen! Nem akarok meghalni! Ha-agyj bé-kk-kén, te állat! </i>Phoenixet mindig mulattatták ezek a szánalmas próbálkozások. Ő tudta. Ő mindig tudta, hogy úgy sem jön a segítség. Ez nem egy a rendőrség munkáját felértékelő sorozat, ahol pikk-pakk megoldják az ügyeket. A való világban nincsenek hősök. Ő megmutatta ezeknek a kurváknak, hogy milyen az igazi férfi és mi volt a köszönet? Szembeköpték, bőrébe vájták körmüket, ágyékon rúgták. Ezektől csak mindig begurult. Vörös köd szállt az agyára és örökké elhallgattatta őket. Az előtörő emlékek felizgatták, így hát pár percnyi örömet szerzett magának. Kezét egy mocskos rongyba törölte</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><b><i> <span style="color: #93c47d;">Milyen volt a kapcsolata a szüleivel? </span></i></b></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Utálta a kriminalisztikai szakzsargont. Megpróbálták bekategorizálni a bűnelkövetőket, mindegyiknek adtak valami megkülönböztető „szakterületet”, amelyben tevékenykedik: sorozatgyilkos, szadista, szexuális bűnelkövető, fiatalkorú bűnöző, a sor végtelen. Mindegyikre ragasztottak egy jellemet, ezek persze nem mindig helytállók, de egy teóriában az összes rendőr és pszichológus egyetért, amióta világ a világ: az elkövetett bűnök mind egy-egy gyerekkori traumához vezethetőek vissza. Tehát a szülők a felelősek mindenért? Vajon Ádám és Éva is helytelenül nevelték Káint és ő ezért gyilkolta meg a testvérét? Freud nem gondolta végig az állítását, vagy legalábbis nem számolt a Phoenix-féle bűnelkövetőkkel. Visszatérve a kérdésre: az anyja volt a legjobb asszony, akit valaha ismert, az egész nem a szülői házban kezdődött. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b><b><i> <span style="color: #93c47d;">Miért akasztotta fel őket, ha már úgyis halottak voltak?</span></i></b></b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Még most is szórakoztatta a válasz, amit erre a kérdésre adott. Azt mondta és erre szóról-szóra emlékezett: <i>mert fekve olyan snassz. Elásni pedig túl kemény meló. Tudja milyen fárasztó megölni egy rúgkapáló eszelős luvnyát? Hát kurvára. Szóval, asszonyom, valójában én nem gyilkos vagyok, hanem sportoló.</i> Hiába tagadta, a nő szája szegletében ott vibrált a mosoly. Ő látta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #93c47d;"> <i><b>Vannak még áldozatok, akikről nem tudunk?</b></i></span><br />
- Egy BigMac menüért elárulom. </div>
<div style="text-align: justify;">
Később a hamburgert falatozva, hanyag vállvonogatás közepette választ is adott a kérdésre: - Nem tudok róla. </div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i> <span style="color: #93c47d;">Hol van Rebeca Silverston?</span></i></b><br />
Ezzel a kérdéssel bármikor ki lehetett hozni a sodrából. Ha ezt a nevet valaki kiejtette a száján, többé nem állt lábra. Dühöngeni kezdett minden egyes alkalommal, ha ezt a kérdést feltették. A lány holttestét soha nem fogják megtalálni. Soha.</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #93c47d;">∞</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez volt az utolsó kérdés, ami érdekelte őket. Lecsukták és két éve raboskodott a Cookban. Mindenki tudta a nevét. Kétféle fegyenc létezett: aki tisztelte, és aki el akarta tenni láb alól. Utóvégre ők is felnéztek rá, mert az ember legnagyobb rajongói, mégiscsak az ellenségei. A lyukban töltött harmincadik napon zavargás tört ki a fegyházban, Phoenix jól hallotta a tűzriasztó vijjogását. Végre valahára lehetősége nyílt a szökésre, ő pedig mindenen keresztülvéve eszelős tervét, kijutott a pokolból. <i>Hogy alámerüljön egy másikban.</i></div>
</div>
<!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F38.media.tumblr.com%2F3616bb3e30f7e1908c709c071f5bc5c6%2Ftumblr_mqv7g3uCwK1qbsvhso4_250.gif&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://blogger.googleusercontent.com/img/proxy/AVvXsEh0UIDFi7UkA9XJXf3fvyebB4oTmPjr9w-O61szoGAyfBwPhksuRLl6j9Q0Y_XfI_ZU27cnxu3v46RDu_InuIK6xloAwyLkqoYCfTBC8OtO4ovsPc4P5XVwQhsnQS6O_Uz1jeEvLuk3R2HdGPFbMhqW8LOijna03ghgJOcWLzrInTFS55Yo3x0czjyTUMD7c4TpOZI9CNKFC3_sabJB4A=" -->Skyler Wilsonhttp://www.blogger.com/profile/16275919425516223427noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7613483830072817420.post-51881365958806186062015-12-26T09:14:00.001-08:002015-12-27T00:25:03.134-08:00Prologue<div style="text-align: center;">
<b>Kedveseim!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Mivel holnap elfoglalt leszek, ezért úgy gondoltam ma publikálom a prológusnak szánt rövidke részletet, ami <i><b>a hatodik fejezet egy kiragadott jelenete.</b> </i>Nem szeretnék túl sokat elárulni vele, a prológus lényegét abban látom, ha a leendő olvasó megismerkedik a történet hangulatával, a fogalmazásmóddal, (a szereplőkkel, bár ez is nem jellemző), hogy egyáltalán felkelti-e az érdeklődését, vagy sem. </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Fogadjátok szeretettel és írjátok le bátran a meglátásaitokat, hogy mit vártok a történettől, mennyire tetszik nektek az alapkoncepció, <i>de bármilyen egyéni véleményt szívesen fogadok :)</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<b><i>Skyler</i></b></div>
<div style="text-align: right;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i>FIGYELEM: a történet korhatáros kifejezéseket és a nyugalmat megzavaró jeleneteket tartalmaz*</i></b></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #93c47d; font-family: "Unthrift Second Personal"; font-size: 55.0pt; line-height: 115%;">Prológus</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">„Mindent
megpróbálok, ami erőmből telik; nem merülök el, amíg úszni tudok, nem esem el,
amíg talpra állhatok.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><span style="font-size: x-small;"><br /></span></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><span style="font-size: x-small;">{részlet
a 6. fejezetből}</span><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></span></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsv8bCcGLQXCac9RNW5ezgu5ITohgr9jDxouW_qsNABDov4_R2FETDDICy4MKAsMTwd0fMD9y_Xh17WK2gFZ1Ygnd6jwbozsizcAVVG_X4jCqZQMjRcM1N3IMIIlspCh0l1jeTg-qDSms/s1600/tumblr_ne29qyp2BB1tfyseno1_400.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="122" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsv8bCcGLQXCac9RNW5ezgu5ITohgr9jDxouW_qsNABDov4_R2FETDDICy4MKAsMTwd0fMD9y_Xh17WK2gFZ1Ygnd6jwbozsizcAVVG_X4jCqZQMjRcM1N3IMIIlspCh0l1jeTg-qDSms/s200/tumblr_ne29qyp2BB1tfyseno1_400.gif" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Újra felcsendült a vészjósló harang, dallamát visszaverték a kopasz falak, belerezonáltak a semmibe néző ablakok, még a sarokban libegő pókháló úrnője is lejjebb ereszkedett az immár második jelzésre. Mindössze harminc perce maradt hátra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Most először pillantott rá az előtte groteszk alakzatban elhelyezett, kivéreztetett, felismerhetetlenségig eltorzult holttestre és összeszűkült gyomra biztosan felkeveredett volna, ha nem csupán jelképes funkciókat töltene be. A hűtők polcai roskadoztak az ételek alatt, ami rosszabb, mintha meg sem közelíthetnék a szilárd táplálékot, mert a rohadéknak erre is volt játéka: csak az ehet, aki képes fájdalmat okozni egy társának. Ha a társa sikolya eléri az ötödik csíkot, ami körülbelül a száz-százhúsz decibelnek felel meg, az elkövető annyi ételt tömhet magába huszonnégy órán keresztül, amennyi beléfér. Ha a bántalmazott nem sikít elég hangosan, ha nem szenved eléggé, az alany éhen marad. A túlélési ösztönök állatokká formálták őket, a saját tükörképétől is undorodott. </div>
<div style="text-align: justify;">
A gondolatmenet elvett öt percet az idejéből. Erről egy kellemes női orgánum tájékoztatta a falra szerelt hangszórók valamelyikéből. Megint erre élvezkedik ez a rohadék. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Dögölj meg! Dögölj meg, te szarházi! – ordította magából kikelve, miközben a hajába tépett. Nyögött, zihált, nyálat fröcsögött. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tudta, hogy ha elveszíti a fejét, meghal. Az előtte heverő testnek már amúgy is mindegy – próbálta hűteni magát a sablonos módszerekkel. Az első ilyen módszer az, hogy elhitesd magaddal: elég erős vagy ahhoz, hogy legyőzd a félelmeidet. Erre Meredith tanította. És most hol van Ő? </div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét kínordítás hagyta el a száját. A fizikai bántalmazásnál csak egy rosszabb van: a lelki hadviselés. Ha az elmédbe próbálnak férkőzni, ha az érzéseiddel játszanak, ha megpróbálnak kiölni belőled minden emberit. Ha kibaszott játékszernek használnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tizenöt perc maradt hátra – tájékoztatta ismét a kurva. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor talpra kecmergett. Lábaiból kifutott az összes vér, szinte nem is érezte őket, a balt jóformán csak húzta maga után. Gyenge karjaival felemelte a földre fektetett baltát, egy utolsót pillantott egykori társa féreg-járta, bűzlő hullájára, majd elfordította a fejét és hátralendítette az éppen alkalmazandó fegyvert, ami a foszladozó húsba mélyedt és barnás nedvet, egykor talán vért spriccelt a baltát szorongató kezekre, az elfordított arcféltekére, a hentes öltözékre, a piszkos falakra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután különböző darabokra hasította a ráncos tetemet, még hátra volt a kiszabott feladat lényege: a szó, amit a maradványokból kellett kiraknia. </div>
<div style="text-align: justify;">
ÉLEK </div>
<div style="text-align: justify;">
És két számot.</div>
<div style="text-align: justify;">
9. 8.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az aznapi dátumot.</div>
Skyler Wilsonhttp://www.blogger.com/profile/16275919425516223427noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7613483830072817420.post-50399572590107226222015-12-25T11:03:00.000-08:002015-12-25T11:08:00.526-08:00Készen állsz egy eszelős játékra?<h4 style="text-align: justify;">
Drágáim!</h4>
<div style="text-align: justify;">
Nem is tudom hol kezdjem, olyan régen írtam Nektek utoljára, hogy félő: már nem is emlékeztek rám, vagy ha mégis szörnyen nehezteltek amiatt, mert elhanyagoltam az oldalaimat. Nem szeretek magyarázkodni, de se időm, se energiám nem maradt az íráshoz, ám egyszer sem fordult meg a fejemben a befejezés gondolata. Az életem az írás, fontosak számomra az olvasók, ahogy fontos a Don't Speak is, ezért meg sem fordult a fejemben a végleges befejezése, azonban aki nyomon követett nyáron az tudja, hogy rengeteg más történet megfogant a fejemben, amit mindenképpen meg szerettem volna valósítani, de ehhez hosszas háttérmunkálatokra volt szükség. Sokáig halogattam a nyitást, nem akartam ismét elkövetni azt a hibát, hogy a hanyagságom miatt újabb fejezetek késsenek, vagy megvárakoztassalak Titeket!</div>
<div style="text-align: justify;">
Régen fordultam meg a Blogger világában, de sajnos azt tapasztaltam, hogy egyre inaktívabbak lettünk a nyár elrepülésével, habár én is hamarosan érettségizek, úgy érzem arra van időm, amire szánok és ha az írásra fordítok néhány órát, már az kifizetődik! </div>
<div style="text-align: justify;">
Most rátérnék a történetre, ami a <i>Rush azaz a Hajsza címet </i>kapta. A fülszövegét jobb oldalt olvashatjátok, bár sokatok számára ismerős lehet, hiszen nyáron a személyes blogomon is közzétettem, kaptam is rá kedves visszajelzéseket, ami arra ösztönözött, hogy vágjak bele. Hónapról-hónapra új formákat öltött a fejemben és így az ünnepek körül megszületett a teljes, ezáltal végleges koncepció, aminek prológusát hamarosan publikálom: vasárnap legkésőbb!</div>
<div style="text-align: justify;">
Addig is bátran nézelődjetek, kérjetek cserét, vagy gyönyörködjetek a szemkápráztató kinézetben, ami a csodás <a href="http://nightowl-samrow.blogspot.com/">Sam Row</a> munkája! Bár már hónapokkal ezelőtt készítette, ezúton is ezer hála érte! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>Ihletben és Szeretetben Gazdag Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok! ♥</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i><b>Skyler </b></i></div>
Skyler Wilsonhttp://www.blogger.com/profile/16275919425516223427noreply@blogger.com0